Kuba egészségügyi internacionalizmusának legnagyobb projektje Venezuelában működik. 2003-ban kubai orvosokkal indult el a dél-amerikai ország egészségügyi missziója, amelynek keretében ma már több tízezer kubai szakember dolgozik Venezuelában, együtt a venezuelai szakemberekkel.

Mindannyian azon munkálkodnak, hogy ingyenes, minél több ember számára elérhető egészségügyi ellátást biztosítsanak olyan területeken, ahol korábban sokan még látni sem láttak orvost. Az alábbiakban áttekintjük a Barrio Adentro történetét, elveit, felépítését és eredményeit. Nem emeljük ki minden esetben a kubai orvosok munkáját, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ott a kezdetektől fogva a rendszer minden szintjén, és azt se felejtsük el, hogy az, hogy a program ilyen gyorsan beindulhatott és viszonylag rövid idő alatt komoly eredményeket érhetett el, nem valósulhatott volna meg a kubai orvosok áldozatos munkája nélkül. A haszon azonban ebben az esetben kölcsönös.

Míg Kuba a legtöbb humanitárius projektjéért nem vár és nem is kap anyagi ellenszolgáltatást, addig a Venezuelával való együttműködésből ő is profitál, az orvosok (és tanítók) munkájáért cserébe Venezuela alacsony áron biztosít olajat az energiahordozókban nem bővelkedő karibi szigetországnak.

Mi a Barrio Adentro?

A Barrio Adentro Misszió (magyarul kb. a Szegénynegyeden Belül Misszió) volt az első azon népjóléti missziók között, amiket a Venezuelai Bolivári Köztársaság Hugo Chávez immáron több mint tíz éves elnökségének ideje alatt indított el. Eme program célja, hogy átfogó, államilag finanszírozott egészségügyi, fogászati ellátást és sportolási lehetőséget biztosítson Venezuela szegény és a társadalom peremére szorult lakosainak. A Barrio Adentro Misszió keretén belül több ezer jellegzetes kétszintes orvosi rendelőt építenek szerte az országban, amelyekben bennlakó, szakirányú képesítéssel rendelkező egészségügyi szakemberek dolgoznak. A Barrio Adentro kísérlet arra, hogy ténylegesen a legmagasabb szintű, garantált minőségű, a bölcsőtől a sírig tartó egészségügyi ellátáshoz juttasson minden venezuelai állampolgárt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az UNICEF latin-amerikai ága is elismerte a programot. A WHO statisztikái alapján 2003 és 2005 között minden 1.000 születésből a csecsemőhalandóság a fiúknál 23-ról 20-ra, a lányoknál 19-ről 17-re esett vissza. Sőt, orosz szakemberek is ellátogattak venezuelai körzetekbe, hogy tanulmányozzák a venezuelai közrendelőket, és azt fontolgatják, hogy Oroszországban is elindítanak egy hasonló programot.

A program háttere

A Barrio Adentro Misszió a hosszan tartó pénzügyi elvonások alatt leromlott közegészségügyi rendszer ellensúlyozására jött létre. Az 1990-es évek elejének, Rafael Caldera elnök nevéhez fűződő, neoliberális programja részeként az inflációval és az alacsony olajárakkal küzdő Venezuela arra kényszerült, hogy megszorításokat vezessen be, és számos állami szektort privatizáljon, köztük az egészségügyet is. Ezt a törekvést már egy 1989-es decentralizációs törvény is segítette. 1993-tól kezdve az államok kormányzói kérhették, hogy az ő kezükbe adják az államaik közegészségügyi ellátásának ellenőrzését, és miután nem tudtak megbirkózni az újonnan jött felelősséggel, a megoldást a megszorítások és a privatizáció jelentették.

A költségmegtérülés egyre gyakrabban a betegek „önkéntes” hozzájárulásain keresztül valósult meg. Ráadásul az egészségügyi rendszer problémái egyenes arányban nőttek a szegénység okozta egészségügyi problémákkal (fertőző és hiánybetegségek). 1999-re a venezuelai népesség 67,7 százaléka élt szegénységben, szemben az 1990-es 44,4 százalékkal.

1999-ben, Hugo Chávez megválasztását követően az Egészségügyi Minisztérium tervbe vette egy új Nemzeti Közegészségügyi Rendszer kifejlesztését, amelynek középpontjában az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, a közösségi részvétel és az alapellátást nyújtó infrastruktúra megerősítése állt. A PROVEA venezuelai civil szervezet 2000/1-es jelentése rámutatott az új szemléletmód pozitívumaira, köztük arra, hogy a költségtérítés progresszív megszüntetése nyomán az egészségügyi ellátás szélesebb körben vált elérhetővé.

A Barrio Adentro Misszió létrejötte

A Barrio Adentro Misszió az 1960-as és ’70-es években teret hódító Latin-Amerikai Szociális Orvoslás (LASM) egyik példája. Például Salvador Allende Chilében az 1970-es évek elején és Tabaré Vázquez Uruguayban, 2005-től kezdve vezette be a LASM elveit. A LASM gyökerei a 19. századi Európa szociális orvoslásáig (különösen a szociális orvoslás úttörőjének, Rudolf Virchow munkájáig) nyúlnak vissza, ami aztán a 20. század elején eljutott Latin-Amerikába is.

A LASM az egészségügyi ellátás közösségi és holisztikus voltát hangsúlyozza, ahelyett, hogy csak az illető beteg panaszait kezelné. Ennek megfelelően tehát az előforduló egészségügyi problémák reaktív kezelésén túl, az egészség megőrzés és betegségmegelőzés fontosságát emelik ki.

A LASM az (az 1978-as Alma Ata-i Nyilatkozat értelmében vett) egészségügyi alapellátást foglalja magában, amelynek egyik formája az 1960-as és ’70-es években, a vidéki Venezuelában alkalmazott „egyszerűsített egészségügyi ellátás” volt. 2006-ban a Pán-amerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO) igazgatója úgy jellemezte a Barrio Adentrót, mint „Latin-Amerika és a világ, az egészségügyi rendszerek az egészségügyi alapellátási stratégián keresztül folytatott átalakításában szerzett 25 éves tapasztalatának csúcspontját.”

1999-es elnökké választása után Hugo Cháveznek szándékában állt bevezetni az LASM alapelveit, első lépésként belefoglalva azokat az új 1999-es venezuelai alkotmányba, a Harmadik Rész 83-85-ös cikkelyeiként. Ezek a cikkelyek az ingyenes és magas színvonalú egészségügyi ellátást minden venezuelai állampolgár számára garantált emberi jogként határozzák meg.

Figyelemre méltó, hogy a Harmadik Rész 84-es cikkelye is az LASM elveit követi, amikor a prioritásként határozza meg az egészségmegőrzést és a betegségmegelőzést; és úgy írja le az egészségügyi rendszert, mint ami „decentralizált és részvételen alapul”, ezen kívül kijelenti, hogy a közösségnek „joga és kötelessége”, hogy bekapcsolódjon a közegészségügyi rendszerrel kapcsolatos politikai döntésekbe. A 85-ös cikkely pedig arra utasítja a kormányt, hogy biztosítson megfelelő finanszírozást a közegészségügyi rendszer számára, miközben a 84-es cikkely kimondottan megtiltja a privatizációt ezen a területen.

Azonban a LASM sajátos kivitelezésének eredete Caracas Libertador önkormányzatánál keresendő, ami 2003-ban (a Chávez-párti polgármester, Freddy Bernal vezetése alatt) létrehozta az Endogén Fejlődésért Intézetet (IED), aminek nagyjából az volt a célja, hogy a helyi lakosság aktív részvételével javítsa az életkörülményeket. Az IED és helyi lakosok közötti egyeztetések sora után a javaslat a „Barrio Adentro Terv”-ben öltött testet. Eszerint kis helyi orvosi rendelőkre van szükség a „szegénynegyeden belül”, ahol korábban nem voltak ilyenek, és be kell vonni a helyieket a tervezet irányításába. Bernal ezután felhívást intézett az orvosokhoz, de a Venezuelai Orvosszövetség nyomást gyakorolt a tagjaira, hogy ne jelentkezzenek. Az ötven venezuelai orvosból, akik mégis jelentkeztek, harmincan azonnal visszaléptek, amikor meghallották, hogy a szegénynegyedekben kellene lakniuk; a másik húsz pedig szakorvos volt, így rájuk szakirányú központokban volt szükség, nem mehettek alapellátást végezni a szegénynegyedekbe. Mivel nem volt jelentkező, Bernalnak eszébe jutottak azok a kubai orvosok, akik az 1999-es földcsuszamlás után végeztek sürgősségi ellátást az országban.

Ahogy ezt újságunk eme számának fő cikke is bemutatja, a kubai orvosok kétoldalú megállapodások hiányában is készek segíteni bármelyik bajbajutott országnak, és végülis az 1999-es kubai segélycsapat is így, ennek hiányában érkezett a dél-amerikai országba. Ám eme két ország, Venezuela és Kuba között, ahogyan erre már utaltunk később nagyon szoros együttműködés alakult ki. A két ország közötti kapcsolatot a 2000. október 30-án Hugo Chávez, venezuelai elnök és Fidel Castro, kubai elnök által aláírt Kuba-Venezuela Átfogó Együttműködési Egyezmény alapozta meg.

Lévén, hogy a kétoldalú egyezmény már három éve létezett, Bernal a siker reményében kereshette meg 2003 februárjában a kubai nagykövetséget. A reményei pedig testet is öltöttek, Kuba kész volt segíteni. Így aztán egy ötvennyolc fős, kubai orvosokból álló kontingens indította el a programot 2003 áprilisában. Addig is három kubai orvos egy hónapig járta a szegénynegyedeket, és megvizsgálták azokat az otthonokat és orvosi rendelőket, amelyeket a közösség felajánlott. 2003 májusában újabb száz orvos érkezett, és Libertador más részeire, illetve más kerületekbe mentek, Caracason belül és akörül. A diagnosztizálás és kezelés mellett, ami magában foglalta az ingyenes gyógyszerellátást is, az orvosok egészségügyi összeírást is végeztek a negyedekben. Caracas szegénynegyedeinek ez volt az első teljes körű egészségügyi felmérése.

Néhány akadályozó tényező (például, hogy az állami kórházak nem fogadták el a kubai orvosok diagnózisra és a kezelésre vonatkozó ajánlásait, és ami 2003 folyamán csak fokozatosan és részlegesen változott meg) ellenére, a „Barrio Adentro Terv” nagyon népszerűvé vált. Annyira, hogy 2003 decemberére már országos figyelmet kapott, és végül Chávez elnök nemzeti programmá tette, „Barrio Adentro Misszió” elnevezéssel. Ez volt az első azoknak a népszerű „misszióknak” a sorában, amelyek a meglévő közintézményeket megkerülve működnek azóta is szerte az országban.

Barrio Adentro I.

A Barrio Adentro Misszió rendelőinek legfontosabb jellemzője az, hogy a negyedek belsejében, illetve a nagyvárosok peremkerületeiben helyezkednek el, ellentétben néhány olyan létesítménnyel, amelyek a tehetősebb részeken találhatók. A Barrio Adentro egészségügyi „őrhelyei” a környékbeli egészségügyi bizottságok kérései alapján létesültek a legelszigeteltebb negyedekben, és igazi egészségügyi létesítmények alapjául szolgáltak.

A Barrio Adentro tervezet egyik legfontosabb része, lévén, hogy eredetileg helyi programként indult, a helyi közösségben való részvétel volt. Ez helyi egészségügyi bizottságokon keresztül valósul meg. A körülbelül tízfős bizottságokat az állampolgárok nagygyűlése választja meg. 2006-ra 8.951 egészségügyi bizottságot jegyeztek be (egy bizottság jut egy alapellátóhelyre).

Ezekből 6.241 már 2004-ben is létezett. 2006 első negyedévében 41.639 közösségi egészségügyi nagygyűlést tartottak, amelyeken 1.423.815 fő vett részt.

A részvétel kérdése több egyszerű vezetési kérdésnél. Egy egyetemi tanulmány arra a következtetésre jut, hogy még pozitívabb és még egyenlőbb orvos-beteg viszony kialakítása „talán a legkönnyebb és a leghatékonyabb” módja annak, amivel az orvosi szakma hozzájárulhat az egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdéséhez.

Minden ellátóhely 250-300 családot lát el. 2003-ra az alap egészségügyi ellátás lefedte annak a több mint 18 millió főnyi (az ország összlakossága körülbelül 23 millió fő – a szerk.) venezuelai népességnek a 70 százalékát, amelynek korábban ehhez nem volt hozzáférése. 2007-re 3.717 alapellátóhely épült meg és lett felszerelve, és összesen 8.633 ellátó hely működött (beleszámolva azokat is, amelyek még mindig közösségi központokban és otthonokban voltak). 4,800 fogorvos is rendelkezésre állt.

1998-ban Venezuelában csupán 1.628-an dolgoztak alapellátást nyújtó helyeken és 800 fogorvos dolgozott. 1998 és 2007 között a számuk 530 és 600 százalékkal növekedett.

Barrio Adentro II.

Azt követően, hogy a Barrio Adentro alapellátó-hálózata országos kiterjedésűvé vált 2004-ban, elkezdődött az alapellátáson túli ellátórendszer kiépítése. Így lett az alapellátást nyújtó program a „Barrio Adentro I.”. A „Barrio Adentro II.” pedig, ahogy a nevében lévő számozás is jelzi, már más jellegű szolgáltatást, szakellátást biztosít.

Ezt főleg három fő területen teszi: Átfogó Diagnosztikai Központokban, Átfogó Rehabilitációs Központokban és Fejlett Technológiai Központokban. Tervek szerint az első kettőből egyenként 600 fog létesülni (amelyek mindegyik úgy 40.000-50.000 embert szolgál majd), a harmadikból pedig 35 (legalább egy minden államban).

2008-ra, a fent tervezett számokból az alábbiak valósultak már meg a Barrio Adentro II. keretén belül: 417 Átfogó Diagnosztikai Központ, 576 Átfogó Rehabilitációs Központ és 22 Fejlett Technológiai Központ.

Barrio Adentro III. és IV.

A Barrio Adentro III. azoknak nyújt egészségügyi ellátást, akiknek a betegségére nem sikerült megoldást találni a két alsóbb szinten.

Az ide kerülő páciensek 24 órás ellátást kapnak. A Barrio Adentro IV. a felelős a legkomplikáltabb és legspeciálisabb orvosi és sebészeti feladatokért. Ezekben az állam által fenntartott létesítményekben tanítás és kutatás is folyik.

A Chávez-kormány 2006. november 16-án jelentette be a Barrio Adentro projekt ezen szakaszát, amelynek keretén belül 16 új kórház építését vették tervbe szerte az országban, különösen szegény területeken. Ennek a tervnek az egyik legfigyelemreméltóbb példája a 2007-ben megnyitott Dr. Gilberto Rodríguez Ochoa Latin-amerikai Gyerek Szívkórház, ami 142 kórházi ágyával és 33 intenzív osztályi helyével egyike a legnagyobb ilyen központoknak a világon.

A misszió eredményei

Az Egészségügyi Minisztérium szerint az 1980-as és 1990-es években csupán ötven közegészségügyi létesítmény épült. 2003 és 2007 között viszont 4.659 az új rendszer szerinti I-es és II-es egészségügyi központ létesült és lett felszerelve. Ezekben a központokban az ellátás ingyenes.

2004-ben és 2005-ben a Barrio Adentro keretén belül 150 millió konzultációra került sor, négyszer többre, mint a hagyományos járóbetegellátó-hálózatban, ráadásul ezek 40 százaléka a betegek otthonában történt.

A venezuelai Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE) felmérései szerint a válaszadók 97 százaléka azt mondta, hogy elégedett vagy nagyon elégedett volt a kapott orvosi konzultációval, és 98 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy kis nehézséget okozott vagy egyáltalán nem okozott nehézséget a hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz, míg 88,5 százalékuk mondta, hogy némi vagy komoly nehézséget okozott ez a Barrio Adentrót megelőző időszakban.

1998 és 2007 között az abszolút nyomor 20,6 százalékról 9,41 százalékra csökkent, a csecsemőhalálozás pedig 21,3-ról 13-ra esett 1.000 nyilvántartott szülésből.

A program napjainkban

2010-ben már több mint 15.000 orvos dolgozott a Barrio Adentro Misszióban, akinek nagy százaléka immáron olyan venezuelai szakember, aki emberi érzékenységgel és szociális elkötelezettséggel végzi a munkáját. Velük körülbelül 30.000 kubai működött együtt, köztük egészségügyi és technikai személyzet az ország különböző kórházaiban. Mindannyiuk célja az ország közegészségügyi rendszerének erősítése.

A program nemzetközi kapcsolatai

A venezuelai Egészségügyi Minisztérium számos forrásból látja el a közösségeket, a kórházakat és a rendelőket gyógyszerekkel és orvosi felszerelésekkel. Például az Amerikák Bolivári Szövetségének (ALBA), valamint a Dél-Amerikai Államok Uniójának (UNASUR) országai, köztük Argentína, Kuba, Nicaragua, Bolívia, Paraguay egyezményeket írtak alá gyógyszerekkel való alacsony árú kereskedésről.

További missziók

Ahogy az egészségügyi alapellátást nyújtó Barrio Adentro program elindult, az összeírások rávilágítottak arra, hogy ezek a közösségek nagyon mély szociális hiányoktól szenvednek. Ennek a felismerésnek az lett az eredménye, hogy új helyekre terjesztették ki a programot és új missziókat hoztak létre. Így például az Alimentación Misszió (Élelmezési Misszió) arra tesz erőfeszítéseket, hogy „legsebezhetőbb” csoportoknak (gyerekeknek, időseknek stb.) legalább napi két étkezést biztosítson.

A Robinson Missziót azért hozták létre, hogy az írástudatlansággal foglalkozzon, a közben nemzetközivé váló Milagro Misszió (Csoda Misszió) pedig a lakosság szemészeti problémáit kezeli (lásd lapunk ide vonatkozó cikkét).