Az ember nem tudja elkerülni, hogy a médiából ne ömöljön rá mindenhonnan a Tienanmen téri mészárlásként elhíresült események 25. évfordulója, amely során legkevesebb 300, de elképzelhető, hogy 3000 civilt öltek meg az állami erők.

Természetesen ez egy tragédia, ami megérdemli, hogy emlékezzünk rá és megemlékezzünk róla. És ennek a megemlékezésnek őszintének kell lennie. Anélkül, hogy túlspiláznánk ezt a dolgot, érdemes megjegyezni, hogy sokat mitizálják a huszonöt évvel ezelőtti kínai eseményeket, és én arra biztatom az olvasókat, hogy olvassák el az akkori Columbia School of Journalism-ot, valamint Nikolas Kristof New York Times-cikkeit.

Van azonban egy másik 25 évvel ezelőtti esemény is, ami szintén megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Ezt az eseményt az amerikai média teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, noha az állami erők Venezuelában is tüntetők százait (legalább háromszázat), ha nem ezreit (elképzelhető, hogy háromezret) ölték meg. Más szóval a becslések szerint Venezuelában meggyilkolt tüntetők száma megegyezik a Pekingben megöltek becsült számával. És persze mivel Venezuelának kis lakossága van (30 millió körüli) Kínáéval összevetve (több mint egymilliárd) ezek a számok arányosan sokkal nagyobbak.

Ezenkívül a ma már Caracazóként ismert venezuelai események történelmi változásokhoz vezettek Venezuelában és Latin-Amerikában, mivel ezek által vált lehetővé Hugo Chávez politikai felemelkedése, aki ellenezte a Caracazo-mészárlást, és akit tíz év múlva a lakosság nagymértékben erre reagálva választott elnökké. És ahogy Noam Chomsky vélekedett, Chávez vezető szerepe „Latin-Amerika történelmi felszabadulását” eredményezte Spanyolország és az Egyesült Államok 500 éves uralma alól. Ez nem kis teljesítmény, valóban. Mindazonáltal ezek a monumentális események, amelyek azzal kezdődtek, hogy a szegény venezuelaiak felkeltek az üzemanyagárak emelése ellen, nyilvánvalóan említésre sem méltóak, legalábbis a nyugati média megítélése szerint.

Mi az oka ennek a különbségtételnek az amerikai sajtóban? Még egyszer, ha valaki vet egy pillantást a két esemény jelentőségére, akkor azt láthatja, hogy a venezuelai Caracazo legalább akkora, ha nem nagyobb figyelmet érdemelne, mint a pekingi halálesetek. Azonban a Caracazo idején történt gyilkosságok elszenvedői, megint csak Chomsky szavaival, „értéktelen áldozatok” voltak, mivel egy olyan kormány ölte meg őket – Carlos Andrés Pérez elnöké –, amely az Egyesült Államok szövetségese volt. És a Dávid, aki ezt a Góliátot legyőzte az Egyesült Államok által ellenségnek tartott Hugo Chávez volt.

Ezenkívül a Caracazo azért is problémát jelent az amerikai újságíróknak, mert áldozatainak száma mellett eltörpül azoknak a személyeknek a száma (összesen 42), akiket az elmúlt hónapok tüntetései során öltek meg Venezuelában. Ráadásul eközött a 42 áldozat között jelentős számban vannak az állami biztonsági erők tagjai valamint kormánypárti aktivisták, akiket erőszakos ellenzéki tüntetők öltek meg. Magyarán, az Hugo Chávez utódja, Nicolás Maduro elnök által vezetett venezuelai kormány reakciója úgy tűnik, és valójában ténylegesen sokkal visszafogottabb, mint az Hugo Chávezt megelőző Amerika-barát kormányé volt. De újra el kell mondanunk, hogy az amerikai híradásokból mindezt nem fogjátok megtudni.

Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy a Caracazo egy kényelmetlen esemény az amerikai média számára, mert megkérdőjelezi az Egyesült Államoknak azt az uralkodó és folyamatos narratíváját, hogy az USA a szabadság és az emberi jogok oldalán áll szerte a világban, míg vélt ellenségei – mint amilyen Kína vagy a chavista kormány Venezuelában – ellene vannak ezeknek. És persze sok esetben ennek az ellenkezője igaz, és az Egyesült Államokra szerte a világon úgy tekintenek, teljesen jogosan, mint a legnagyobb veszélyre, ami a világbékét fenyegeti. De megismétlem, ezt nem fogod megtudni a megszállt amerikai sajtóból és annak a világ eseményeiről szóló orwelli tudósításaiból.

Mindebből az a tanulság, hogy kérdőjelezd meg a kormányodat és a médiádat, ha azok szoros szövetségesei annak, akiről tudni akarod az igazságot.

Írta: Dan Kovalik, emberi és munkajogi ügyvéd

Forrás: The Huffington Post

Fordította: Latin-Amerika Társaság