Carlos Andrés Pérez kormányát 1993-ban Rafael Caldera kormánya váltja fel. A Caldera-kormány nem hoz jelentős változást Venezuela életében. Folytatódik a korrupció, az olajjövedelmek külföldre juttatása. A szegényrétegek helyzete egyre kétségbeejtőbb. A néptömegek nem bíznak a politikai pártokban, elfordulnak tőlük, beleértve a baloldal hivatalos pártjait is. "Caldera kormánya megpróbált ellenállni a neoliberalizmusnak, de képtelen volt valamiféle alternatívát állítani ellene."

Chávez és tiszttársai a börtönben kidolgozzák a katonai-civil összefogás elvét. "Tudtuk, hogy a nép rokonszenvez velünk. De még nem létezett népi szervezet. Ekkor született meg a bolivári bizottságok eszméje - akkor még nem hívtuk köröknek -, vagyis az az eszme, hogy kis csoportokat szervezzünk, amelyek azonosulnak terveinkkel. Ezek a csoportok szinte illegálisak voltak, mert a mi mozgalmunk akkoriban Venezuela utcáin üldözött mozgalom volt."

Közeledtek az 1993-as választások. A választások győztese, mint már említettük, Rafael Caldera lett, aki a Copei-ből (Keresztényszocialista Párt) kivált frakció élén, a maga céljaira hasznosítva a börtönben levő tisztek iráni rokonszenvet, megnyeri a választásokat. A Bolivári Forradalmi Mozgalom-200 ekkor még elutasítja a választásokon való részvétel gondolatát. "Az aktív tartózkodás eszméjét vallottuk, nemet mondtunk a pártoknak, nemet mondtunk a választásoknak, és igent az alkotmányozó nemzetgyűlésnek, mint alternatívának."

Kétéves börtönbüntetése alatt Chávez J.R. Nuñez Tenorio, Guillermo García Ponce, Pedro Duno, Federico Brito Figueroa könyveit olvassa, Simón Bolívar, Simón Rodríguez, Ezequiel Zamora életművében találja meg a követendő példát. Fiatal katonatisztként a katonai irodalom megismerése közben Marx és Mao Ce-tung munkáit tanulmányozta. Maóra később is sokszor hivatkozik. "Ki a háború meghatározója? Az ember - mondta Mao, ez a másik nagy kapitány, Mao Ce-tung - az emberi lény. Mao a háborúról beszélt, hiszen filozófus és katona volt, és azt mondta, hogy a háborúban sok gép vesz részt: tankok, tömegközlekedési eszközök, 106-os ágyúk, harci repülőgépek, fregattok, tengeralattjárók, a napról napra új fejlettségi szintet felmutató technológia, de Mao mégis azt mondta, hogy a háború végeredményét, az ütközet kimenetelét nem a gépek határozzák meg, mert végső soron nem ezek küzdenek egymással, repülőgép repülőgép, tank tank, puska puska ellen, nem. Ami szemben áll egymással az egyféle emberi morál egy másféle emberi morállal szemben."

Sokszor emlegeti Mao híres mondását, miszerint a hadseregnek a nép olyan, mint a halnak a víz.

1994-ben Caldera amnesztiát hirdet az 1992. február 4-e óta börtönben lévő forradalmár katonatisztek számára, akik fegyveres lázadás helyett ekkor már az alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozásának eszméjét vallják magukénak. "Emlékszem, hogy Toni Negri Alkotmányozó Hatalomról szóló írásait tanulmányoztuk, a Pouvoir Constituant francia teoretikusait. Rousseau gondolatait a társadalmi szerződésről. Latin-amerikai tapasztalatokat kerestünk. Elmentünk Bogotába, beszélgettem a kolumbiai Alkotmányozó Nemzetgyűlés három társelnökével: Álvaro Gómez Hurtadóval - akit egy év múlva meggyilkoltak -, Horacio Sepával és Antonio Navarro Wolffal."

Kidolgozzák az "alkotmányos folyamat" elvét, megszületik a civil-katonai mozgalom eszméje, nekilátnak a bolivári bizottságok országos szervezésének. A neoliberális kapitalizmussal szemben új, politikai-gazdasági modell lehetőségét keresik. Uslar Pietri, kiemelkedő venezuelai író és gondolkodó szavait idézik: "Venezuelában annyi pénzforrás párolgott el a XX. század utolsó felében, amennyi 15 Marshall-tervvel ér fel." 1994-ben Chávez Havannába látogat. "Fidel azzal lepett meg engem, hogy a repülőtéren várt, aztán a Havannai Egyetemre mentünk, ahol egyetemistákkal, kubai barátainkkal találkoztunk. Mondtam néhány dolgot a már testet öltött bolivarizmus ideológiájáról, aztán Fidel, emlékszem, így felelt az én szavaimra: »Ti ott Venezuelában az emberi méltóságért, az egyenlőségért vívott harcot bolivarizmusnak nevezitek, mi itt szocializmusnak hívjuk.« De hozzátett még valamit, ami meglepett engem: »Ti bolivarizmusnak hívjátok, egyetértek, de ha kereszténységnek hívnátok, azzal is egyetértenék.«"

A Bolivári Forradalmi Mozgalom-200 felveszi a kapcsolatot a vele szövetkezni hajlandó, baloldali politikai pártokkal. Megszületik a Movimiento Quinta República (Ötödik Köztársaság Mozgalom), majd létrejön a Polo Patriótico (Hazafias Pólus), amely nem csupán a választásokra készülő, átmeneti szervezkedés, hanem hosszú távú erőkoncentrációja a Bolivári Forradalomnak. Egyesíti az MVR-t (Movimiento Quinta República, Ötödik Köztársaság Mozgalom), PPT-t (Partido Patria Para Todos, Haza Mindenki Számára Párt), PCV-t (Partido Comunista de Venezuela, Venezuelai Kommunista Párt), a MAS egyes elemeit (Movimiento al Socialismo, Szocializmusért Mozgalom), MEP-et (Movimiento Electoral del Pueblo, Népi Választási Mozgalom). A bolivári forradalmárok háromgyökerű fáról beszélnek: a bolivári, a robinsoni (Simón Rodríguez), a zamorai eszme fájáról.

Ekkor már a békés hatalomátvételre, az 1998-as választásokra készülnek. 1996-97-ben bejárják az országot, száz felmérést készítenek. Az első kérdés: "Egyetért-e Ön azzal, Hugo Chávez legyen a Köztársaság elnökjelöltje?" A második kérdés: "Őrá szavazna-e?" Az első kérdésre 70%-os, a második kérdésre 57%-os többség válaszolt igennel. Az 1998-as választásokon Hugo Chávez Fríast a választópolgárok 56%-a Venezuela elnökévé választotta. 1999-ben népszavazást hirdetnek az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívására. A népszavazás eredménye: a lakosság 80-90%-a egyetért az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásával. Ugyanebben az évben az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 86%-os többségi szavazatával megszületik az ország új alkotmánya, Venezuela felveszi a Venezuelai Bolivári Köztársaság nevet. Megkezdődik az ország politikai, jogi, gazdasági, oktatási, egészségügyi átalakítása, az új modell, a neoliberális kapitalizmussal szemben álló, a független, antiimperialista Venezuela útjának gyakorlati megvalósítása.

Venezuela új alkotmánya, amely 2000. március 24-én minikönyvben is megjelent, és amellyel minden venezuelai család rendelkezik, kimondja:

"Venezuela népe, teremtő erejének latbavetésével és Isten segedelmét szólítva, Felszabadítónk, Simón Bolívar történelmi példáját és elődeink, a szabad és független haza előharcosainak és megteremtőinek hősiességét és áldozatkészségét követve, abból a magasztos elvből kiindulva, hogy olyan Köztársaságot teremtsen, amelyben a társadalom demokratikus, népképviseleti és a nép a főszereplő, többnemzetiségű és multikulturális egy igazságosságra, föderalizmusra és decentralizációra épülő államban, amely megalapozza a szabadság, függetlenség, béke, szolidaritás, közjó, területi egység, együttélés és törvénytisztelet értékeit a jövendő nemzedékek számára, biztosítja az élethez, munkához, kultúrához, neveléshez, társadalmi igazságossághoz, mindenféle megkülönböztetés és mindenféle alávetettség nélküli egyenlőséghez való jogot, elősegíti és megerősíti a nemzetek közötti békés együttműködést és a belügyekbe való beavatkozás nélküli, a népek önrendelkezési jogán alapuló latin-amerikai integrációt, az egyetemes és osztatlan emberi jogokra, a nemzetközi társadalmi élet demokratizálására, a nukleáris leszerelésre, az ökológiai egyensúlyra és a környezetvédelmi javak jogi védelmére épülő világ megteremtését, ami az emberiség közös és elidegeníthetetlen érdekét szolgálja, a Nemzeti Alkotmányozó Gyűlés eredendő hatalmával élve a szabad választás és a demokratikus referendum révén a következő Alkotmány közzétételéről rendelkezik."

"Ma meghalt a Negyedik Köztársaság, és létrejött a Bolivári Köztársaság" - mondta 1999. augusztus 5-én, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ülésén Hugo Chávez, Simón Rodríguez szavait idéző beszédében, hangsúlyozva, hogy a nép, mint a köztársaság főszereplője (república protagónica) elnevezésű köztársaság demokratikus, forradalmi, bolivári eszme, amelyet az új alkotmány politikai, jogi biztosítékok révén a gyakorlatba ültetett át.

1999-ben a gazdasági fejlődés biztosítására öt alapelvet dolgoztak ki, és hat hónap alatt negyvenkilenc új, úgynevezett alkalmasságot biztosító törvényt léptettek életbe, amelyek az oligarchák és a földbirtokosok negyven éven át sérthetetlen és évtizedes korrupciót lehetővé tevő érdekeit korlátozták.

Venezuela legnagyobb kincsének, olajjövedelmének tetemes részét az oktatásügy, az egészségügy és az országos méretű lakásépítkezési program fejlesztésére fordítva alapvető változás lehetőségét teremtették meg az ország lakosságának 80%-át kitevő szegénység életében.

A bolivári békés forradalomra a hajdani uralkodó osztály, amely magát demokratikus ellenzéknek nevezi, az Egyesült Államok Bush-adminisztrációjának politikai és pénzügyi támogatását élvezve, erőszakos akciókkal: államcsínnyel és olajszabotázzsal reagált.

2002. április 12-én a legfelső katonai vezetés néhány tagja államcsínyt kísérelt meg Hugo Chávez demokratikus úton megválasztott kormánya ellen. Hugo Chávez, hogy a vérontást elkerülje, a lázadók kezére adta magát, akik sem a meggyilkolására kiadott utasítást nem merték végrehajtani, sem azt, hogy a fogva tartási helyén, La Orchila szigetén várakozó észak-amerikai repülőgéppel az országból eltávolítsák. Chávez megtagadta, hogy lemondási nyilatkozatot írjon alá. Carmona Estanga, a puccsisták által kinevezett ügyvezető elnök Venezuela új alkotmányát érvénytelennek nyilvánította. "Eljött a pillanat, és a feszületet kezemben tartva belekezdtem a Miatyánkba. - emlékezik a puccs első napjára Chávez. - Kész voltam meghalni, egyenesen állva, emberi méltósággal. Azt mondtam magamnak: «Eljött az órád, de azért halsz meg, mert népedhez hű voltál.»"

Csakhogy közben felkelt a venezuelai nép. Százezrek özönölték el Caracas utcáit, a munkások megszállták a gyárakat, a diákok az iskolákat. Az ország kaszárnyáiból telefonhívások jelezték a mirafloresi elnöki palotába, hogy a hadsereg Chávez mellett áll. Az elnöki palota háztetőin álló kiskatonák előbb bátortalanul, majd egyre bátrabban zászlólengetéssel válaszoltak a vonuló százezreknek: a hadsereg és a nép Chávezt védelmezi. Milliók mozdultak meg Venezuelában. "Föltámadott a tenger/ a népek tengere." "Ez Mao. A víz és a hal" - mondta később Chávez.

A katonai puccs negyvennyolc óra alatt megbukott. Chávez visszatért a mirafloresi elnöki palotába, és első szavaival a bolivári új alkotmány érvényességét hangsúlyozta, mindenki könyvének nevezve azt, a Kolumbusz előtti Amerika remekművéhez, a guatemalai kicse indiánok szent könyvéhez, a Popol Vuhhoz hasonlítva.

A puccskísérlet után 2002 decemberében a magát továbbra is demokratikusnak nevező ellenzék új kísérletbe kezdett, amihez megnyerte a PDVSA (Petróleos de Venezuela. S.A), a venezuelai kőolajipar nemzetellenes érdekeket kiszolgáló ügyvezető igazgatóit, akik gyárak bezárásával, munkások hazaküldésével, szabotázsakciókkal, a számítógépes rendszerek ellen intézett informatikai háborúval, ami a venezuelai gazdaságnak rettenetes károkat okozhatott volna, megbénították a venezuelai kőolajipar termelését. Nem sztrájk volt ez, hanem szabotázsakció. A világ ötödik legnagyobb olajexportőr országa átmenetileg olajbehozatalra kényszerült. A bolivári forradalmároknak informatikai háborút kellett vívniuk a rendszerek helyreállításáért. A venezuelai munkásosztály - nemcsak a kőolajipari dolgozók - egységesen fellépett a kőolajipari szabotázs ellen. 2003. január végéig 20 000 ügyvezetőt bocsátottak el, akiket a szabotázsakcióban vétkeseknek találtak. Az ország legfőbb gazdasági kincse, a kőolaj ma valóban nemzeti érdekeket szolgál.

Ugyanakkor a venezuelai forradalmárok arról sem feledkeznek meg, hogy az olajszektor ügyintézői, hivatalnokai és dolgozói ma is privilegizált réteget alkotnak, ezért a 2002-2003-as év olajcsatájáról szólva úgy fogalmaznak, hogy megnyertek egy ütközetet, de még nem nyerték meg a háborút. Tisztában vannak azzal, hogy Venezuela ma átmeneti időszakban él, jövője számos külső és belső tényező összhatásától függ.

Az ország életét átalakító gazdasági, politikai, oktatásügyi, egészségügyi és egyéb programokat misszióknak nevezik.

A Robinson I. Misszió elnevezésű program keretében egy év alatt több mint egy millió írástudatlant tanítottak meg írni-olvasni, akik a Robinson II. Misszió során elvégzik az első hat osztályt, ennek elvégzése után minden tanuló egy harminc kötetből álló, világ- és latin-amerikai irodalmi, történelmi ajándék könyvcsomagot kap. A Ribas Misszió keretében hétszázezer ösztöndíjas végez érettségi vizsgával végződő középfokú tanulmányokat. A Sucre Misszió a felsőfokú tanulmányokat, a Barrio Adentro (Szegénynegyeden belüli) Misszió az egészségügyi ellátásból mindezidáig kizárt népesség orvosi ellátásának lehetőségét teremti meg több ezer kubai orvos részvételével, ennek során 45 millió 600 ezer esetet kezeltek, nélküle hetente, orvosi ellátás híján, 280 venezuelai halt volna meg. A Guaicaipuro Misszió az indián közösségek jogait biztosítja. Három év alatt kilencvenezer új lakóház épült fel. A műveletlen földterületeken parasztszövetkezetek, egyéni parasztgazdaságok alakultak, érdekeiket a Föld Törvény védelmezi, fejlesztésükről kedvező gazdasági hitelek gondoskodnak.

Chávez beszédei, az Aló Presidente című tévéműsor, melynek során minden vasárnap az államelnök felel a betelefonálók kérdéseire, a nép forradalmi öntudatát ébren tartják.

"A Bolivári Forradalom alapvető érdeke a nép politikai, ideológiai nevelése - mondja Héctor Navarro, felsőoktatási miniszter. - A bolivári iskolákat és bolivári egyetemeket azért is hoztuk létre, hogy ne a privilegizált rétegekből kikerült nevelőgárda tanítsa az új nemzedékeket. A 23 milliós Venezuelában ma 12 milliónyian tanulnak, 2004-ben a bolivári iskolák száma elérte a háromezer ötszázat, az egyetemi hallgatók 20%-a a bolivári egyetemeken végzi tanulmányait, és 2006-ra a bolivári egyetemek létszáma eléri a mai összegyetemi létszámot. Körülbelül egy millió gyermek, a diákság 12%-a bolivári iskolákban tanul, ahol ingyenes reggelit, ebédet, uzsonnát kapnak, ingyen kapják a tankönyveket. A bolivári iskolákban a tanárok egész nap dolgoznak, fizetésük 65%-kal magasabb, mint az állami iskolákban dolgozó tanári fizetések. Célunk az, hogy a központból irányított, a helyi politikai hatalmaknak ki nem szolgáltatott bolivári egyetemek rendszere az ország egész területére kiterjedjen. Az oktatásügyi költségvetés a GDP 3%-áról annak 7%-ára növekedett."

A Bolivári Forradalom stratégiai terve, hogy a latin-amerikai integráció révén hozzájáruljon a sokpólusú világ kialakításához. Az Egyesült Államok neoliberális gazdasági modelljét követő ALCA-val (Aérea de Libre Comercio de las Américas, Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet) szemben az ALBA (Allternativa Bolivariana para las Americas, Bolivári Alternatíva Amerika számára) létrejöttét és működését szorgalmazzák, a latin-amerikai olaj és földgáz termelő országok egységes politikai, gazdasági, kulturális fellépését sürgetik. Brazília, Argentína, Ecuador rokonszenvez a venezuelai elképzelésekkel, Kuba elvi és gyakorlati szolidaritásával támogatja a Bolivári Forradalmat.

Idén augusztusban két hetet töltöttem Caracasban, az augusztus 15-i népszavazás előtti két hetet. A Bolivári Alkotmány kimondja, hogy a hat éves elnöki időszak félidejében, ha a szavazásra jogosult állampolgárok 20/-a aláírásával hitelesítve kéri, népszavazással, referendummal kell eldönteni, hogy az elnök továbbra is elnök marad-e, vagy nem. "Különleges diktátor ez az Hugo Chávez. Mazochista és öngyilkos természetű: olyan Alkotmányt hozott létre, amely megengedi, hogy a nép kitaszítsa a hatalomból, és megkockáztatta, hogy ez bekövetkezhessék egy visszahívási referendum révén, amelyet Venezuelában, a világtörténelem során először, meg is tartottak." - írja Eduardo Galeano.

Chávez elnök Ezequiel Zamora 1859-es győztes ütközetére emlékezve 2004 júniusában Santa Inés-i csatának nevezte a referendum augusztus 15-i napját. "Santa Inés az oligarchia katona sírja lesz" - mondta Ezequiel Zamora 1859 decemberében. Chávez Alberto Arvelo Torrealba XX. század eleji költő híres művét, a Florentino és az ördög című eposzt is idézte, amelyben Florentino, a népénekes dalversenyben legyőzi az ördögöt.
Ebből a műből idézek én is:

Fekete köpeny takarja,
és lova is fekete,
fekete kalapja alá
nem láthat be senki se.

A venezuelaiak beláttak az ördög fekete kalapja alá. Oligarcháik, földesuraik arcát látták ott, Bush-ördögöt, aki a világot a barbárság uralmával fenyegeti. 2004. augusztus 15-e a venezuelai nép újabb győzelmének napja lett. Hajnali háromkor kürtök szólaltak meg az egész országban, és a nép szavazni indult. Venezuelában a Bolivári Forradalom előtt 5 millió ember élt személyi igazolvány, állampolgári jogok nélkül. A szegénynegyedek láthatatlan népe, amely 2004 nyarán vörös inget vett fel. A választás tisztaságát Jimmy Carter egykori amerikai elnök és César Gaviria, az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) főtitkára is elismerte.

A Chávezre szavazók a Nem gombot nyomták meg a számítógépes azonosítási és szavazási rendszer gépein, ahol a választási csalások, a többszöri szavazás megakadályozása érdekében elektronikusan rögzítették az ujjlenyomatokat. Nemet mondtak az éhségre, az írástudatlanságra, az egyenlőtlenségre, a háborúra, a neoliberális globalizációra, a fasizmusra. Nekem Radnóti verse járt az eszemben József Attiláról, aki nemet mondott a hazug korra, amelyben élnie és halnia adatott, és Hugo Chávez szavaira gondoltam a vörös inges tüntetők között, akik az "uh! ah!, Chávez no se va" (Chávez nem megy el) jelszót kiáltozták mind az ötszázezren. Arra a mondatra, amely ugyancsak a Szociális Világfórum Porto Alegre-i tanácskozásán hangzott el, és az egész emberi világot fenyegető veszélyre figyelmeztetett.

2003. január 25-ei brazíliai sajtókonferenciáján ezt mondta a venezuelai államfő, az ellenzék elit csoportjainak fasiszta államcsíny kísérletére utalva: "Nemrég arról beszéltem, hogy a fasizmus a neoliberalizmus felső foka, miként Lenin az imperializmust a kapitalizmus felsõ fokának nevezte; a neoliberalizmusnak, úgy látszik, a fasizmus a felső foka."

Megjelent: Ezredvég, XIV. évfolyam 12. szám – 2004. december