„Annak, aki anélkül nézi, hogy látna, a föld csak föld, és semmi más” – Atahualpa Yupanqui

Amikor Cristina Fernández de Kirchner megkezdte második elnöki ciklusát azt mondta: „Nem leszek a vállalatok elnöke”. Ez nem sokkal az előtt történt, hogy büszkén mutatta be a Monsantóval (a föld legnagyobb mezőgazdasági vállalata), a Barrick Golddal (egyik legnagyobb bányavállalat a világon) vagy a Chevronnal (világ egyik legnagyobb olajkitermelője) kötött megállapodásokat.

A természeti erőforrások nemzetközi tőkéscsoportok általi kizsákmányolása nem egy új jelenség Latin-Amerikában, sőt, a térség több országának gazdasága ezen alapul. Ez a jelenség az úgynevezett harmadik világ országai többségére is jellemző.

Azonban mint minden, ez a gazdálkodási formula is eléri az adott körülmények közötti végpontot, amikor szükségessé válik a kitermelés területének növelése. Ennek a leggyakrabban a parasztok és az őslakosok kárvallottjai, akiket gyakran elűznek földjeikről. Így a paraszt és őslakos szervezetek a földjeiken való megmaradásukért folytatott harca elkerülhetetlenül összekapcsolódik a nemzetközi imperializmus ellen folytatott küzdelemmel.

„Az indián probléma”

Az elmúlt három esztendőben legalább 12. ember esett a földkérdés, a rendőri elnyomás, vagy különböző fegyveres csoportok tevékenységének áldozatául.

A június 3-5. között megrendezett Őslakos Szervezetek Országos Csúcstalálkozóján elfogadott dokumentum szerint az indiánok által lakott területek problémái kormányzati szintű beavatkozás nélkül megoldhatatlanok maradnak. A csúcstalálkozón résztvevők levelet intéztek Kirchner elnök asszonyhoz, amelyben arra kérték, hogy hallgassa meg az igényeiket. Ehhez kapcsolódóan egész júniusban, minden héten felvonulást és virrasztást tartottak Buenos Airesben az elnöki palotánál, de eredménytelenül

Eddig egyedül Daniel Fernández, a Bennszülött Ügyek Intézetének elnöke reagált érdemben a felhívásra, azonban abban sem volt sok köszönet. A Félix Díazhoz, a Qom közösség képviselőjéhez intézett szavaiban Fernández a haláleseteket baleseteknek minősítette, és a támadások mögötti vélt etnikai indítékot eltúlzottnak nevezte.

Pedig a diszkrimináció és bennszülöttek ügyével szembeni közöny mögött a földtulajdonért folytatott harc bújik meg. Ahogy a perui José Carlos Mariátegui fogalmazott: az indián kérdés egyúttal földkérdés is.

A parasztság

2012 októberében vidéki mozgalmak törvényjavaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy megakadályozzák a vidéken zajló kilakoltatásokat, és a föld állami és társadalmi funkcióját törvénybe iktassák.

„Az állami hivatalnokok megígérték, hogy elfogadják a javaslatot, azonban ez a mai napig nem történt meg, bár a kilakoltatásokat öt évre felfüggesztették” – nyilatkozta Mascaró Pablo Orellana, Santiago del Estero-i Parasztmozgalom tagja. Pablo Orellana hozzátette azt is, hogy a korábban tapasztalt nagynyomás enyhült, a felvásárlások mértéke csökkent, és megindult valamiféle párbeszéd a vállalatok képviselőivel is.

Orellana azóta folyamatosan keresi a politikai, gazdasági és jogi megoldásokat arra, hogy sikerüljön biztosítani a parasztok földtulajdonát. Nem egyszerű a helyzete, hiszen szomszédok közötti ellentéteket kell megoldani, és a környéken fegyveres csoportok is megjelentek, akik például 2011 novemberében meggyilkolták Cristian Ferreyrát, miközben a hatóságok korruptak, és gyakran nem látják el funkciójukat.

„A vállalatok gyakran megzsarolják az földműveseket. Fogd ezt a pénzt, amit kínálunk, mielőtt mindenből kisemmizve távozol” – szemléltette Orellana azt a nehéz helyzetet, amellyel az argentin parasztoknak szembe kell nézniük.

Azok a gazdák, akik elveszítik földjeiket általában a közeli nagyvárosok agglomerációjában keresnek új munkát, de ott sem vár rájuk túl boldog élet. Itt gyakorlatilag csak az őket földjeiktől megfosztó vállalkozókhoz hasonlók kínálnak nekik munkát, például a Dreyfus, a Morgan, az Adecco, vagy éppen a Monsanto.

Az elrabolt földekre a városi munkanélküliekből toboroznak munkaerőt az új tulajdonosok. Őket gyakran embertelen körülmények között, például 40 fok feletti hőmérsékletben dolgoztatják.

Az ellenállás első fecskéi

A termelők és a vállatok közti vita kapcsán szigorodtak a térségben a kormányzati ellenőrzések, amelyek igazolták a parasztok állításait, a nagyvállalatok emberek sokaságát gyakorlatilag rabszolgaként dolgoztatják. Az országos hírekbe mégis csak egy tragikus baleset következtében kerültek be ezek az állapotok.

Június 17-én öreg Ford – egy F7000 teherautó – felborult Salto Encantado közelében. Öt munkás halt meg, akik a gyógynövények termelésével foglalkoztak. További húsz ember –köztük több gyermek – utazott velük, akiket egy kézi favágó üzem telepére szállítottak volna.

A gyógynövénytermesztés területén alkalmazott módszerek semmiben sem különböznek a többi iparág tevékenységétől. A termelés és a munkaszervezés területén pontosan ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, közte a gyermekmunkát. A becslések szerint a különböző regionális farmokon 350 ezer és 400 ezer közötti számban alkalmaznak kézi munkaerőt a termények betakarítására.

Fabián Britos, egy a jogsértések feltárásával foglalkozó aktivista elmondta, hogy ez az előbb említett baleset egyáltalán nem egyedi, mivel a munkabiztonság, a védőfelszerelések biztosítása nem létezik. Az otthonaiktól távol lévő munkások, akik munkatáborokban élik életüket, nejlonzsákból készült „ágyakon” alszanak.

A Britoshoz hasonló munkások képviselik a fecskék első generációját, akik már hajlandóak szembeszállni a nagyvállalatokkal. Azt állítja, hogy „mi rabszolgák vagyunk, a bérünk függ az időjárási viszonyoktól, de átlagban 400 kilogramm körül tudunk betakarítani”. Összefoglalva 32 centet kapunk kilónként, így a munkások bére átlagban 130 és 140 dollár között mozog.

A gyógynövény földeken dolgozók között a legtöbb gyermek, akik közül a legtöbben 9 és 14 év közöttiek. „Vannak emberek – mondja Britos – mint én, akik megtehetik, hogy a gyermekeiket megkímélik ezektől, de sokan vannak, akik nem engedhetik ezt meg”.

„Hiányzik az állam elhatározása – folytatta Britos –, a vállalatok meghatározzák, hogy mit szeretnének, és meghatározzák az árakat is. Mi csak a legutolsó szem vagyunk ebben a láncban.” A hatályban lévő törvények értelmében a vállalatok gyakorlata törvénytelen, de egyszerűen nincs senki, aki azt betartatná velük.

A határokon túl

A nemzetközi munkamegosztás új rendjében a régió továbbra is megtartja vezető szerepét az export terén. A régió teljesítette a globális piac terveit, sőt Argentínában várakozáson felül növekedett az export.

2003-ban a beültetett területek 12 millió hektárt tettek ki. Egy évtizeddel később már 20 milliót. A teljes termelési terült 56 százalékán szóját termesztenek. A 2011-ben elfogadott Agrár-, Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Stratégiai Tervvel (EAAP) Cristina Fernándeznek az a célja, hogy 2020-ig 20 millió hektárral növelje a termelés alá vont területeket, amelyek képesek lennének a Monsanto termelésének a felét biztosítani.

Az újságíró Darío Aranda által nyilvánosságra hozott adatok szerint a fák monokultúrája az 1998-as 1,2 millió hektárról a felére, 600 ezerre csökkent a szójatermelés előretörése miatt. Az Argentin Erdészeti Egyesület szerint ez az állapot tovább romolhat.

Az elmúlt 10 évi kirchneri kormányzás nem csak a mezőgazdaság, de a bányászat terén is jelentős exportnövekedést hozott. Közel 40 projekten keresztül sikerült növelni a külföldi vállalatoknak a nyersanyag kivitelt az országból.

A szerkezetváltással a talajszerkezet is változik

A talaj hasznosítása terén újdonságként jelent meg a fracking vagy más néven a hidraulikus törés. A termelés ezen szerkezete egyfajta hasznosítása olyan, nem-konvencionális tárolóknak, amelyek nagy nyomású vizet, homokot és több száz mérgező anyagot alkalmaznak, amelyek károsítják a talajt, viszont lehetővé teszik a talaj mélyében rejlő olaj és gáz kitermelését.

Argentínában 2011 óta használják ezt a módszert a szójatermesztésben, de máris jelentős változásokat észleltek a talajszerkezetében, aminek eredményeként a szakértők szerint egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy kifizetődő legyen az olaj és a gáztermelés a területen.

Az Observatorio Petrolero Sur szakértője, Diego Di Risio szerint viszont problémás az Argentínában zajló folyamat. Szerinte a háttérben olyan kizsákmányoló nagyvállalatok állnak, mint a Chevron, amelyik pedig Latin-Amerika legnagyobb ellenségének, az Egyesült Államoknak a szoros szövetsége. Ráadásul az említett cég ugyanaz, amelyet Ecuadorban már többször is az emberek kizsákmányolásán értek, és ezért büntetést is szabtak ki rá.

Összegzés

A földkérdés – akárcsak egész Latin-Amerikában – Argentínában a társadalom egyik legmegoldatlanabb kérdése, egy olyan terület, amely feletti ellenőrzés megszerzéséért a nemzetközi nagytőke bármire hajlandó.

A mezőgazdasági óriások, mint például a Monsanto, képesek bármit megtenni azért, hogy befolyásukat, termőterületüket, és ezáltal a profitjukat növeljék. Ezért nem riadnak vissza olyan módszerek alkalmazásától sem, mint az általuk kiszemelt területek tulajdonosainak, művelőinek megfenyegetése, meggyilkolása.

Ráadásul a termőföldek alatt található gázmezők kitermelése is egyre fontosabbá válik a nemzetközi tőke számára. A magas olajárak nemcsak a lakosságot, de a nagyvállalatokat is súlyosan érintik, ezért ők globális szövetségeseikkel, például az Egyesült Államokkal, hajlandóak bármilyen kockázatos kitermelő módszereket támogatni annak érdekében, hogy lejjebb tudják szorítani az olaj árát.

Ebben a helyzetben az argentin kormányzatnak döntenie kell: folytatja-e a szavakban meghirdetett küzdelmet az imperializmus ellen, vagy ezeknek az erőknek behódolva hagyja, hogy azok némi aprópénzért kifosszák és kizsigereljék az országot. Az elmúlt időszak történéseit elnézve mindenesetre nehéz idők várnak Argentínára…