Gyermekszülésben hunyhatott el i.sz. 450 táján a titokzatos Cao asszony, akinek igen jó állapotban fennmaradt múmiájára 2006-ban bukkantak Peru északi részén, a mai Trujillo közelében.

A tetovált fiatal nő sírja a Huaca Cao Viejo, a mocsikák legfontosabb vallási centrumának közelében feküdt, ezért nevezték el Cao asszonynak. Az asszonyt olyan fegyverekkel - két buzogánnyal és számos lándzsával temették el, amelyeket általában férfiak sírjában szoktak találni. A fegyverek magas társadalmi státusára utalhatnak, de előfordulhat, hogy a fiatal nő harcos volt.

Cao földi maradványait Jordi Esteban Farre spanyol igazságügyi orvosszakértő vizsgálta meg, aki szerint a múmia testhelyzete arra utal, hogy a fiatal nőnél légzési és vérkeringési zavarokkal is járó terhességi görcsroham alakulhatott ki.

A nő hasán lévő terhességi csíkok alapján a spanyol szakértő úgy véli, hogy Cao asszony terhessége utolsó harmadában lehetett, s a szülés közben fellépő komplikációk miatt hunyt el. Azt nem lehet megállapítani, hogy sikerült-e életet adni gyermekének, vagy a komplikációk vetélést okozhattak, esetleg a magzat halva született. Jordi Esteban Farre a medencecsontok alapján arra a következetésre jutott, hogy a halál a szülés megindulásától számítva 48 órán belül következett be.

A mocsikák dél-amerikai indiánok voltak, akik az Andok környékén, Peru észak-nyugati partvidékén az i.sz. 1-7. század között leginkább a folyóvölgyek oázisaiban telepedtek le. Írásos emlékeik nem lévén, a mocsikák életéről a magas színvonalú kerámiatárgyaik mesélnek. A cserépedények ábrái a mocsikák mindennapos életén túl a háborúikat, hitvilágukat, valamint a rituális szertartásaikat is megörökítik. Más kerámiaedényeken emberi fejet formáznak, sok arc annyira valósághű és egyedi, hogy szinte igazi portrénak tűnik.