A tavalyi évben is megtartották a szokásos éves konferenciát latin-amerikai és európai tudósok és fejlesztési szakemberek részvételével, ahol megvitatták a Peruban uralkodó egyenlőtlenségek okait és következményeit. Az alábbiakban a különböző előadások főbb pontjait foglaljuk össze.
Az okok gyökerei
A napjaink Perujában nyilvánvalóan létező gazdasági és politikai egyenlőtlenségeket nem érthetjük meg teljesen, ha nem utalunk az ország történelmi fejlődésére. Valóban, az egyenlőtlenség mélyen gyökerező jelenség, ami először magában, a nagymértékben hierarchizált inka társadalomban nyilvánult meg. A javak és a hatalom megoszlása az országban még kevésbé méltányos lett a spanyol gyarmatosítók 16. századi érkezését követően. Az ő uralmuk alatt az őslakos népesség marginalizációjának eredményeképpen az osztály- és etnikai identitások összekapcsolódtak. Ez a tendencia folytatódott a független Peruban is, a politikai hatalom a főváros szűk elitjének a kezében összpontosult. Az őslakos csoportok elleni diszkrimináció szintén folytatódott, és azok a hegyvidéki és őserdei térségek, ahol ezek a közösségek éltek fokozatosan egyre több hatalmat engedtek át Limának.
Az egyenlőtlenségek ma
A közelmúltban volt egy bizonyos fokú javulás az ország hagyományosan marginalizált csoportjainak helyzetében. A nagyarányú gazdasági növekedés hozzájárult ahhoz, hogy a szegénységi ráta a nyolc évvel ezelőtti 50 százalékról mára 30 százalékra esett. Ezt a (magánszemélyekhez tartozó) jövedelmek egyenlőtlenségi szintjének, bár kevésbé drámai, de szintén csökkenése kísérte az országban.
Azonban még sok mindent kell tenni Peru történelmi öröksége káros hatásainak teljes mértékű legyőzéséhez. A javulás ellenére a jövedelmek továbbra is rendkívül egyenlőtlenül oszlanak el. Az ország Gini-indexe – ami egy olyan közgazdasági mérőszám, ami az egyenlőtlenséget méri, eszerint az 1 a teljesen egyenlőtlen és a 0 a teljesen egyenlő – még mindig 0,6 körül van. Ráadásul a csoportok közötti egyenlőtlenség voltaképpen nőtt az elmúlt években, fokozva ezáltal a hagyományos etnikai és földrajzi megosztottságot. A vidéki területeken a szegénység továbbra is magas, bizonyos régiókban eléri a 60 százalékot. Ez éles különbségekkel társul az írni-olvasni tudás szintjének, a vízhez és a higiéniához való hozzáférés területein. Az ilyen különbségek lényeges eltérést eredményeznek a várható élettartamban az ország különböző részein. Míg egy újszülött az ország egyik szegényebb tartományában, például Huancavelicában, körülbelül 60 éves élettartamra számíthat, addig egy tehetősebb területen, például Limában született társa várhatóan csaknem 20 évvel tovább fog élni.
A tartós egyenlőtlenség különböző tényezők eredménye, amelyek közt régiek és újak egyaránt vannak. Az egyik az, hogy kevés haladás történt azon politikai és gazdasági rendszerek átalakításában, amelyek a fővárosban összpontosítják a hatalmat. Továbbá az erős politikai pártok és struktúrák hiánya megnehezítette egy nagy támogatói bázis mozgósítását az átalakító politikák mellett (ahogyan ez történt, például, Brazíliában). Ez aláásta a szegények azon képességét, hogy biztosítsák a gazdasági növekedés – ami Peruban elsősorban a nyersanyagokból ered – hatékonyan a helyi fejlődés hasznára váljon.
Ehhez kapcsolódott az egymást követő kormányok kiábrándító szerepe a kitermelő ágazatok adóinak növelésében. Humala, például, a kampányában megígérte, hogy a kormányzata alatt a bányacégek 5 milliárd sollal (438 milliárd 500 millió forint) fognak hozzájárulni az állami kasszához évente. Az ezt követő kongresszusi viták alatt ezt a számot lefelé korrigálták 3 milliárd solra (263 milliárd 100 millió forint). Egy későbbi tanulmány azonban úgy találta, hogy a kormányhoz valójában csupán 1,5 milliárd sol (131 milliárd 550 millió forint) folyt be. Ez a szám pedig tartalmaz már 500 millió sol (43 milliárd 850 millió forint) önkéntes hozzájárulást is, ami azóta megszűnt, és ez azt jelenti, hogy a térségben a bányacégektől befolyó éves adóbevétel végül csupán 1 milliárd sol (87 milliárd 700 millió forint) lesz. Ez az összeg a GDP 0,15 százalékának felel meg, ami túl kevés ahhoz, hogy finanszírozni tudják belőle a szegénység hatékony enyhítéséhez és az egyenlőtlenség csökkentéséhez szükséges beruházásokat és szociális programokat.
Hatások
Az egyenlőtlenül elosztott javak és bevételek társadalmi feszültséget okoznak azok között, akiknek „van” és akiknek „nincs”. Ez a mögöttes harag nyilvánult meg az ország közelmúltbeli, rendkívül erőszakos társadalmi konfliktusaiban. Arra is segít magyarázatot találni, hogy a tartományi hatóságok, például Cajamarcában és Espinarban, miért követelnek egyre jobban függetlenséget és hangoztatják a központi kormány politikájával szembeni kritikájukat.
Más területeken folyó kutatások azt sugallják, hogy az olyan országok, amelyekben magas szintű az bevételek egyenlőtlensége (a Gini-indexük több mint 0,5) sokkal nagyobb valószínűséggel válnak tiltott anyagok tranzit vagy termelő helyszínévé. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőző Hivatala, például, azt állította a 2012. évi kábítószer-jelentésében, hogy „egy adott társadalomban a társadalmi egyenlőtlenség szintje, úgy tűnik, hogy hozzájárul vagy lehetővé teszi drogprobléma kialakulását”. Peruban a kokatermesztés immáron egymást követő évben növekedett, és az ország a világ legnagyobb kokain előállítójává vált. Az illegális kábítószer-kereskedelem meglódulása Peruban részben annak köszönhető, hogy a perifériára szorult csoportok némely tagjai úgy látják, hogy a kábítószer-előállításba és -kereskedelembe való bekapcsolódás az egyetlen lehetséges stratégia számukra a társadalmi ranglétrán való felfelé kapaszkodáshoz. Ez viszont erősíti az olyan erőszakos szervezeteket, mint a Fényes Ösvény, amely nagymértékben részt vesz a kereskedelemben. Az ilyen hatások ellensúlyozására a kormány a kokatermesztő VRAEM térségben (az Apurimac, az Ene és a Mantaro folyók völgye) folyó kábítószer-ellenes stratégiájának részeként nemrégiben új programokat jelentett be a helyi fejlesztések fellendítésére és az egyenlőtlenségek megfékezésére. Mégis, mivel a térségben gyengék az állami intézmények, kétségek merülnek ezeknek a programoknak a majdani hatékonyságát illetően.
Az egyenlőtlenség leküzdése
Latin-Amerikában az egyenlőtlenséggel való harcban a legsikeresebb tapasztalatokat gazdasági növekedéssel társuló hivatalos munkahelyteremtéssel érték el. Azonban a perui esetben ez még nagyobb kihívásnak bizonyul, mivel a bányászati szektoron kívül viszonylag kicsi a termelékenység. Tekintettel a kitermelő ágazatok viszonylag kevés munkahelyet teremtenek, Peru gazdaságának diverzifikálása kulcsszerepet fog játszani a jövőben az ilyen hiányosságok kijavításában.
Újabb beruházások szükségeltetnek a közoktatásban is, hogy kezelni lehessen a magán és az állami működtetésű oktatási intézmények közötti jelentős minőségbeli különbségeket. Annak ellenére, hogy más területeken felülmúlja a regionális partnereit, Peru Latin-Amerikában rendszeresen az utolsó vagy az utolsó előtti helyen végez az oktatás színvonalát vizsgáló felméréseken. Ez gyakorlatilag megfosztja a szegényeket a lehetőségtől, hogy olyan készségeket és tudást sajátítsanak el, ami segíthetné őket a szegénységből kitörésben. Ezáltal elsődlegesen állandósítja az országban egyenlőtlenséget okozó körforgást.
A fenti stratégiák mindegyike lehetséges hosszú távú megoldást jelenthet az egyenlőtlenségre Peruban. Rövid távon a Humala-kormányzat arra törekszik, hogy azonnali segítséget nyújtson a szegénységtől sújtott csoportoknak, úgy hogy növeli a jövedelemtámogatásokat és a feltételekhez kötött készpénz-átutalási (KVT) programokat. A múlt év során (2011-ben – a szerk.) olyan új kezdeményezéseket vezettek be, mint a Pension 65 (Nyugdíj 65) és a Beca 18 (Ösztöndíj 18), mindkettő további jövedelmet jelent a fiatal vagy idős peruiaknak. A kormány megduplázta a Juntos programot is, ami egy KVT rendszer, amelyen keresztül a kedvezményezett családok pénzt kapnak az egészségügy, a táplálkozás és az oktatás terén működő gyerekjóléti programokban való részvételért.
Miközben az ilyen kezdeményezések sikereket érnek el a szegények legégetőbb szükségleteinek kielégítésében, nekik is megvan a maguk problémája. Kutatások azt jelzik, hogy ezek éppenséggel növelik a nemi egyenlőtlenséget, mivel a háztartások hagyományos megosztottságát erősítik. A Juntos rendszer, például, bebetonozza a nők helyzetét a gyermekek alapellátásában, azáltal, hogy őket teszi a program különböző követelményei teljesítésének felelőseivé. Továbbá, mivel ezek a kezdeményezések kizárólag a javak juttatásán alapulnak, nem pedig a munkahelyteremtésen, a hosszú távú fenntarthatóságuk megkérdőjelezhető. Sokan félnek attól, hogy ha ezek a programok hirtelen megszűnnek, a kedvezményezettjeik helyzete egyszerűen visszazuhan a korábbi állapotba.
Konklúziók
Az egyenlőtlenségnek sokrétű okai vannak, és ezért nem egyszerű egy világos politikai megoldást találni. A gazdasági növekedés kínálja a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentéséhez szükséges potenciált, de egy olyan áru alapú fejlesztési modellben, mint amilyen Peruban van, az ilyen hatások nem jönnek automatikusan. Ennek a kérdésnek a kezeléséhez reformok és szociális programok sorára van szükség, amelyek közt egyszerre vannak rövid és hosszú távúak. A konferenciánk azt javasolja, hogy az országnak a történelmileg gyenge intézmények meghaladására kell összpontosítania, erősítenie kell a politikai pártjait, harcolnia kell a diszkrimináció ellen, fejlesztenie kell az oktatási rendszerét és diverzifikálnia a gazdaságát a kitermelő ágazatoktól. Ezen elemek mindegyike önmagában jelentős kihívást jelent. Mégis, ha ezek hatékonyan meg tudják haladni, akkor az ország jó útra lép egy egyenlőbb és igazságosabb társadalom felé.
A Peru Support Group köszönetét fejezi ki a konferencia előadóinak, akik a következők voltak: Lord Avebury, Julio Cotler, Ursula Durand, Pedro Francke, Leonith Hinojosa, Diego Moya Ocampos, Marilyn Thomson.
Peter Low