Amílcar Figueroa venezuelai állampolgár, történész, politikai kutató és a Kontinentális Bolivári Mozgalom tagja. 2011-ig Latin-amerikai Parlament (Parlatino) elnöke volt. Nagy politikai múltja van a kontinens forradalmi küzdelmeiben, és részt vett többek között a 2009-es Reform vagy Forradalom Latin-Amerikában? és az El Salvador: Történelem és Küzdelmek szerkesztésében.

Az Alba TV-nek adott interjújában megosztotta a benyomásait az október 7-i [elnök]választásokkal kapcsolatban, [amikor is a szocialista Hugo Chávez elnök fog szemben állni a jobboldali elnökjelölttel, Henrique Capriles Radonskival], valamint felvázolta a lehetséges forgatókönyveket és az ellenzéki stratégiákat Hugo Chávez győzelmével szemben. Ezenkívül beszélt a bolivári forradalom kihívásairól a 2013-2019-es ciklusban, és annak hatásáról a környező latin-amerikai térségre.

alt

Alba TV: Milyen forgatókönyvet vetít előre október 7-re és a választások utáni első napokra? Mi lesz a jobboldali stratégia erre az időszakra?

Figueroa: Tudjuk, hogy ők [a jobboldal] milyen stratégián gondolkoznak és dolgoznak. Olyanon, ami [Chávez győzelme esetén] választási csalással való vagdalkozással is számol. Persze ennek Európából és az Egyesült Államokból származó stratégiának, illetve annak a médiahatalomnak, amivel az imperializmus és a jobboldal rendelkezik, lehet némi hatása. Mindez [Chávez] győzelmének arányától függ. Ha az elsöprő, akkor némileg nehezebb lesz ezt követni.

Az biztos, hogy [Chávez] győzelme után, [a jobboldal] radikális részei számos módon megpróbálják majd mélyíteni a destabilizációt, de nem tudnám megmondani, hogy hogyan. Azokban az országokban, ahol az imperializmus a közelmúltban működött, a közös pont azoknak a kis belső csoportoknak a jelenléte, amelyek mélyen gyökereznek a tőke erőinek nemzetközi szövetségében. Másrészről, van az ellenzéknek egy olyan része, amely nem gondolkodik destabilizációban, hanem inkább megpróbál teret nyerni az önkormányzati és kormányzóválasztásokon decemberben.

Ezek a lehetőségek, és nem tanácsos figyelmen kívül hagynunk egyiket sem. Minden nagyban függ az október 7-i eredményektől, és az aránytól, amivel győzünk.

Alba TV: Nézzük a dolgokat középtávon! Chávezt megválasztják és nekiáll megvalósítani a programját. Mik lesznek a bolivári forradalom kihívásai?

Figueroa: Azt hiszem, hogy nekünk olyasvalamit kell követelnünk, amit maga Chávez elnök vetett fel: kiigazítást. Szükség van az [forradalom] elmélyítésére azon erők által, amelyek történelmileg a legérdekeltebbek a szocialista Venezuela fejlődésében. Ez akkor fog megtörténni, ha elég világosan megértjük Venezuela jelenlegi osztályszerkezetét, azt, hogy milyen ma az ország osztályösszetételének szerkezete, és melyek azok az osztályok, amelyek a legjobban érdekeltek a történelmi változások elmélyítésében. Ezzel a kiindulóponttal fejlesztenünk kellene a legfontosabb politikai aktivitásainkat, koncentrálva azokat. Szorosabbra kellene fonnunk a forradalom alulról szerveződő társadalmi kereteit, megerősíteni az alulról szerveződő szervezeteket, és mindent, amit népi hatalomnak neveznek.

Hiszek abban, hogy ez a követendő stratégia. Nem lehetséges a haladás, ha nem ugrunk a társadalmi hegemónia megszerzése felé, és ugyanakkor nem küzdünk meg a jelenlegi kulturális dominancia megszerzéséért. Még mindig nem szabadítottuk fel magunkat a burzsoázia kulturális hegemóniája alól. A burzsoá társadalom értékei még mindig életben vannak és a venezuelai társadalom minden területére hatnak. Így aztán ez a forradalmi mozgalom előtt álló stratégiai jelentőségű harc, amire az energiákat összpontosítani kell. Stratégiai jövőkép, és számos más probléma megoldása nélkül nincs haladás.

Alba TV: Chávez szavait idézve, az egyik legfontosabb célja a [forradalom 2013-2019-es] ciklus[á]nak „átlépni a küszöböt”, biztosítani a szocializmushoz vezető utat, oly módon, hogy [az eddig elért] változások visszafordíthatatlan átmenetté váljanak. Hogyan elemzi ezt a célkitűzést?

A haladás nagyon erős vitát feltételez arról, hogy hogyan értsük az átmenetet, hogy mit értsünk szocializmus alatt, és hogy mi a szocializmus. Minden szocialista elméletet le kell fordítani a konkrét helyzetre, és meg kell nézni a latin-amerikai viszonyokat; mindezt a 21. század körülményei között. Ez nagy kihívás Venezuela forradalmárai számára, egy olyan országban, ahol éppen akkor jelentkezett a rendkívüli haladás, amikor a globális forradalmi megtorpanás idejét éltük.

Ez persze lehetővé tette a kreatív kutatómunkát arra nézve, hogy hogyan lehet a szocialista elméletet a 21. század viszonyaira adaptálni. Azonban nyilvánvalóan meg kell vívnunk egy hatalmas harcot az elméleti építkezés terén. Nem fogunk sikeresen előrehaladni, ha a venezuelai és latin-amerikai forradalom körüli elméleti építkezés nincs elvégezve. Arról a szellemi erőfeszítésről van szó, amely meghódítja azt a területet, amelyet a munka világának hívhatnánk.

Egy történelmi pillanatban élünk, amelyben a kapitalista rendszer túllépte a maximális kiterjeszkedését, és amelyben, ugyanakkor, a legnagyobb hanyatlását éli át. Világossá válik, hogy a kapitalizmus nem alternatíva többé, és hogy az alternatívát azon [a kapitalizmuson] kívül kell keresni. Ezt az alternatívát szocializmusnak hívják.

Alba TV: Jelenleg és főleg Latin-Amerikára értve, melyik országban folyik a Nagy Ország építése? Lehetséges egy kontinentális szocialista projektben való gondolkodás? Vagy az antikapitalista/antiimperialista tendenciák védekező visszavonulásának idejét éljük?

2005-ben az Amerikák Szabadkereskedelmi Megállapodása (FTAA) óriási vereséget szenvedett, de ezután néhány latin-amerikai ország szabadkereskedelmi megállapodásokat írt alá az Egyesült Államokkal, valamint stratégiai partnerségi szerződéseket Európával. Ezek a megállapodások a tőke kísérletei arra, hogy megreformálja önmagát, és visszanyerje a hegemóniáját Latin-Amerikában. Ők [az Egyesült Államok és Európa] számos módon haladnak, nemcsak gazdaságilag. Például, megpróbálnak létrehozni egyfajta Amerikák Iskoláját, amelyet néhány, az úgynevezett Csendes-óceáni Tengelybeli ország támogat is.

Másrészről, a bolivári szellemiség által vezérelt egyesülési tendencia halad előre, példa lehet erre az ALBA [a Bolivári Szövetség a Mi Amerikánk Népei Számára]. A Mercosur [a Dél Piaca, amelynek Venezuela júliusban lett teljes jogú tagja] országainak szövetsége is ebbe az irányba halad. Ez elengedhetetlenné teszi a bolivári forradalom számára, hogy ugrást hajtson végre a belső termelőerőinek kiterjesztésének irányába, hogy kifejlesszenek egy szocialista természetű termelő gazdaságot. Ezt a folyamatot az osztályoknak támogatni kellene a szocializmus építése iráni legnagyobb elhivatottsággal, de fejleszteni kell hozzá a tudományos-technológiai szintet is. A szocializmus építése nem lehetséges egyetlen országban, Latin-Amerika esetében pedig az egység eme csodálatos folyamatának kell kombinálódnia a szocializmusért folytatott küzdelemmel.

A [latin-amerikai] népek egysége elengedhetetlen. Idáig nagyon nagy fejlődés ment végbe az államok közötti egység megteremtésében, köszönhetően az államfők közötti jó kapcsolatnak. Azonban a népek egységét erősíteni kell, egy olyan egységét, amely ugyanakkor ugrást tesz a társadalom forradalmi jellege felé.

Alba TV, Amílcar Figueroa