A monumentális falfestészetet Mexikó művészei tették világhírűvé, de mára egyre kevesebb a fal, egyre kevesebb a késztetés, hogy a következő nemzedékeknek nyomot hagyjunk a színek, a formák, az élettörténetek világából: a murál festészet akár a feledésbe is merülhetne, ha nem lennének olyan művészek, mint Julio Carrasco Bretón.

Bár az ősember is a falra festet és a fal, mint a művészeti kifejezés felülete mindig rendelkezésre áll, de egyre ritkábban fordul elő, hogy egy elkészült épület falfelülete előtt elnéznék hónapokon át az állványokat és az azon tevékenykedő művészt. Ezt a problémát oldotta meg Julio Carrasco Bretón. Mint mondja, eredetileg vegyészmérnöknek tanult a Nemzeti Autonóm Egyetemen (UNAM), ahol diplomát is szerzett és amikor belevetette magát a művészetbe, szembe találta magát a problémával: a gazdag muralista hagyományok kárba veszhetnek, hiszen a rendelkezésre bocsátott falfelület ugyan megvan, de a helyszínen nincs idő a művek elkészítésére. S ha ez így megy tovább, akkor kihal ez a művészeti ág, amely világhírűvé tette Diego Rivera, David Alfaro Siqueiros, José Clemente Orozco és Rufino Tamayo falait és persze Mexikó művészetét.

A vegyész válasza a művész gondjaira: az isoplasztika eljárás. Ezt a nevet adta annak a technikának, amely a szilikon és márványpor keverékét alkalmazva egy szilárd felületet hoz létre, amely azonban a szilikonnak köszönhetően hajlékony és összegöngyölve szállítható. Murál festményeinek sajátossága, hogy műhelyében készülnek és később a helyszínre szállítás után helyezik fel őket az adott falfelületre. Ez a technikai újítás pedig nem kevesebbet adott ennek a kiváló művészeti ágnak, a murálfestészetnek, mint esélyt a túlélésre.

Az 1950-ben született művész munkássága szorosan összefonódik az építészettel. Mestere a San Carlos Festészeti Főiskolán Lino Picase'o y Cuevas, legendás mexikói festő és építész volt. Mivel az elmúlt évtizedek alatt nem egy építkezési boom-ot élt meg világunk, nagy szükség és sok kihívás várta az alkotókat - mondja.

Ennek eredménye  az általa készített 50 falfestmény, főként egyetemek, önkormányzati hivatalok, állami és magán kulturális intézmények Mexikóban, Spanyolországban, Olaszországban, Kanadában és számos más helyen.
Különösen szívesen említi a mexikóvárosi San Lazaró-i Legfelsőbb Bíróságot, a Képviselőházat, vagy a Monterrey-i Polgármesteri Hivatalt. S a jövő is bíztató: itt a szomszédunkban készül egy nagyszabású munkára, hiszen Bulgáriában a szófiai Képzőművészeti Akadémia megbízta egy nagyméretű falfestmény elkészítésével.

Ami pedig a képek témáját illeti: Mexikó a világnak az az egyik nagyon szerencsés térsége, ahol a ,,téma az utcán hever" és ezek a témák színességükkel, életkedvet sugárzó látványvilágukkal könnyen utat találnak a művészetekre valamennyire is fogékony közönséghez. Ha csak a mexikói múlt örökségét nézzük, a prehispán kultúráktól a spanyol hatásokon át napjainkig, irigylésre méltó bőséggel találjuk szembe magunkat - és ezekből is táplálkozik Julio Carrasco Bretón művészete. Aztán - mint mondja - az ember az évekkel szemlélődőbb és filozofikusabb lesz, de a napi aktuális kérdések is izgatják. A vásznaira épp úgy jellemző a latin-amerikai színkavalkád, mint a ma divatosabb egytónusú ábrázolás. A lilák vagy sárgák uralta formák mögött sokszor geometriai játékosság és nem kevés humor is látható.

A legutóbbi évek munkái közül szívesen emeli ki a művész Az intellektus eposza (fent) című falfestményét, amelyet Párizsban készített, ahol jelenleg él, és Genfben állították ki az OMPI /Szellemi Tulajdon Világszervezete/ székházában. Itt is az általa ,,szabadalmazott” technikát - az isoplasztikát - alkalmazta. Julio Carrasco Bretón műveit szemlélve olyan mexikói művésznemzedék jeles képviselőjével ismerkedhetünk meg, amely kétségtelenül a mexikói festészet legjobb hagyományait építi be az egyetemes kultúrába.

A Budapest Galériában látható kiállításnak egyik érdekessége, hogy 30 festménye  mellett látható egy nagyméretű falfestmény is, amelyen a Mexikói textil kézművesek képzeletvilágát (fent) örökíti meg. A képet a mexikói államok mesterembereinek képzeletvilága ihlette és átöleli a mexikói textil kézművesség színes palettáját. A képen látható huipilek, jorongok, terítők, ponchók és szőnyegek a  különböző etnikai csoportok jellegzetes kifejezési formáit mutatják be. Ezt a falfestményt Julio Carrasco Bretón a Budapesti Főpolgármesteri Hivatalnak ajándékozta. A mester - mint mondta - budapesti látogatásán felkereste azt a helyet is, ahol majd ez a mű látható lesz: ha egyszer elkészül a Baross tér a Keleti pályaudvar előtt, akkor az ottani aluljáró egyik falfelületén vidíthatja fel az arra járókat a színekben gazdag monumentális alkotás.

A kiállítás március 10-ig tekinthető meg a Budapest Galériában (Budapest, V. Szabad sajtó út 5.) naponta 10-18 óráig.

A fotókat Konkoly-Thege György és Kaszab Zsuzsa készítették.

Írta: Kaszab Zsuzsa

Forrás: Latimoport.hu