Széles körben terjedt el az Associated Press április 3-ai cikke, amely nyilvánosságra hozta az Egyesült Államok azon titkos programjának részleteit, amelynek célja a szocialista Kuba aláásása.

Az AP jelentése, amelynek a címe „Az Egyesült Államok titokban építi a „kubai Twittert”, hogy növelje az elégedetlenséget”, bemutatta azt a több millió dolláros programot, amelyet az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) finanszíroz, amelynek célja információk gyűjtése a kubai mobiltelefon-használókról, hogy ezeket az ország esetleges destabilizáláshoz használhassák fel.

Mind ez a jelentés, mind az USAID titkos tevékenységéről 2012. február 13-án megjelent riport eloszlatták azt az illúziót, amit a hivatal állít magáról, hogy „célja a szegényebb országok megsegítése”, mert valójában csak az Egyesült Államok imperializmusának eszköze.

Erre azonnal reagált Josefina Vidal, Kuba Külügyminisztériumának az Egyesült Államokkal való kapcsolatokért felelős megbízottja:

„Az AP amerikai hírügynökség cikkében szereplő információk ismételten megerősítik a kubai kormány korábbi kijelentéseit. Ez újfent bizonyította, hogy az Egyesült Államok nem hagyott fel a Kuba elleni felforgató terveivel, amelyek célja az ország helyzetének destabilizálása, azért, hogy változásokat provokáljanak ki a politikai rendszerünkben, és amelyekre az Egyesült Államok kormánya továbbra is évi dollármilliókat költ a költségvetéséből”.

„Az Egyesült Államok kormányának tiszteletben kell tartania a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányának alapvetéseit és céljait, tehát be kell szüntetnie minden illegális és titkos akcióját Kuba ellen, amelyeket a nemzetközi közvélemény és a kubai nép egyaránt elutasít.”

Az AP cikke leírja, hogy az Egyesült Államok milyen gondosan titkolta el a ZunZuneo nevű, kubai mobiltelefon felhasználók számára létrehozott twitter-szerű alkalmazás létrehozásában játszott szerepét. Az applikáció eredetének elrejtéséhez pénzmosást, fiktív offshore vállalatokat, tükrözött weboldalakat és más országokbeli számítógépeket vettek igénybe.

A Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) elektronikus és távközlési információgyűjtésének korában sem az Egyesült Államokban, sem a világon nem okozhatott meglepetést a ZunZuneo lebukása. Még a korábbi elnök, Jimmy Carter is azt mondta, hogy postai szolgáltatást vesz igénybe a más államfőkkel való kommunikációban, mivel attól tart, hogy az Egyesült Államok kormánya kémkedik utána.

Az AP bombahíre után az International Business Times közzétett egy rövid összefoglalót az Egyesült Államok a kubai kormány megdöntésére irányuló korábbi kísérleteiről. Ez tartalmazott képeket az Egyesült Államok dokumentumaiból az 1961-es Disznó-öbölbeli invázióról, a Mongúz- és a Northwoods-hadműveletekről – amelyekben merényletek és más forgatókönyvek is szerepeltek, amelyeknek a célja az volt, hogy ürügyet szolgáltassanak egy nyílt inváziónak.

Évekbe telt, hogy ezeket a terveket bemutassa a média többsége. Tehát mi az újdonság, és miért most?

Az egyik tényező kétségtelenül a globális gazdasági válság, amely élezi a versenyt az imperialisták között, hogy gazdaságilag behatolhassanak minél több országba, és jövedelmezően hasznosíthassák azokat.

A Kuba elleni blokád megbukott

A digitális korban az Egyesült Államok blokádja Kuba ellen fokozódik. Vegyük azt az apró példát, hogy hogyan járt a Kubai Szolidaritási Kampány nevű csoport, amikor megpróbálta megvásárolni a Montly Review nevű egyesült államokbeli kiadótól „Az amerikai gazdasági háború Kuba ellen” című könyvet. A pénzügyi tranzakciót megakadályozták, és nem csak a baloldal lett bosszús ettől.

Az Egyesült Államok Kuba elleni blokádja egy politikai döntés, amelyet több mint fél évszázaddal ezelőtt hoztak meg, hogy tönkretegyék a független, szuverén és szocialista Kubát. De Kuba presztízse magas, és a rendszere is túlélt. Napjainkban a blokád konfliktusban áll az Egyesült Államok uralkodó osztályának egyes ágazatokban növekvő érdekeivel. Így az olyan cikkek, mint az AP-é a kezükre játsszanak.

Az Egyesült Államokban egyre több vállalat kerüli meg Washington korlátozásait, amelyek célja lehetetlenné tenni a Kubával való kereskedelmet. Vegyük Floridát, amelynek hosszú gazdasági történelme van Kubával, amely 1959 előttre nyúlik vissza, majd a kubai emigráns ellenforradalmi csoportok bástyájává vált. Az Atlanti Tanács friss felmérése szerint Egyesült Államok szerte a Kubával való kapcsolatok normalizálását támogatják, így egyre erősebb Floridában is.

Az Egyesült Államok szövetségesei szintén fel vannak akadva a blokádon. Latin-Amerikában és a karibi térségben Kuba egy elismert partner. Brazília bejelentette, hogy Kubát mint turisztikai célpontot fogja reklámozni, annak ellenére, hogy az egyesült államokbeli légitársaságokat megbüntetik, amennyiben fizetnek a kubai légtéren való átrepülésért.

A blokád megtiltja azoknak a hajóknak az Egyesült Államok kikötőinek használatát a következő félévre, ha azok előtte igénybe veszik a kubai kikötők valamelyikét. De most a keleti parti kikötők és szállítmányozók aggódnak, hogy mi fog történni akkor, ha Kuba új teherkikötője Marielben teljes kapacitással működni fog. Vajon a kínai szuper teherhajók továbbra is a kiszélesített Panama-csatornán fognak áthaladni, majd Marielben kikötni Miami helyett? Mariel válhat azzá az átrakodó ponttá, amely ellátja Latin-Amerikát és a karibi térséget áruval?

Kuba bővítette a külföldi befektetési lehetőségeket – ez egy olyan intézkedés, amely minden bizonnyal problémákkal is fog járni, nemcsak lehetőségekkel. De az egészségügyi ellátás és az oktatás, két garantált jog a kubaiaknak, amelyért nem a saját zsebükből kell fizetniük, és amely nem eladó.

Vermont szenátora, Patrick Leahy a blokádot egy „ostoba és önpusztító embargónak” nevezte, és felszólította az USAID tisztviselőit, hogy az április 8-án a szenátus albizottsága előtt adjanak számot arról, hogy miért indították el a ZunZuneo projektet kongresszusi jóváhagyás nélkül.

Leahy egyike volt annak a 66 szenátornak, akik november 21-én aláírtak egy levelet, amelyben sürgették Barack Obama elnököt, hogy „haladéktalanul tegyen meg minden szükséges lépést, ami a nemzeti érdekbe belefér, hogy elérje Alan Gross szabadon bocsátását, és készen állunk az adminisztráció minden lépésének támogatására ennek a cél elérésének érdekében”. Az USAID alkalmazott Grosst Kuba kémkedés miatt ítélte el. Ezt a vádat az AP egy 2012-es cikke megerősítette, és megcáfolta azt a külügyminisztériumi állítást, hogy a férfi humanitárius célok miatt volt a karibi szigetországban. A cikk felfedte, hogy Gross fizetését valójában titkos kommunikációs eszközök telepítéséért az Egyesült Államok hadserege vagy külügyminisztériuma folyósította.

Januárban, a kubai forradalom 55. évfordulóján Raúl Castro elnök a következőt mondta: „Ellensúlyozni kell azt a kísérletet, hogy tagadják Marx, Engels, Lenin és Martí eszméinek aktualitását, többek között a szocializmus kreatív elméleti fogalomalkotásával Kuba lehetséges képességeinek határain belül, ami az egyetlen alternatíva az egyenlőség és az igazságosság biztosítására mindenki számára”.

„A vezetők új generációinak, akik fokozatosan és rendezetten átveszik az ország vezetésének fő tisztségeit, soha nem szabad elfelejteniük, hogy ez az egyszerű emberek szocialista forradalma, amelyet egyszerű emberek csinálnak egyszerű embereknek. Ez elengedhetetlen erkölcsi szabály és hatékony ellenszere annak, hogy az ellenség sziréndalainak befolyása alá kerüljünk, ami soha nem adja fel azt a célt, hogy éket verjen a vezetőink és népünk közé, és így aláássa az egységüket a Kommunista Párttal, amely az egyetlen és legitim örököse a kubai forradalom főparancsnoka, Fidel Castro Ruz hagyatékának és hatalmának.” (Progreso Weekly, április 3.)

A Kubai Ötök támogatása

Az AP cikkében feltárt részletek ismételten rámutattak a mélységes igazságtalanságra, amely a kubai ötökkel és a családjaikkal történik. Ez az öt ember azért érkezett az Egyesült Államokba, hogy ártatlan kubaiakat és másokat védjenek meg olyan könyörtelen támadásokkal szemben, amelyek ebből az országból érkeznek. Nem ártottak az Egyesült Államok lakosainak, de 1998-ban letartóztatták és súlyos börtönbüntetésekre ítélték őket. A Kubai Ötök minden szempontból hősök. A hárman közülük még mindig az Egyesült Államok börtöneiben vannak: Gerardo Hernández, Ramón Labañino és Antonio Guerrero. René González és Fernando González hazatérhetett Kubába, miután letöltötték a büntetésüket.

Június 4. és 11. között az aktivisták Washingtonba viszik az ügyet. Itt június 7-én, vasárnap bárki csatlakozhat az „Öt nap a Kubai Ötökért” nevet viselő gyűléshez. További információk a theCuban5.org és a 5DaysfortheCuban5.com oldalakon érhető el.

Írta: Cheryl LaBash, angol nyelven megjelent a Workers Worldben