2013-ban Mexikó fontos és ellentmondásos strukturális reformokat iktatott törvénybe, az egyik ezek körül megnyitja az utat a külföldi cégek előtt, hogy hasznot húzzanak Mexikó olajgazdaságából. A The Economist egyik cikke dicsérte Mexikó reformjait, Jim O’Neill, a Forbes újságírója pedig Mexikót javasolta egyik szorosan követendő példának a BRICS-országok számára.

De Mexikó más miatt is a címlapokra került. Mexikóiak, akiknek elegük lett az évek óta tartó korrupcióból és gyilkos erőszakból elfoglalták az utcákat, hogy felvegyék a harcot az életüket irányító és gyakran tönkretevő befolyásos drogkartellekkel. Ehhez megalapították az „autodefensákat” – az önkéntes önvédelmi csoportokat.

Az autodefensák azzal igazolják az akcióikat, hogy a kormány nem tesz semmit, hogy megvédje őket. A megnyugtatásukra a kormánynak gyorsan kellett lépnie, februárban letartóztatták a világ legnagyobb maffiafőnökét, El Chapo Guzmánt, és megölték a Templomos Lovagok kartell messianisztikus vezetőjét.

A kormánynak nem sikerült lefegyvereznie az autodefensákat, és megpróbált ehelyett velük dolgozni, bár az, hogy néhány hete gyilkosság vádjával letartóztattak egy autodefensa-vezetőt arra utal, hogy az állam fellép ellenük.

A helyzet a húsz évvel ezelőtti állapothoz tért vissza, amikor is Salinas elnök aláírta a NAFTA-t, amit úgy harangoztak be, mint Mexikó belépését az Első Világba, és ugyanezen a napon a zapatisták fegyverhez nyúltak. Sok elemző látja úgy, hogy a kartellek harca a kormánnyal és most az autodefensákkal Mexikó fejlődésének fő gátja. Attól félnek, hogy a leendő olaj- és gázbefektetőket elriasztják a biztonsági kockázatok, noha az energiareform nagylelkű az irányukba.

Sakkban tartani a farkasokat

Függetlenül attól, hogy az önkéntesek veszélyeztetik-e az energiareformot vagy sem, az energiareform könnyen végződhet úgy, hogy az önkéntesek még több dolog miatt aggódhatnak. A kartellek csak egyek azok közül a sokféle üzlet közül, amelyek a mexikóiakon élősködnek, és a rossz irányú energiareform ajtót nyithat még több ragadozó előtt. A jó azonban hídfőt ajánlhat a ragadozó üzleti környezetbe, amelyből a kartellek húznak hasznot. Ez talán segítene meggyőzni az egyszerű mexikóiakat, hogy a kormány megvédi őket.

Kezdjük a számtalan „megengedett” üzlettel Mexikóban, az Egyesült Államokban, aztán foglalkozzunk a kartellekkel. A kartellek bérencei őriznek bárokat, klubokat, éttermeket, szállodákat, kaszinókat, versenypályákat és bevásárlóközpontokat, és sok ilyen vállalkozás (csakúgy mint az agráripar és az ingatlanügyek) a kormány védelme alatt mossa tisztára a kartellek pénzét. Mégis csak töredékük kerül bíróság elé.

Jorge Hank Rhont, Tijuana korábbi polgármesterét és Mexikó egyik leggazdagabb emberét, aki régóta azzal vádolnak, hogy a tulajdonában lévő Grupo Caliente versenypályán kartelltagoknak ad menedéket, és tisztára mossa a pénzüket, 2011-ben 88 fegyver illegális birtoklásáért, amelyek közül kettő gyilkosságokhoz kapcsolódott. Másnap szabadon engedték. Sinaloa állam hetilapja, a Ríodoce az egyike annak a kevés regionális médiumnak, ami továbbmegy az áldozatok számáról való beszámolóknál, elismeri, hogy nem számolhat be azokról a vállalkozásokról, amelyeknek partnerei a kartellek: ez az a határ, amit nem mer átlépni.

Sajnos azok a vállalkozások, amelyek az autodefensákat finanszírozzák nem sokkal jobbak. Azokra a vádakra, hogy a rivális kartellek pénzelik őket az autodefensa vezetők azzal válaszoltak, hogy ők olyan birtokosoktól és vállalkozóktól kapják a pénzt, akik ők „szabadítottak fel” a kartelleknek való védelmipénz-fizetés alól. Vannak arra utaló jelek, hogy az autodefensák támogatói között olyan cégek is vannak, amelyek „könnyű” hitelt ajánlanak alacsony jövedelmű háztartásoknak – és akik vélhetően kicsivel kevésbé kapzsiak, mint maguk a kartellek.

Lehet rá esély, hogy az energiareform megteremti a tisztességes üzlet feltételeit? A mexikói baloldal a gazdasági nacionalizmus nevében ellenzi a reformot, de a PEMEX állami olajvállalat nagyon korrupt, és nem egyszerű kibogozni az egyszerű mexikóiak hasznának status quóját.

A kartellek közvetlenül benne vannak a 2006 óta 1127 százalékos csúcsot elérő illegális szifoncsövekben – de még egyszer, nem ők az egyetlen ragadozók. 2004-ben egy korábbi first lady fia dicsekedhetett azzal, hogy hogyan kapott szerződést egy szolgáltató cégre, az Oceanografíára, ami most keveredett csalási ügybe a Citigrouppal és pénzmosással is megvádolták.

Egyesek számára ez reménytelenül naivnak fog tűnni, de a helyes szabályozási keret talán nem csak a mexikóiakat védené meg attól, hogy még több olajat csaljanak ki tőlük; ez viszonyítási alapként is szolgálhat, amelyhez a civil társadalom a tarthatná a kormányt más ágazatokban.

Az alternatívák fájdalmasak ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajtuk. Tudjuk, hogy egyes külföldi befektetők nem igazán válogatósak a partnereiket illetően; kínai cégek már üzleteltek a Templomos Lovagokkal, amikor komoly mennyiségű vasércet vásároltak a kartell által ellenőrzött bányákból, és cserébe a kokain és kristálymet készítéséhez szükséges vegyi anyagokat adtak el nekik. Afrikában, nemcsak kínai, hanem sok európai és amerikai cégnek is engedélyezve van, hogy profitot termeljenek, miközben az állampolgárok elmerülnek a szegénységben. És egyesek arra figyelmeztettek, hogy az energiareformok Jelcin Oroszországának gyászos útjára taszíthatják Mexikót, ahol is Oroszország saját oligarchái fölözték le a hasznot.

Ha a mexikóiak azt látják, hogy az olajuk ugyanígy jár, vajon hogy fognak reagálni? Az autodefensa mozgalom a bányászat és a fakitermelés elleni fegyveres tüntetésekkel együtt aggasztó módon azt mutatják, hogy ha az emberek elveszítik a türelmüket egy országban, akkor elárasztják fegyverekkel.

A tanulság amit Mexikónak le kell vonnia más országok példáiból az az, hogy a sietős reformok sokszor kontármunkát vagy tisztességtelenséget eredményeznek. Az elnök lépni akar, mielőtt elveszne a lendület, de talán lehetőséget kellene adni a további vitáknak az energiareformot illetően. A konzervatív Nemzeti Akció Pártja (PAN) szavazatával támogatta az energiareformot 2013 decemberében, de a kivonta magát a másodlagos jogszabályalkotástól szóló tárgyalásokból, mivel ragaszkodik hozzá, hogy az elnök először mentse fel őket az Oceanografía-ügyben – ők voltak ugyanis hatalmon, amikor az Oceanografía működött.

Ha a mexikói civil társadalom szervezetei elszalasztják a pillanatot, és nem találják meg a módját, hogy a politikai pártok meghallgassák őket, akkor az igazi reform veszélybe kerül.

Írta: Trevor Stack

Forrás: The Conversation