Mint ahogyan erről a Latin-Amerika Társaság már korábban is hírt adott, október során a Chile Wein Import Magyarország jóvoltából az érdeklődők különböző rendezvényeken megismerkedhetnek Chile minőségi boraival és betekintést kaphatnak a dél-amerikai ország kultúrájába. A rendezvénysorozat első gasztronómiai rendezvényén a Chile Wein Import Magyarország tulajdonosa, Hafuzi Hajnalka meghívására a Latin-Amerika Társaság képviselője is részt vehetett.

A Trattoria Venezia étteremben tartott borvacsorán volt alkalmunk többet megtudni a Chile Wein Import Magyarország tevékenységéről, filozófiájáról és célkitűzéseiről. Az immáron négy éve működő, és folyamatosan építkező vállalat prémium minőségű chilei borokat kínál a magyar közönségnek. Arra a kérdésünkre, hogy nem ellentmondás-e a szintén kiváló borokkal rendelkező Magyarországra borokat behozni, ráadásul egy ilyen távoli országból, Hafuzi Hajnalka elmondta, hogy nem, mivel a chilei borok teljesen más karakterisztikával rendelkeznek, így nem konkurenciáik a magyar borok. A különbség tehát nem minőségi, hiszen mindkét ország kiváló borokat termel, hanem a borok jellege, az a különbség és különlegesség, ami elsősorban a különböző éghajlatból fakad. A Chile Wein Import Magyarország kizárólag magas minőségű borokat forgalmaz, amelyeket egytől-egyig Chilében palackoznak, nem úgy mint a szupermarketekben kapható olcsó, chileinek mondott borokat, amelyek valójában az Európába tartó hajóúton készülnek, tudtuk meg.

A cég, a borforgalmazáson túl, folyamatosan szervez rendezvényeket, borvacsorákat, borkóstolókat és egyéb eseményeket, ahol a nagyközönség is megkóstolhatja a különleges dél-amerikai nedűket. Ezek a rendezvények, filozófiájuk szerint, rendszerint kis létszámúak, annak elkerülése végett, hogy a kellemes gasztronómiai élményeket elrontsa egy tömegrendezvény zsúfoltsága. Így aztán mindig garantált a jó hangulat és a családias légkör.

A borokkal kapcsolatos rendezvények mellett a Chile Wein Import Magyarország célja a chilei kultúra, életszemlélet bemutatása is, annál is inkább, mivel maga a cég is az ez és a borok iránti szenvedélyből jött létre, mondta Hafuzi Hajnalka. Ennek bizonyítéka volt a mostani rendezvénysorozat nyitóeseménye, amely a borkóstoló mellett chilei filmeket kínált a Toldi Moziban.

Ami a vacsorán szerzett gasztronómiai élményeinket illeti, elmondhatjuk, hogy mind az ételek, mind pedig a chilei borok igazán különlegesek és finomak voltak. Ez teljesen laikus és személyes vélemény, ám azoknak az olvasóinknak, akik szakszerű kritikát szeretnének olvasni a felszolgált fogásokról és a hozzájuk kínált borokról, az alábbiakban közöljük Vörös Attila szakújságíró, a Metropol napilap munkatársának kritikáját a Trattoria Venezia étteremben szeptember 28-án tartott borvacsoráról.

Innentől tehát Vörös Attila szakvéleményét olvashatjátok (cikkünk címe, és a fényképek is tőle származnak):

Szeptemberben és októberben a Chile Wein Import Magyarország a Chilei Köztársaság Magyarországi Nagykövetségének együttműködésével a Chilei Napok elnevezésű rendezvénysorozatával egy hónapon keresztül igyekszik bemutatni ennek az izgalmas dél-amerikai országnak a szokásait, kultúráját.

A program időzítése sem véletlen, ugyanis Chilében szeptember 18-án ünneplik a szabadság napját, amikor is arra emlékeznek, hogy 1810-ben az ország bejelentette Spanyolországtól való függetlenségét. Ez az első számú nemzeti ünnep Chilében. A déli féltekén ez a nyiladozó tavasz időszaka. A nemzeti ünnepen már minden a tavaszról, az életről és együtt töltött időről szól. Ezen a napon a tavaszi díszekbe öltöztetett terek az összejövetelek legfontosabb helyszínei. Az emberek kimennek a szabadba, esznek, isznak, és jól érzik magukat. Ezt a felszabadult hangulatot szeretné átadni a Chile Wein Import Magyarország és a Chilei Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége mindazoknak, akik érdeklődnek Chile iránt, illetve azoknak, akik szeretnének hagyományos chilei ételeket kóstolni, jó borokat inni, belehallgatni a latin hangulatú zenékbe. 

A több mint egy hónapig tartó rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye mindenképpen az új, 2012-es évjárat chilei borainak bemutatója lesz október 18-án a Winebar-ban. Mivel a szüret a déli féltekén már február-április környékén lezajlik, így októberben Magyarországon már kóstolhatóak a legfrissebb évjárat palackba zárt gyümölcsei.

A rendezvénysorozat egyik izgalmas pontja volt az a borvacsora, amelyet a Trattoria Veneziában élvezhettek az érdeklődők. Az este alapkoncepciója az volt, hogy a szervezők megmutassák, hogy a prémium chilei borok milyen sokrétűen illeszthetők a sokszínű gasztronómiához. A menüsor alapvetően nem tradicionális chilei fogásokból állt, inkább a változatosságon volt a hangsúly. 

Ráhangolásnak egy igazi chilei párosítást kínáltak a szervezők: empanadas piscóval. A chileiek egyik legnépszerűbb étele, az empanadas (ez esetben bélszínt töltöttek a tésztába) volt. A fajsúlyos ételhez kiválóan illett, s a hangulatot is meghozta, a pisco, Chile kedvenc párlata.

A Pisco egy csaknem 450 éves hagyományokra visszatekintő szőlőpárlat, amely két Dél-Amerikai országban, Chilében és Peruban is nemzeti italnak számít. Chilében olyannyira, hogy a kiváló borok a belső piacon szinte alig fogynak, ellentétben a Piscóval.

A chilei Pisco-hoz szükséges szőlők termesztése egy nagy termőhelyre koncentrálódik, az ország északi részére, az Elqui-völgyre (az Atacama sivatag közelében), innen származik a felhasznált alapanyag csaknem egésze. A gyakran dupla lepárlással készülő párlathoz leginkább a muscat, illetve a pedro ximenez fajtát használják, melynek muskotályos, friss szőlős jegyeit könnyen felismerni a legtöbb, jó minőségű szőlőpárlatban. Az átlagos Pisco zöldes-fehér, nem érlelt és jellegzetes muscat-aromákkal van tele.

A prémium chilei Pisco lehet érlelt is, amit feltűntetnek a címkén (típus szerint: pl. Reservado vagy Gran Pisco vagy érlelési idő szerint: pl. 3 éves). Ezek az italok gyakran aranyló színben pompáznak, amit leginkább a hordós érlelésnek köszönhetnek.

Íme a menü:

Almás zellersaláta, zöld olivabogyóval, bacon chipssel, hozzá Tarapaca chardonnay

Az étel önmagában is izgalmas volt, a puhább, krémesebb részek és a zeller, illetve a bacon chips ropogós struktúrája izgalmas játékot generált a szájban. A hozzá adott Tarapaca chardonnay krémessége, vajassága jól illett a dresszinghez, a kerekedő, de játékos savak pedig szépen harmonizáltak a baconchips ropogós állagához. Az étel szépen emelte ki a bor erényeit, úgy, hogy közben az étel sem szorult háttérbe.

Fehér tojáslepénybe göngyölt lazacos spagetti grillezett harcsafilével, hozzá Rosario rozé (cabernet sauvignon, syrah)

Az étel érdekes hatásokat ötvözött: a göngyölt lazacos spagetti krémes volt, behízelgő ízekkel és állaggal, míg a harcsa füstölt volt, ami egyfajta kontrasztot generált a két fő összetevő között, amelyet a rozé szép egységgé kovácsolt. A Rosario bora a magyar rozékhoz viszonyítva teltebb, krémesebb, ami kifejezetten jól illet a lazacos tésztához, a harcsa füstössége kicsit elvitte a harmóniát, de izgalmas párosítás volt.

Erdei gombás őzpörkölt áfonyával, házi burgonyafánkkal, hozzá Tarapaca Plus

Az étel klasszikusnak mondható, igazi komoly vörösbort kívánó fogás. A vörös húsok, vadhúsok magas protein tartalma kifejezetten jól illik a tanninban gazdag borokhoz, a fehérje lelágyítja a csersavtartalmat, ezzel szinte folyékony bársonyszőnyeggé alakítva a bort.

A bor-étel párosításnál alapvetően két irány létezik: vagy a harmóniákra vagy az ellentétekre építünk. Itt mindkettő felismerhető volt: a pörkölt vörösboros savanykássága izgalmas játékot generált a fánk és az áfonya édeskés ízeivel. A bor alkohol és extraktédessége, s kiváló savai pedig tökéletesen illettek a már megkezdett játékhoz. Itt azért a bor dominánsabb volt az ételnél, de nem nyomta agyon.

Lencsesólet ropogós libamellel, hozzá Tres Palacios Carmenere

A lencsesólet a libával szintén nem új keletű párosítás, remekül mennek egymáshoz. Az étel és bor közötti harmónia itt a fajsúlyosságra és a fűszerességre épült. Az étel nem egy diétás, kalóriaszegény fogás, ezért borban is egy telt, testes és gazdag tételre volt szükség. A harmóniát erősítette, hogy mind az étel, mind a bor kellőképpen fűszeres volt. Inkább az ételt erősítette a párosítás, bár érdekes volt, ahogy a lencse kiemelte a bor alkoholtartalmát, édeskésségét.

Chilis csokoládéhab kávés piskótával, hozzá Laura Hartwig merlot/ Tres Palacios carmenere

Az este egyik legharmonikusabb párosítása volt. A fűszeres, csokis, kávés desszert tökéletesen passzolt az alkohol és extraktédes, fűszeres carmeneréhez, de az igazán behízelgő, édeskés fűszerekben gazdag, telt csokoládés merlot-hoz is kiváló volt. Mindkét bor kellően hordófűszeres volt – csokoládé, kávé, kókusz -, ezért szépen erősítették egymást a desszert és a bor aromái.

A kritikát írta: Vörös Attila

Forrás: metropol.hu