A hétvégén nagy volt a diplomáciai vendégjárás Havannában. Cristina Fernández argentin és Ollanta Humala perui elnök is vizitelt azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy érdeklődjenek Hugo Chávez állapotáról. Utóbb egyikük sem nyilatkozott, hogy jártak-e a kórházban Cháveznál.
Helyettük a venezuelai elnök egyik Havannában tartózkodó lánya és annak férje, a tudomány- és technológia minisztere Twitter-üzenetében köszönte meg, hogy a külföldi államfők a családtagokkal való találkozó alkalmából szolidaritásukról biztosították Chávezt. Egyébként Nicolas Maduro venezuelai alelnök is újra Havannába látogatott, hogy tájékoztassa az államfőt a január 10-i elnöki beiktatása helyett rendezett tömegdemonstrációról.
Közben Chávez testvére, Adán, Barinas tartomány kormányzója, aki a hétvégén tért vissza a kubai fővárosból, „a piszkos háború” hamis állításának nevezte, hogy az elnököt mesterségesen tartanák életben, illetve hogy kómában lenne a havannai kórházban. „Biztosak vagyunk, hogy isten segédletével a tudomány és a nép szeretetével elnökünk győzni fog ebben a csatában is” – jelentette ki. Chávez december 11-én esett át újabb, immár a negyedik rákműtéten 2011 júniusa óta, ám ezúttal komplikációk merültek fel.
Nemcsak Venezuela lakossága, hanem a külvilág is azt latolgatja, milyen következményekkel járhat, ha Cháveznek betegsége miatt távoznia kellene a hatalomból. Folytatódik-e akkor is a 29 millió lakosú, olajgazdag dél-amerikai országban a XXI. századi szocialista kísérlet, s marad-e a bőkezű internacionalista támogatás. Mindazonáltal tévedés lenne még Chávez „kiesése” esetén is megkongatni a harangokat a latin-amerikai baloldal felett.
Egy fél évszázada a hatalmon lévők még a katonai diktatúra eszközéhez nyúltak, kivédendő a Fidel Castro gerillái győzelme átterjedésének hatását. Brazília, Chile, Argentína, Uruguay, Guatemala történelméből sem hiányzott ez a drámai időszak. Nicaraguában sikerült egyedül a sandinistáknak a kubai példát eredményesen másolni a Somoza-diktatúra megdöntésével, ám a győzelem csak átmeneti volt. Mostanság viszont a régió politikai színképében a piros vagy a rózsaszín, tehát baloldali vagy középbal kormányzatok dominálnak.
Sajátos, hogy a történelmi példa, Kuba mellett három államban is olyan személy az elnök, aki egykor baloldali gerilla volt. Brazília élén 2011 óta az a Dilma Rousseff, akinek apja egykor Bulgáriában a kommunista párt tagja volt, új hazájában viszont már vállalkozó. A katonai rendszer idején Rousseff szocialista elkötelezettségű egyetemistaként csatlakozott a városi gerillákhoz, ezért a hetvenes évek elején majd három évig börtönben ült. Elnökként folytatja elődje, az egykor radikális szakszervezeti vezető, a két államfői mandátumot is kitöltő Lula da Silva pragmatista, a piacgazdaságra alapuló politikáját, miként a szegénység felszámolását célzó programokat is.
A kis területű, ám alighanem a régió legpolgáribb országának, Uruguaynak a jelenlegi államfője a 76 éves Jose Mujica, akit a BBC a világ „legszegényebb” elnökének titulált. Államfői fizetésének ugyanis 90 százalékát jótékonysági célokra adományozza, s nem is költözött be a montevideói elnöki palotába. 2009-ben a Széles Front elnevezésű balközép koalíció jelöltjeként választották meg elnökké, holott köztudott, hogy a városi gerilla, a Tupamaro egyik parancsnoka volt, 14 évet húzott le börtönben a diktatúra idején.
Nicaraguában Daniel Ortega egykori parancsnok a nagy visszatérő, aki a sandinisták győzelmét követően 1985-től 1990-ig volt már egy ízben elnök. Ám mostani programja jóval mérsékeltebb, mint másfél évtizede.
Egy másik közép-amerikai országban, Salvadorban ugyancsak az egykori gerillamozgalom, a FMLN győzött a 2009-es választásokon, majd húsz évvel a polgárháborút lezáró békekötést követően. Ám elnöknek mégsem a volt parancsnokot, hanem egy ismert televíziós riportert, Mauricio Funest állították, aki a brazil gazdaságpolitikát tartja példaképének. A salvadori alelnök – egyben oktatási miniszter – a pedagógus végzettségű Sánchez Cerén, aki viszont ismert gerillavezető volt Leonel González álnéven.
Írta: Ortutay L. Gyula
Forrás: Nol.hu