Napokig tartó politikai helyezkedés, csalással való vádaskodások és baljós katonai fenyegetés után az El Salvador-i jobboldali Nemzeti Republikánus Párt (Arena) rendkívül kis különbséggel elvesztette az elnökválasztásokat: az egész csupán 6364 szavazaton múlott.

A Legfelsőbb Választási Bíróság (TSE) megerősítette, hogy Salvador Sánchez Cerén nyerte a meglepően szoros versenyt a hivatalban lévő baloldali FMLN-nek (Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Frontnak).

A választásokat szabadnak és tisztességesnek nyilvánította a nemzetközi megfigyelők csoportja és az Egyesült Államok külügyminisztériuma is, miközben tüntetések zajlottak, és az Arena elnökjelöltje, Norman Quijano és támogatói alig leplezve államcsínnyel fenyegettek.

A választások, amelyen Sánchez Cerén elsöprő győzelmét várták, rávilágítottak a kis közép-amerikai ország mély társadalmi és politikai megosztottságára.

A 12 évig tartó véres polgárháború (1980-1992) a földbirtokos jobboldali elit érdekeit képviselő, az USA által támogatott hadsereg és a szegény többség támogatását élvező FMLN harcosai között 80 ezer halottat és 12 ezer eltűntet eredményezett.

Egy amnesztiatörvény büntetlenséget biztosított az elkövetőknek és az áldozatoknak nem szolgáltatott igazságot – illegálisnak is nyilvánította az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság –, ami azt jelenti, hogy 22 évvel a háború befejezése után a sebek még mindig nyíltak és a bizalmatlanság még mindig mély a jobb- és baloldal között.

Sánchez Cerén, az FMLN harcosainak a jobboldal által gyűlölt egykori vezetője nyilvánosan megbékélésre és egységre szólított fel a múlt héten, miközben Quijano azzal vádolta őt, hogy Chávez-Maduro ideológiája mentén El Salvadorból egy következő Venezuelát akar csinálni.

Az Arena, ami a februári első forduló után úgy tűnt, hogy ki van ütve, retorikájával több tízezer szavazót győzött meg, és ezzel egy hajszálon múló végeredményt produkált.

A kampány során kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Sánchez Cerén képes lesz-e hatékonyan kormányozni.

Ígéretet tett arra, hogy kompromisszumra fog törekedni, és minden salvadori nevében fog kormányozni, mivel teljes mértékben tisztában van vele, hogy a lakosság fele nem rá szavazott. Azonban az Arena által újfent alkalmazott lázító retorika nem sok reménnyel kecsegtet arra nézve, hogy a két párt az ország érdekében együtt fog működni.

Mike Allison, a Scranton Egyetem politikatudományi professzor-helyettese, a Közép-amerikai Politika Blog szerzője így fogalmazott: „A két párt az elmúlt években éppenséggel elég jól működött együtt számos projektben, de az nem várható el az FMLN-től, hogy kompromisszumot kössön az Arenával, miután az puccsra szólított fel ellene.

„A levonható tanulság az Arena számára az, hogy a támadás, támadás, támadás a legjobb politika, és hogy így fognak kampányolni a nagy jelentőséggel bíró jövő évi parlamenti választásokon. Nem hiszem, hogy addig sok minden történne.”

Az új kormánynak nagyon korlátozott források mellett sokszorosan égető problémákkal és megosztó kérdésekkel kell szembenéznie. Eddig ebben az évben naponta kilenc gyilkosság történt, és az utcai bandák elterjedt zsarolásai mindennapos nyomorúságot okoznak az egyszerű dolgozó embereknek. Mindezzel El Salvador a világ egyik legerőszakosabb országa, és a közbiztonság sokak szerint a legnagyobb probléma.

A bandák között 2012-ben kötött fegyverszünet, amelynek nyomán a gyilkosságok száma 50 százalékkal esett vissza, egyes jelek szerint felbomlóban van, Sánchez Cerén és az FMLN mégis hallgat erről a dologról.

Bandák és munkahelyek

Ehhez szorosan kapcsolódnak El Salvador túlzsúfolt börtönei, amelyek fogvatartottjainak száma a 2004-ben bevezetett populista „mano dura” (kemény kéz) politikája után megugrott. A legutóbb nyilvánosságra hozott számok szerint a 26.736 fogva tartott – ami majdnem háromszorosa a hivatalos befogadóképességnek – 14 százaléka 31 éves vagy annál hosszabb büntetését tölti.

A leköszönő Mauricio Funes kormánya által bevezetett rehabilitációs, bűnmegelőzési és szociális programok nem örvendenek túl nagy népszerűségnek számos bandaháborúk által sújtott közösség körében, akik számára vonzóbb az az elképzelés, hogy zárják be őket és dobják el a kulcsot, függetlenül attól, hogy ez működik-e.

Az emberek másik nagy aggodalmát a munkahelyek jelentik. A háztartások több mint egyharmada él a szegénységi küszöb alatt, és az Egyesült Államokból érkező átutalások 2011-ben a GDP 17 százalékát tették ki.

A munkanélküliség, az alacsony bérek és a makacsul lassú gazdasági növekedés továbbra is az Egyesült Államokba való kivándorlásra ösztönöznek, ahol jelenleg körülbelül kétmillió salvadori él (szemben az El Salvadorban élő 6,3 millióval).

Anélkül teremteni gyorsan nagyszámú munkahelyet, hogy megnyitnák az ajtót a potenciálisan környezeti katasztrófát okozó turizmus és bányászati projektek előtt, hatalmas kihívás.

A leköszönő kormány szociális programokra, az egészségügyre és az oktatásra összpontosított az elmaradott vidéki közösségekben hosszú távú előnyökben bízva.

Cristina Starr, a Radio Victoria közösségi rádióállomás társalapítója, ami az ország északi részén lévő Cabanas szegény, vidéki közösségeinek sugároz, az al-Dzsazírának elmondta: „A Funes-kormány elsősorban a kis gazdálkodókat segítette, javította a közösségi egészségügyi szolgáltatásokat, közmunkálatokba fektetett, és ellátta a szegény gyerekeket ingyen tankönyvekkel, cipőkkel, egyenruhákkal és tejjel, így azok el tudtak menni az iskolába Ilyesmi az Arena alatt nem történt.”

„Továbbra is a közbiztonság hiánya és a munkanélküliség jelentik a legnagyobb problémát az átlagemberek számára, de sokan azt remélik, hogy az új kormány folytatni fogja az ország átalakítását.”

Allison hozzátette: „A radikális, forradalmi, átalakító politika lehetősége, ami a természeti katasztrófák sújtotta El Salvadort gazdaságilag erős, békés és prosperáló országgá teszi nem jön létre egyik napról a másikra. A legtöbb, amit várhatunk a kormánytól az az, hogy jobb állapotban hagyja az országot, mint amilyenben átvette!”

Emberi jogok

A választások miatt elhalasztott két fontos legfelsőbb bírósági határozat várható hamarosan, és ezek fordulatot hozhatnak a polgárháború alatt elkövetett bűnök igazságszolgáltatásra váró áldozatainak ügyében.

Az Alkotmánybíróság az amnesztiatörvénnyel kapcsolatban készül dönteni, amit ha csak részben is visszavon, ahogyan ez sok más országban történt, akkor egymás után ülhetnek az egykori katonai vezetők a vádlottak padjára.

Ez felhívhatja a figyelmet az Arena kötődéseire a polgárháború halálosztagaihoz és a halálesetek és eltűnések többségéért felelőssé tehető katonai egységekhez, amiről a túlnyomórészt jobboldali sajtó ritkán beszél.

Ezenkívül a bíróság dönteni fog arról, hogy induljon-e vizsgálat az 1981-es El Mozote mészárlás ügyében – amely során a hadsereg legalább 800 civilt gyilkolt meg –, ahogyan ezt az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság 2012-ben elrendelte.

Almudena Bernabeu, a polgárháborús mészárlásokkal kapcsolatba hozható katonai parancsnokok elleni büntetőjogi és polgári peres ügyeket az Egyesült Államokba és Spanyolországba hozó San Franciscó-i székhelyű Igazság és Elszámoltathatóság Központ nemzetközi ügyekkel foglalkozó ügyvédje elmondta: „Nem építhetsz újra egy társadalmat úgy, hogy kirekeszted belőle az állampolgárok többségét, és tagadhatatlan, hogy El Salvador történelmében a normális embereket a hadsereg rettegésben tartotta. Ha nem szolgáltatnak nekik igazságot, az azt jelenti, hogy kirekesztik őket. Ez nagyon érdekes pillanat az emberi jogokra nézve El Salvadorban.”

Az Amnesty International sürgeti, hogy az ország helyezze az emberi jogokat „a politikája előterébe és középpontjába, és úgy cselekedjen, hogy előrelépés történjen e téren.”

Esther Major El Salvador-szakértő elmondta, hogy a hatóságoknak sürgősen a nőkre és lányokra kell összpontosítaniuk, akik a 2012-ben életbe léptetett speciális törvény ellenére mindennapos „erőszakkal és diszkriminációval” kénytelenek szembenézni.

Major az al-Dzsazírának elmondta: „Anélkül, hogy igyekeznénk határozottan fellépni, a törvény soha nem fogja a teljesíteni a teljes potenciálját, hogy igazi védelmet nyújtson az áldozatoknak, vagy megszüntesse a büntetlenséget, amit a nők ellen erőszakot elkövetők jelenleg élveznek.”

El Salvador teljes mértékben tiltja az abortuszt, aminek következtében elsősorban fiatal, szegény nők hosszú börtönbüntetéseket töltenek. Ez az elmúlt 12 hónapban nemzetközi bírálatokhoz vezetett.

Azonban az abortusz kriminalizálását a katolikus egyház támogatja, amelynek jókora befolyása van a társadalmilag konzervatív lakosság körében.

Az FMLN részéről még csak annyi elkötelezettség sem fogalmazódott meg, hogy vitára bocsátanák az Amnesty International által „szélsőségesnek, kegyetlennek és diszkriminatívnak” nevezett törvényt.

„Mély megosztottság”

A salvadoriak még mindig arra várnak, hogy a TSE hivatalosan bejelentse a megválasztott elnököt, ami csak azután történik meg, hogy az Arena különféle csalási vádjait hivatalosan kivizsgálják.

Kevesen számítanak az eredmény megváltozására, noha az Arena ragaszkodik hozzá, hogy nem fogja elfogadni a vereséget, és teljes újraszámlálásra kérte az Alkotmánybíróságot. Támogatói továbbra is az utcákon tüntetnek.

Senkinek sem szabadna alábecsülnie azokat a kihívásokat, amelyekkel ez a megosztott ország szembenéz, ami még mindig küzd a polgárháborús traumákkal és bizalmatlansággal.

José Miguel, a Jogsegély Intézet elnöke így nyilatkozott az al-Dzsazírának: „A legaggasztóbb dolog a lakosság körében tapasztalható intolerancia és a mély megosztottság, úgyhogy a legnagyobb kihívás az új kormány számára ennek a polarizációnak a csökkentése. John F. Kennedy szavai, miszerint nyerhetsz az emberek szavazatainak a felével, de nem kormányozhatsz, ha a felük ellened van, különösen igaz erre az országra.”

Írta: Nina Lakhani

Forrás: al-Dzsazíra