Az Ejército Zapatista de Liberación Nacional [Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg] (EZLN) 2014. január 1-én ünnepelte chiapasi felkelésének 20. évfordulóját. Idén önértékelést folytatnak. Áprilisban az EZLN hivatalos kiadványában, a Rebeldía Zapatistában Moisés felkelő alparancsnok egy szerkesztőségi cikket tett közzé a „felejtés elleni háborúról”. Azt mondja, hogy mindössze tizenkilenc év alatt az EZLN küzdelme „megfékezte” (toreado) azt a gonosz rendszert, ami 520 éven keresztül elnyomta az őslakos népeket.
Mit ért el az EZLN? Milyen értelemben beszélhetünk sikerről? Az EZLN-en nemcsak a nemzetközi jobboldal gúnyolódik, de a baloldal egyes elemei is, mint ami jórészt irreleváns a világ imperializmus és neoliberalizmus elleni küzdelme szempontjából. Mit értek el? – kérdezik a bírálók. Több-e volt a felívelésük, mint egy PR-show?
Ezek a kritikák figyelmen kívül hagyják a felkelés egész lényegét. Az első eredmény az volt, hogy túlélték a mexikói hadsereget, amely kicsit felörlődött a húsz év alatt, ami az elpusztításukkal töltött. Nemcsak az EZLN katonai bravúrjai tartották biztonságos távolságban, de politikai ereje is – mind a chiapasi őslakos népeken belül, mind pedig a világ többi részében. Ez az erő csökkentette le a hadsereg akcióit arra a szintre, hogy azok már nem többek, mint zaklatások (néha halálos zaklatások) az autonóm közösségeik széleinél.
Mi volt az EZLN sokrétű üzenete a mexikói kormánynak és a világnak, amikor 1994. január 1-én felkeltek? Mindenekelőtt visszaigényelték az elnyomott őslakos népek méltóságát azzal, hogy felélesztették azon követelésüket, hogy saját népeik kormányozzák a saját közösségeiket, kollektívan és demokratikusan. Másodszor, azt mondták, hogy nem akarják átvenni az államhatalmat Mexikóban, amely szerintük egyszerűen az elnyomók között cserélget gazdát. Ehelyett azt követelték, hogy a mexikói kormány ismerje el hivatalosan és őszintén az autonómiájukat.
Harmadrészt, az EZLN olyan dátumot választott, ami egyben az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) életbelépésének is a napja volt. Azzal, hogy ezt a dátumot választották, megerősítették az Egyesült Államok imperialista szerepének elutasítását Mexikóban és az egész világon. Negyedszer, azt mondták, hogy közel sem csak a chiapasi küzdelem érdekli őket, támogatják minden elnyomott nép és osztály küzdelmét szerte a világon. Ezt azzal hangsúlyozták, hogy Chiapasban általuk intergalaktikusnak nevezett találkozókat hívtak össze, és elutasították, hogy kizárjanak ebből olyan résztvevőket, akiknek részvételét a többi résztvevő nemkívánatosnak tartotta. Ötödször a Nemzeti Őslakos Kongresszuson keresztül igyekeztek népszerűsíteni ezeket a nézeteket Mexikó más elnyomott népei körében.
Az EZLN felkelése volt a kezdete a világ baloldala által indított ellentámadásnak a világ jobboldalának relatíve rövid életű az 1970-es évek és 1994 között elért sikerei ellen. A Washingtoni Konszenzus gazdasági és politikai hatásainak kombinációja, és a Szovjetunió összeomlásának látszólagos győzelme lehetővé tette, hogy a világ jobboldala a világrendszer állandó uralmáról károgjon. A zapatisták figyelmeztették őket (és a világ baloldalát), hogy valójában van alternatíva, ami pedig egy viszonylagosan demokratikus és viszonylagosan egalitárius világ.
Az EZLN 1994. január 1-én kikövezte az utat a sikeres 1999-es seattle-i, majd pedig más helyeken zajló tüntetések, illetve a Szociális Világfórum (WSF) 2001-es Porto Alegre-i megalapítása előtt. A WSF folyamatos harcát és azt, amit ma a Globális Igazságért mozgalomnak hívunk az EZLN tette lehetővé.
Persze, ahogy Moisés felkelő alparancsnok emlékeztet minket „nem pihenhetünk meg; nagy erővel kell belevetnünk magunkat a küzdelmekbe.” Úgy gondolom, hogy ez az EZLN végső üzenete. Senki sem pihenhet közülünk, akik hisznek benne, hogy „lehet más a világ.”
Írta: Immanuel Wallerstein
Forrás: Toward Freedom