A hírhedt amerikai magánhadsereg, az Academi – ami korábban Blackwater néven futott – képezte ki a brazil biztonsági erőket Észak-Karolinában a most zajló brazil futball világbajnokságra való felkészülés keretében, írta meg Dave Zirin sportújságíró. Zirin egy 2009-es diplomáciai táviratra hívta fel a figyelmet, amiből kiderül, hogy Washington beavatkozási lehetőségként tekintett a várható világbajnoksággal kapcsolatos válságra. Zirin azt írta, hogy Washington számára: „Brazília nyomorúsága teret nyitott az opportunizmus előtt.”
A kapitalizmus töltényei követik a világbajnokságot, ugyanúgy, ahogyan tették az Egyesült Államokkal aláírt szabadkereskedelmi megállapodások esetében is. Öt évvel ezelőtt júniusban tüntetések rázták meg Észak-Perut, ahol több ezer awajun és wambis őslakos férfi, nő és gyermek elzárta az utat az amazóniai földön történő olaj-, gáz- és fakitermelés előtt. A perui kormány, ami épp akkor írt alá egy szabadkereskedelmi egyezményt az Egyesült Államokkal, nem tudta hogyan kezelje a tüntetéseket – részben azért, mert a vitatott amazóniai kitermelési koncessziókat garantálták, hogy megfelelnek a szabadkereskedelmi egyezmény követelményeinek. A Wikileaks által nyilvánosságra hozott 2009. június 1-i diplomáciai távirat szerint az amerikai külügyminisztérium ilyen üzenetet küldött az Egyesült Államok limai nagykövetségének: „Amennyiben a kongresszus és García [perui] elnök nyomást gyakorolna [a tüntetőkre], az hatással lehetne a nemrég életbe lépett Peru-USA
Szabadkereskedelmi Egyezményre.” Négy nappal később a perui kormány gyilkos erőszakkal reagált a tiltakozásra, és a konfliktusban harmincketten haltak meg.
Az Egyesült Államoknak hírhedt birodalmi múltja van a térségben. Azonban Washington nem az egyetlen birodalom a hátsó udvarában. A kapitalizmus, az imperializmus és a modernkori gyarmatosítás globális és helyi erői a futballstadionoktól kezdve a rézbányákig mindenhol ott munkálkodnak Latin-Amerikában.
Kína már átvette az Egyesült Államok helyét, mint a térség leggazdagabb országainak legnagyobb kereskedelmi partnere; legtöbb üzleti tevékenysége a természeti erőforrások kiaknázásához kapcsolódik. És a déli kontinens számos országa számára Brazília – ami immáron szuperhatalom, a világ 6. legnagyobb gazdaságával megelőzi Nagy-Britanniát – birodalmi hatalom, ami a térség természeti gazdagságának, földjeinek és vízenergiájának nagy részét felhasználja, hogy utánpótlással lássa el robbanásszerűen növekvő iparát és lakosságát.
A kapitalizmusnak sok arca és szövetségese van, amelyek nem csupán a globális északhoz vagy ezekhez a gazdasági óriásokhoz kötődnek szorosan. Ahogyan William Robinson írja: „A globális kapitalizmus új arcát Latin-Amerikában ugyanannyira alkotják a helyi kapitalisták, akik igyekeznek integrálódni a transznacionalista kapitalista osztályokba, mint transznacionalista vállalatok és a pénzügyi tőke.” Mexikótól Argentínáig ez a helyi kapitalista osztály mintegy hetven, világszinten is versenyképes transznacionális konglomerátumot hozott létre.
A birodalom és a tőke barátait a hatalom csúcsán lévő latin-amerikai politikai vezetők között találjuk. Miközben az Egyesült Államok évekig kémkedett Latin-Amerika után, ahogyan ez Edward Snowden közelmúltbeli kiszivárogtatásai után világossá vált, Michelle Bachelet chilei kormánya első ciklusában az Egyesült Államok kormányának segítségét kérte a földjogaikat védő őslakos mapuche vezetők utáni kémkedéshez. Miközben az Egyesült Államok támogatta a paraguayi Fernando Lugo elleni puccsot 2012-ben, mielőtt eltávolították a hivatalából Lugo maga szólított fel rendkívüli állapot bevezetésére vidéken, hogy fokozza a földjükre betörő szójavállalat ellen harcoló campesino aktivisták elnyomását.
Számos latin-amerikai őslakos közösség számára az állam, gyakran transznacionális vállalatokkal karöltve kolonialista szemléletet tart fent a 21. században, különösen a bányászat, a gáz- és olajipar területén. Ahogy Manuela Picq, az ecuadori San Francisco de Quitó-i Egyetem professzora írja: „A mai bányászati célú földkisajátítás a Felfedezés Doktrínájának folytatása. Ez az Újvilágot terra nullisként [senki földjeként – LAT] fogja fel, amit gyarmatosító hatalmak felügyelnek, hogy meghódítsák és kizsákmányolják őket az amerikai kontinensen. […] Ma a „senki” földjének elképzelése a kitermelő gyakorlatokban él tovább.”
Valóban, a bányászati koncessziókat adtak ki Kolumbia jogilag elismert őslakos területeinek 80 százalékára, és az amazóniai bányászati területek 407 ezer négyzetkilométere őslakos földre esik. Ennek az egész régióra kiterjedő kitermelési célzatú földelkobzásnak keretében Picq állítása szerint kétszáz aktivistát gyilkoltak meg Peruban 2006 és 2011 között, kétszáz ember vontak eljárás alá, amiért a természeti erőforrások privatizációja ellen tiltakoztak, és tizenegy, a kitermelést ellenző aktivistát öltek meg 2010 óta Argentínában.
A bányaipar általában véve pusztító hatással van a környezetre, függetlenül attól, hogy állami vagy magánszektor működteti. Picq kiemeli, hogy a kanadai Goldcorp tulajdonában lévő guatemalai Marlin bánya egy óra alatt annyi vizet használ el, amennyit egy helyi család 22 év alatt, és a bányaipar Chilében – ahol az állam a tulajdonosa a világ legnagyobb rézgyártó vállalatának – az ország elektromosáram-fogyasztásának 37 százalékát teszi ki.
A kapitalizmus, a birodalom és a 21. századi gyarmatosítás messziről érkezik és lerohanja latin-amerikai áldozatait. De ezek az erők lakoznak azokban a könnygázzal teli dobozokban is, amelyeket a brazil biztonsági erők használnak a világbajnokság alatt, azokban az államokban, amelyek a természeti erőforrásokat őslakos területeken termeli ki, valamint a vérrel aláírt szabadkereskedelmi megállapodásokban.
Írta: Benjamin Dangl újságíró, számos a latin-amerikai társadalmi folyamatokkal foglalkozó könyv szerzője
Forrás: Upside Down World
Fordította: Latin-Amerika Társaság