Hosszú az erőszak története Guatemalában, ami nem ért véget az 1996-os békemegállapodásokkal. A polgárháború idején férfiak ezrei, a hadsereg és a félkatonai csoportok tagjai, rengeteg erőszakot követtek el, köztük nők ellen is, és később mindenféle szankciók nélkül lettek újra a társadalom részei.

A nők ellen folytatólagosan és egyre növekvő mértékben elkövetett szexuális erőszak és brutális gyilkosságok ehhez a történelemhez kapcsolódnak, és összefüggésben vannak a szervezett bűnözéssel, a bandákkal, a drog- és emberkereskedelemmel is. Noha van törvényi szabályozás, az uralkodó macsó kultúra és nőgyűlölet azt eredményezi, hogy megszokott gyakorlat a nők ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálásakor a korrupció, és az ebből fakadó büntetlenség.

Női aktivisták hosszú és fárasztó harcot vívtak a nemi egyenlőtlenség és a bűnelkövetők intézményesített büntetlensége ellen. Hosszú évekig lobbiztak a kormánynál és folytattak párbeszédet nemzetközi emberi jogi szervezetekkel, de végül 2009 áprilisában erőfeszítéseik eredményt hoztak. Elfogadták a Nők Ellen Elkövetett Gyilkosságok Elleni Törvényt, mint jogalapot az ilyen cselekmények büntetésére.

Guatemalában a legmagasabb a térségben a nők ellen elkövetett gyilkosságok száma: a Procuraduría de Derechos Humanos (PDH, emberi jogi ombudsman) szerint a 2000 és 2008 közötti időszakban 4159 nőt gyilkoltak meg, és mintegy 2900-at 2008 és 2011 között. Az Instituto Nacional de Ciencicas Forenses de Guatemala (INACIF) szerint több mint 600 nőt öltek meg 2012-ben.

Nagyon kevés letartóztatás

Azonban az Amnesty International szerint ezeknek az eseteknek kevesebb mint 4 százaléka végződött letartóztatással vagy az elkövetők azonosításával. Amióta a guatemalai kormány elfogadta az új törvényt (2008/22-es rendeletet), ami különböző nők ellen elkövetett bűncselekménytípusokat különít el és büntetési irányelveket fektet le, az erőszak nem szűnt meg.

A Grupo Guatemalteco de Mujeres (GGM) egyik alapítója és aktív tagja a No Violence Against Women Networknek. Az egyik hozzájárulásuk a guatemalai nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni harchoz a problémával kapcsolatos statisztikák összegyűjtése, elemzése és terjesztése.

Az INACIF által 2013 januárjában nyilvántartott 80 haláleset részletes adatai sokkolóak: 66 százalékukat tűzfegyverrel ölték meg, 13 százalékuk megégett vagy elvérzett, 11 százalékukat megfojtották, és a lefejezések száma is emelkedett. Ezek a számok nők elleni emberölések számának növekvő tendenciáját mutatják (kilenccel több gyilkosság történt, mint az előző év januárjában), még ha a kormány azt is állítja, hogy csökkennek a számok.

Arra is rávilágítanak, hogy egyre több fiatal és kamasz lányt ölnek meg. A legutóbbi statisztikákat elemző beszámolójában a GGM azt állapította meg, hogy növekvő számban lettek 11 évnél fiatalabb lányok erőszak áldozatai. Néhányukat az anyjukkal együtt ölték meg.

Cecilia Alvarez, a GGM munkatársa, így beszélt erről az aggasztó tendenciáról:

„Bárcsak lenne egy egyszerű válasz, de nincs. Felelőtlenség lenne egy elmélettel előállni, amikor még a Közigazgatási Minisztériumnak, aki a bűnügyi vizsgálatokért felelős, sincsen. Amit meg tudunk erősíteni, hogy a legtöbb meggyilkolt lányt az anyjukkal együtt ölték meg, és ezért nők elleni gyilkosságról is beszélhetünk. Azért haltak meg, mert tűzvonalban voltak, amikor egy férfi le akart lőni egy nőt, mert meg akarták akadályozni egy szülőjük vagy rokonuk meggyilkolását, vagy csak mert velük voltak a gyilkosság pillanatában.”

A GGM beszámolója azt a konklúziót vonja le, hogy ezek az emberölések nemcsak barbár kegyetlenséget mutatnak, de a nők iránti tisztelet teljes hiányáról is tanúskodnak. Úgy gondolják, hogy ez bizonyítja a nők és a férfiak közötti egyenlőtlen erőviszonyokat Guatemalában.

Új intézkedések

A kormány nemrégiben számos új intézkedést vezetett be, amelyek a nők elleni erőszakkal foglalkoznak. 2012 novemberében az ország alelnöke, Roxana Baldetti egy különleges bíróságot avatott fel, amelyen az olyan nők elleni bűncselekmények ügyeit tárgyalják, mint a szexuális erőszak, emberkereskedelem és a családon belüli erőszak. Ez a bíróság huszonnégy órás nyitva tartással működik, úgyhogy a nők bármikor jelenthetik az erőszakos bűncselekményeket.

Az alelnök beszédében arról is beszámolt, hogy a nemzeti közrendőrség száz végzősét kimondottan a nők elleni erőszakos bűncselekmények kivizsgálásával bíztak meg. Arról nincsenek adatok, hogy az új rendőrtisztek közül mennyien nők, de a nőszervezetek felszólították az összes rendőrt, hogy kapjanak képzést az új Nők Ellen Elkövetett Gyilkosságok Elleni Törvény alkalmazásáról, valamint a nők elleni erőszak más formáiról és az emberi jogokról. Azzal érvelnek, hogy ez minőségi különbséget fog hozni az erőszak túlélőinek nyújtott szolgálatokban.

Azonban továbbra is aggasztja őket a kormány elkötelezettségének szintje, mivel a közelmúltban feloszlatta a CONAPREVI-t (a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzésére szolgáló országos koordinációs testületet), azt az állami mechanizmust, amely a civil társadalom az erőszak megállítására vonatkozó stratégiáit és párbeszédeit koordinálta.

Korlátozott női részvétel

Nőszervezetek az ellen is felemelték a szavukat, hogy a kormány nemrégiben korlátozta a részvételüket azokban a döntésekben, amelyek a kimondottan a női jogokkal, őslakos nőkkel és nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges kormányszervek megszüntetésére vagy megreformálására vonatkoznak. A Red de la No Violencia contra las Mujeres (REDNOVI, a Nemet a Nők Elleni Erőszakra Hálózat), amely több mint tizenkét évig vett részt a CONAPREVI-ben, 2013 januárjában kiadott egy sajtóközleményt, amelyben elítéli a kormány eme döntését.

Kiemelték a CONAPREVI a jogszabályok kidolgozásában és az erőszakkal foglalkozó szociálpolitikában elért eredményeit, és néhány nehézséget is, amivel szembetalálták magukat: „a párbeszéd és a folyamatos tárgyalások komplex folyamatok… de megyünk előre, mert meggyőződésünk, hogy a guatemalai nők képesek gyakorolni az erőszakmentes élethez való jogukat.”

A REDNOVI lobbitevékenysége nemzetközi közvéleményre összpontosított, és elérte, hogy a Nők Elleni Erőszakért Felelős ENSZ-előadó és az Amerikaközi Bizottság delegációt küldjön a női jogok megsértéseit kivizsgálandó. A sajtóközleményben a REDNOVI hangsúlyozta, hogy a nőszervezetek továbbra is számon fogják kérni a kormányt: „Nyilvánosan bejelentjük, hogy továbbra is éberek leszünk és nyomást gyakorlunk az államra, hogy teljesítse a kötelességeit.”

Egy levelet is küldtek az elnöknek, amiben azt írták, hogy az állam nem teljesíti a kötelezettségeit, de nem kaptak rá választ. Folytatják a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nyomás alatt tartását, hogy újjáteremtsék ezt a konzultációs mechanizmust a civil társadalommal.

Nehéz idők

A REDNOVI képviselőjével, Sonia Acaballal, nemrégiben interjút készített a CAWN, amelyben hangsúlyozta, hogy nehéz idők ezek Guatemalában: „A demokráciát parkoló pályára tették és a tekintélyelvűség visszatért. Bár az új kormány szándékai jók, a lépései nem elég célirányosak, és nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a nőkkel szembeni diszkriminációnak számos formája van, és egy nagyobb kép részét képezik.”

Sonia kiemelte, hogy „Guatemala jelenleg a délről Mexikóba tartó kábítószer-kereskedelem folyosója. Ez nagyon veszélyes a nők számára, mivel sokuk kapcsolatban áll a szexuális erőszakhoz kapcsolódó bandákkal vagy szervezetekkel.” Azt is elmondta a CAWN-nek, hogy a női szervezetek ellen lejárató kampány folyik Guatemalában, és egyesek arra szólítanak fel, hogy az állam vessen véget a hálózat egyik tagja, a GGM által működtetett női központok támogatásának.

Támadások érték a Centros de Apoyo Integral para Mujeres Sobreviventes de Violenciákat is (CAIMUS, Központok a Nők Elleni Erőszak Túlélőinek Átfogó Támogatásáért), amelyeket női szervezetek hoztak létre, és amelyek az elmúlt húsz évben az erőszak női túlélőit támogatták. 2012-ben csak ők 5000 nőn segítettek. Egészen a közelmúltig az állami politika életképes alternatívájának tartották őket, amelyek átfogó támogatást biztosítanak a nőknek és gyermekeknek, hogy megvédjék a biztonságukat és megoldást találjanak az erőszakra.

A CAIMUS egy átfogó gondozási modellt alkalmazott (Modelo de Atanción Integral), amelyet a központokat üzemeltető Guatemalai Női Csoport (GGM) fejlesztett ki. A modellnek két stratégiája van: az első a nők „képessé tétele”, ami közvetlen támogatást nyújt a női túlélőknek, ami sürgősségi segítséget, jogi tanácsadást, pszichológiai segítséget, orvosi ellátást, átmeneti menedéket és 24 órás telefonos segélyvonalat foglal magában; a második pedig egy utánkövetéses munka, amely segítő hálózatok létrehozását tartalmazza az erőszak túlélői számára, továbbá önsegítést, biztonságot, erőszak megelőzést, figyelemfelkeltést és képzést, kutatást és társadalmi ellenőrzést, érdekképviseletet és kommunikációt. Kormányzati tisztviselők és televíziós személyiségek mégis nyílt kritikával illették a központokat valamint a GGM munkáját, és arra szólították fel a kormányt, hogy hagyjon fel a CAIMUS támogatásával.

A múlt évben mintegy 20 ezer jelentést készítettek nők elleni erőszakról a rendőrség számára; és női szervezetek eljárásokat követelnek ezekben a bűncselekményekben. Azonban azok a nőket, akik felemelik a szavukat a jogaikért és a Guatemalában tomboló erőszakjárvány ellen, megfenyegetik és zaklatják. A Guatemalai Nők Uniója (UNAMG) munkatársa, Maya Alvarado, februárban úgy fogalmazott a CAWN-nak, hogy a női szervezetek küzdenek azért, hogy átjuttassák az üzenetüket: „A feminizmust nem fogadták jól Guatemalában és boszorkánynak hívtak minket a sajtóban. Nem fogadnak el minket.”

A büntetlenség kultúrája

2008 óta az ENSZ támogatású Comisión Internacional contra la Impunidad en Guatemala (CICIG, Nemzetközi Bizottság a Büntetlenség Ellen) támogatta a guatemalai igazságügyi rendszert abban, hogy az megpróbáljon véget vetni a büntetlenség mélyen gyökerező kultúrájának. Otto Pérez Molina elnök, aki egy évvel ezelőtt lépett hivatalba, egy kampányt indított el a családon belüli erőszak megfékezésére, és beleegyezett a CICIG mandátumának 2015-ig való meghosszabbításába.

Az országhoz intézett üzenetében Pérez Molina üdvözölte, hogy Guatemalában „történelmi méretekben csökkent az erőszak” 2012-ben. Mintegy 10 százalékkal kevesebb gyilkosság történt, mondta. Azonban ez az eredmény kevéssé kedvezett a nőknek. Noha a családon belüli erőszak törvényi szankcióit már 2008-ban életbe léptették, kampánycsoportok azt állítják, hogy nagyon keveseket vontak felelősségre ilyesfajta bűncselekmények miatt. „Az elkövetők tudják, hogy nem fogják őket megbüntetni” – mondta az Amnesty International Guatemala-kutatója, Sebastian Elgueta a BBC-nek adott interjújában. „Az erőszak nagy aránya és a politikai akarat hiánya, a bizonyított büntetlenség azt mutatja, hogy a hatóságok nem képesek az elkövetők után menni, vagy csak egyszerűen nem érdekli őket.”

Noha a guatemalai állam tett néhány lépést, nem sikerült megállítania a gyilkosságokat. 2013 januárjában a sajtó arról számolt be, hogy a főváros egyik utcájában két, egy hat és egy tizenkét éves kislány kidobott holttestét találták meg; megfojtották őket. Két meggyilkolt, 20 és 35 év közötti nőre is rábukkantak ugyanazon a környéken. Az egyiküket arcon lőtték.

Két másik nőt is megöltek a Zacapa tartományban lévő La Union városában. Egy iskola mellett lőtték őket agyon. Ebben az esetben nem világos, hogy családon belüli erőszak áldozatai lettek, vagy bűnözők végeztek velük. „Guatemalát felrázta a gyász” – mondta egy nemrégiben közzétett a gyilkosságokkal kapcsolatos nyilatkozatában az egyik női emberi jogi csoport, a Túlélők Alapítványa. „Követeljük, hogy derítsék fel ezeket a bűncselekményeket.”

Más guatemalai sajtóbeszámolók kiemelik a szerte az országban tapasztalható társadalmi nyugtalanságokat, amelyek a földkérdéssel, a bányászattal és az őslakosok jogaival kapcsolatosak. Aktivistákkal való beszélgetés után Mike Allison, a pennsylvaniai Scranton Egyetem politikatudományi részlegének egyetemi docense így von mérleget: „komoly aggodalmak merülnek fel az itteni helyzettel kapcsolatban… Attól tartok, hogy az emberi jog megsértőit védő kedvezőtlen döntések és a katonaságba vetett növekvő bizalom, mint aki megoldja azokat a problémákat, amelyeknek nincs katonai megoldásuk, csak az elégedetlenség lángjait fogják felszítani, ami sajnálatos és veszélyes ennek a gyönyörű országnak a lakói számára.”

A nők ellen elkövetett gyilkosságok és a nők elleni erőszak más formái az egész országban elterjedtek, de több jelentés érkezik és több gyilkosságot regisztrálnak a városi területeken. Valóban, talán vidéken kevésbé jelentik az ilyen eseteket, sok esetben pedig ezeken a helyeken egy nő erőszakos halála nem minősül kimondottan nőgyilkosságnak. A bűnügyi vizsgálatok nagyon gyengék, és csak a Közigazgatási Minisztérium szakértői tudják megállapítani, hogy nőgyilkosságról van-e szó. A főbb városokon kívül gyakran kisebb a kapacitás a nyomozások lefolytatására, és ezek az ügyek kevesebb prioritást kapnak.

A konfliktus hosszú története sok közösséget rombolt szét. Hosszú időbe telik majd, míg változás jön, de Sonia Acabal biztos benne, hogy a harc folytatódni fog: „Guatemalának igazi demokrácia építésére van szüksége és arra az áldozatok családjainak igazságot szolgáltassanak. 300 ezer ember halála nem fog feledésbe merülni.”

Marilyn Thomson