Történelmi lépésre szánta el magát Sebastián Piñera chilei elnök, amikor a napokban kihirdette a diszkriminációellenes törvényt. A jogszabály célja az állampolgárok közti egyenlőség elősegítése, az akár ideológiai vagy szexuális okokból elkövetett bűncselekmények súlyosabb szankcionálása, illetve az önkényes visszaélések megszüntetése.
A nicaraguai Nemzetgyűlés (kedden elfogadta a Karib-tengert és a Csendes-óceánt összekötő, az ország területén áthaladó csatorna tervét. A gigantikus létesítményt tíz év alatt építenék meg, és 30 milliárd dollárba kerül majd. A törvényt "történelmi" jelzővel illeti a közép-amerikai ország vezetése, és azt reméli e nagyszabású beruházástól, hogy hozzájárul majd a mérhetetlen szegénység leküzdéséhez.
A Plaza de Mayo Nagymamái (spanyolul Asociación Civil Abuelas de Plaza de Mayo) emberi jogi szervezetet szintén 1977-ben alapították, de ők nem elsősorban az eltűnt gyerekeiket keresték, hanem az unokáikat, akiket az eltűnt gyerekeik hoztak vélhetően világra, és akiket a katonai junta elrabolt és az őket pártoló családoknak adta őket.
Az Anyák és a média
Attól kezdve, hogy a sajtót a kormány, illetve a megtorlástól félő vállalatok uralták, ezek a felvonulások nem kaptak médiavisszhangot. Nem volt más lehetőség, minthogy az Anyák az akcióikon keresztül közvetítsék az üzeneteiket. Az ügyük szájról szájra terjedt.
A piszkos háború
A „piszkos háború”, ahogyan nevezték a politikai instabilitás elnevezése lett. Anne J. Barry szerint „Argentína politikai öröksége elég vegyes és valamiféle instabilitás jellemzi”. 1976. március 24-e az instabilitásnak egy újabb csúcspontját hozta el, amikor is a hadsereg puccsot hajtott végre, amellyel eltávolították a hatalomból és száműzetésbe kényszerítették Isabel Perónt. „Ezt egy olyan hétéves időszak követte, amely során példa nélküli emberijog-sértéseket követtek el.”
138. oldal / 147
