A latin-amerikai baloldal minden idők egyik legeredményesebb és legígéretesebb időszakát éli a térségben. Soha korábban nem volt olyan, mint most, hogy az Abya Yala – az amerikai kontinens – tíz országát baloldali politikai csoportosulások kormányozzák példa nélküli gazdasági, társadalmi és politikai eredményekkel. Ebből a tíz kormányból ötöt az előző évszázad végének egykori (többnyire a katonaság által legyőzött) gerillái vezetnek.

Uruguayt jelenleg José Mujica, egy korábbi tupamaru gerilla kormányozza, aki tizennégy évet ült börtönben felforgatásért. Brazíliát Dilma Rousseff, a Nemzeti Felszabadítási Parancsnokság (Colina) egykori gerillája, aki három évet volt börtönben. Nicaraguában a Sandinista Felszabadítási Front korábbi parancsnoka, Daniel Ortega tölti egymás utáni második ciklusát. A legmagasabb szintű társadalmi egyenlőség kultúrájával rendelkező Kubát Raúl Castro, a Július 26-a Mozgalom és a Felkelő Hadsereg egykori tagja vezeti. A kontinens földrajzilag legkisebb, de a szegénység tekintetében az egyik legrosszabb mutatókkal rendelkező országa, El Salvador kormányát az elmúlt négy évben a Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front adta, most pedig az egykori gerillaparancsnok, Salvador Sánchez kormányozza.

Még Hondurasban is, ahol történelmileg hiányzik a baloldal, a Szabad Párt most a második legerősebb politikai párt az országban. Az előkelő Costa Ricában is kilenc képviselője van a baloldalnak.

Mi a helyzet Guatemalában?

Guatemalában a baloldal 1944 és1954 között, Arévalo, majd Arbenz kormánya alatt élte politikai tavaszát. Az utóbbit egy az Egyesült Államok kormánya által támogatott katonai puccs távolította el. A ’60-as években ugyanő győzte meg a katonatiszteket és a civileket, hogy szervezzenek négy gerillacsoportot, hogy védjék meg a megbuktatott forradalom célkitűzéseit.

1982-ben az erők egyesítésére létrehozták a Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egységet (URNG). 1996-ban (az állam Dantesque-mészárlása után) az URNG aláírta a béke-megállapodást az állammal-hadsereggel, és 1998-ban jogilag is politikai szervezetként ismerték el.

Az UNRG harmadik kongresszusa

Az 1998-as választásokon a guatemalai baloldal (mint az „Encuentro por Guatemala” koalíció) 12 helyet nyert a nemzeti kongresszusban, bár ezt követően egyetlen választáson sem szerzett ennyit.

Más politikai szervezetekkel együtt a guatemalai baloldal is belső szétaprózódás időszakán ment keresztül, amelyből új, lecsökkent támogatottsággal rendelkező szervezetek születtek. Ilyen volt például az Alternatív Új Állam (ANN), az Új Köztársaság Mozgalom (MNR) és a WINAQ.

A legutóbbi (2011-es) választásokon a Rigoberta Menchút indító baloldali koalíció kicsivel több mint három százalékot kapott, és három helyet szerzett a kongresszusban.

Hogyan magyarázható ez a visszaesés?

Az URNG országos vezetése gyanakvó a baloldali társadalmi mozgalmakkal. „Nem tudjuk kiterjeszteni a párt társadalmi bázisát, mert besároznánk az ideológia tisztaságát” – hangzik egyes országos vezetők válasza arra a kérdésre, hogy az URNG miért nem alakul át a társadalmi mozgalmak politikai eszközévé.

Eközben az olyan társadalmi tömegmozgalmak, mint a Parasztság Fejlődéséért Bizottság (CODECA) szisztematikusan azon dolgozik, hogy szervezetileg és a képzettség terén megerősítse és növelje az URNG-t, mint Guatemala felszabadításának politikai eszközét.

Azonban az URNG különböző „állandó” vezetői a CODECA a párt belső demokratizálódására tett erőfeszítései hatására a mozgalom lejáratásával válaszoltak. Úgy tűnik, hogy az URNG vezetősége bürokratizálódott, és nem sikerült az elnyugatosodás visszafordítása, még kevésbé a dekolonializáció megvalósítása. Ennek hiánya a szervezeten belül észrevehető.

Rigoberta Menchú, a baloldal elnökjelöltje a 2011-es választásokon

A jelenlegi vezetők nem mindig tartják tiszteletben a gyűlések döntéseit. Az URNG harmadik kongresszusán (2012) az ország belső részeiből érkező küldöttek határozott igényüket fejezték ki a párt belső demokratizálását illetően. Követelték, hogy erősítsék meg az URNG-t. Kérték, hogy a vezetőség ne hozzon esztelen döntéseket, különösen más politikai pártokkal kapcsolatos választási ügyekben. Több képzésre és szervezettségre szólítottak fel. Kérték, hogy a párt kössön szövetségeket társadalmi mozgalmakkal és szervezetekkel. Azonban jelenleg az országos vezetőség még mindig gyanúsnak tartja a más politikai szervezetekkel és társadalmi mozgalmakkal való koalíciókat.

Ezek az attitűdök azt jelzik, hogy sok „hivatásos” vagy „karrierista” baloldali még mindig a nyugati ortodoxia csapdájában vergődik, és a képviseleti demokrácia fenntartását tartja az egyetlen érvényes modellnek, és nem foglalkozik a részvételi vagy közösségi demokráciával. Még mindig úgy gondolják, hogy a hatalmat felülről lefelé lehet megragadni. Nem hisznek a helyi erők lentről fölfelé való felépítésében. Nem tekintik a tömegeket és a gyűléseket politikai alanyoknak. A legszomorúbb dolog az, hogy az őslakos közösségeket meghallgatják ugyan, de soha nem figyelnek oda rájuk (noha a javaslataik működőképesek és megfontolandók), mert a nyugati ortodoxia számára az őslakosok és parasztok nem teljes értékű politikai alanyok.

Mik a baloldal kilátásai Guatemalában?

Napjaink Latin-Amerikájában, ahol a baloldali kormányok nyílt változásokat generálnak az egyenlőtlenség és a függőség legyőzésére, és Guatemalában, ahol a neoliberális rendszer kétségbeesést és fájdalmat okoz a többségnek, a guatemalai baloldalnak történelmi lehetősége van arra, hogy azt tegye, amit fegyverekkel nem tudott.

Az URNG-nek fel kell hagynia azzal, hogy egy klasszikus alig támogatott párt marad, és horizontális politikai eszközévé kell válnia Guatemala minden strukturális változásokról álmodó szervezett és szervezetlen szektorának. Az őslakos népek világlátásának és ősi tudásának be kellene épülnie a beszédeibe és gyakorlatába. Guatemalában az őslakosok, minden más kirekesztett csoporthoz hasonlóan állam és jogok nélkül élnek. Az URNG-nek fel kell emelkednie, és elvégezni Guatemala újjáépítésének égető feladatát.

A guatemalai baloldal fő erői

A guatemalai baloldalnak megvan az az előnye, hogy nincs annyira szétaprózódva, mint más országokban. A WINAQ-nak, az ANN-nek és az URNG-nek meg kell értenie, hogy az egység az út a fejlődéshez, és hogy a szervezettség és a közösségek tudatosságának megteremtése sürgős, folyamatos feladat.

Az URNG a guatemalai baloldalon betöltött történelmi státuszának és szervezeti alapjának köszönhetően az URNG-re marad az a megkerülhetetlen feladat, hogy átalakítsa magát az ország kirekesztett tömegeinek politikai eszközévé. Az URNG vezetőinek és aktivistáinak sürgősen egyesülniük kell a CODECA szervezett és kézzelfogható sejtjeihez, hogy megszilárdítsa a növekvő tudatosságot a lakosságban.

Ahogy a változások szele délről eléri a guatemalai határt, a tudatos kirekesztett csoportok támogatást kapnak a változás kikényszerítéséhez. Azonban még nem állnak készen, hogy feljebb lépjenek a politikai ranglétrán.

Az elnyugatiasodottság megszüntetése és a dekolonializáció sürgető feladatok a guatemalai baloldal lanyhuló őreinek. Máskülönben a feltörekvő társadalmi mozgalmak a saját útjukra lépnek a saját politikai mechanizmusukkal, és az URNG a hagyományos baloldal sírfelirataiként végzi, mint oly sokan mások a történelemben.

Írta: Ollantay Itzamná

Forrás: albedrío.org