A Kubában 11. alkalommal megtartott Kínai Kultúra Fesztiválját az országba érkező első kínaiak érkezésének 165. évfordulójának ajánlották, jelentették be a szervezők egy május 29-i sajtótájékoztatón.

Az Expocuba június 1-3. megtartott rendezvényének programjaiban filmvetítések, tánc, zene, festés, harcművészetek, irodalom és cirkuszi show-k is szerepeltek, a rendezőbizottság elnökének, Maite Lamerának a sajtótájékoztatón elmondott szavainak megfelelően. Az esemény hivatalos megnyitója június 2-án volt az Expocubán, és a Kubai Kulturális Minisztériumnak valamint a Kínai Népköztársaság nagykövetségének tisztségviselői is részt vettek rajta. Még az eseménysorozatot megelőzően, egy sajtótájékoztató során, a havannai kínai nagykövet, Zhant Tuo, kiemelte a fontos dátum megünneplésére tervezett programok sokszínűségét.

Az esemény jelentősége rendkívül nagy volt, hiszen jelenleg több mint 100 ezer kínai él a szigetországban, főleg a fővárosban, Havannában.

A kubai kínaiak rövid története

Kínaiak kétszázhat főből álló első csoportja 1847. június 3-án érkezett Kubába, Regla kikötőjébe a kínai Guandong tartományból. Kantoni építőmunkások voltak, akiket azért hoztak a szigetországba, hogy a cukornádföldeken dolgozzanak. Az első csoportot a következő évtizedekben kínai munkások ezrei követték Hong Kongból, Macauból és Tajvanról, hogy az afrikai munkásokat pótolják, vagy velük együtt dolgozzanak. Miután a nyolcéves szerződésük lejárt, vagy más módon nyerték el a szabadságot, némelyek tartósan letelepedtek Kubában.

Havanna kínai negyede (Barrio Chino de La Habana) egyike a legrégebbi és legnagyobb kínai negyedeknek Latin-Amerikában. A 19. század vége felé mintegy 5,000 bevándorló érkezett az Egyesült Államokból, az ottani diszkrimináció elől menekülve. Kínaiak egy kisebb hulláma a 20. század elején is érkezett Kubába, hogy elmeneküljenek a Kínában uralkodó politikai káosz elől.

Néhány kínai harcolt Kuba tízéves háborújában is. Kínai kubaiak, valamint néhány kínai-amerikai Kaliforniából, bekapcsolódott a spanyol-amerikai háborúba 1898-ban, hogy kivívják a szigetország függetlenségét Spanyolországtól. Voltak olyan kínaiak is, akik azonban hűségesek maradtak Spanyolországhoz, és elhagyták Kubát, hogy Spanyolországba menjenek. A kubai függetlenségért harcoló kubaiaknak ma egy törött oszlop állít emléket Havannában.

Kínaiak ma

Kínaiakkal a kubai társadalom legkülönbözőbb rétegeiben is találkozhatunk. Sokan közülük – főleg az idősebb generáció – éttermet üzemeltetnek. A fiatalabbak között találkozhatunk színészekkel, színésznőkkel, énekesekkel, modellekkel.

Számos közösség létezik, például a Kínai Negyed Reklám Csoportja (Grupo Promotor del Barrio Chino), amely a Barrio Chino és a megkopott kínai kultúra újjáélesztésén dolgozik. 1993-ban megnyitotta a kapuit a Kínai Nyelv és Művészeti Iskola (Escuela de la Lengua y Artes China), ami mára már kinőtte magát, segítve a kínai kubaiakat, hogy megszilárdítsák a kínainyelv-tudásukat. Manapság a kínaiak mandarinul, kantoniul beszélnek, valamint a kínai és spanyol nyelv keverékét használják.

Sok kisvállalkozást is működtetnek: szépségszalonokat, szerelőműhelyeket, éttermeket, kisboltokat, arculatot adva ezzel a kínai negyednek.

Híres kínai kubaiak

Mint fentebb említettük, a kínaiak megtalálhatók a kubai társadalom különböző területein. Vannak közöttük katonák is, például Armando Choy Rodríguez, Gustavo Chui Beltrán és Moisés Sio Wong a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők tábornokai.

Híres kínai kubai művész Wifredo Lam, szürrealista festő vagy Yat-Sen Chang balett-táncos. Talán a legérdekesebb viszont az, hogy Kuba egykori diktátorának, Fulgencio Batistának is csörgedezett némi kínai vér.