Az idén Argentínában sorra kerülő Copa América kapcsán belekezdünk egy cikksorozatba, amelynek célja, hogy kicsit közelebb hozzuk az olvasóinkhoz a világ legrégebbi kontinensviadalát, amely a második legtöbb nézőt vonzó kategóriában, az Európa-bajnokság után. Az első részben a torna történetével ismerkedünk meg.

A kezdetek

A futball erre a kontinensre, mint sok másikra is, az angoloknak köszönhetően került be. Az első feljegyzett mérkőzésre 1867-ben, Argentínában került sor, Angliából érkezett vasútépítők között. Az első klub és nemzeti labdarúgó szövetség megalakulására is a pampák országához köthető. A Gimnasia y Esgrima de La Plata 1887-ben, június 3-án alakult meg, és a mai napig az argentin első osztályban szerepel.

Tulajdonképpen akár vita tárgyát is képezhetné az, hogy valóban a Gimnasia-e az első foci csapat a kontinensen, hiszen a perui Lima Cricket and Football Club jóval előbb, 1859-ben jött létre, azonban ők „csak” 1893-tól futballoznak, így nyugodt szívvel fogadhatjuk el az argentinok elsőségét ebben a kérdésben.

Nem csak az első futball klub, de az első labdarúgó szövetség is itt jött létre, 1893-ban alakult meg az Asociación del Fútbol Argentino, röviden az AFA elődszervezete, az Argentine Association Footóball League, mai formájában 1934 óta működik. Egyébiránt a legelső Európán kívüli labdarúgó szövetségről van szó, amely idősebb például a magyarnál is. A kontinens másik mai futball nagyhatalmának, Brazíliának szövetségét 1914-ben alapították meg.

Az első tornák és a CONMEBOL létrejötte

Az első megmérettetésre Dél-Amerika országai között 1910-ben került sor, Argentína rendezésében, az 1810-es, májusi forradalom 100. évfordulójának alkalmából. A tornán a házigazdák mellett Chile és Uruguay válogatottja vett részt, és végül hazai győzelemmel zárult a megmérettetés.

A szövetség és a Copa Amércia megszületésére ezt követően még 6 évet kellett várni. 1916-ban, Argentína függetlenségének elnyerése alkalmából került sor az első Campeonato Sudamericano de Selecciones, vagy ismertebb nevén, a Copa América küzdelmeire. A végső győzelmet Uruguay szerezte meg, megelőzve a házigazdákat és Chile válogatottját.

A küzdelemsorozat idején született egy „melléktermék” is, amelynek égisze alatt kerül sor azóta a bajnokságokra, ez pedig a Confederación Sudamericana de Fútbol, vagyis a Dél-amerikai Labdarúgó Szövetség.

Ennek létre jöttében elévülhetetlen érdemeket szerzett az uruguayi Héctor Rivadavia Gómez. Neki köszönhető, hogy a kontinensbajnokságon résztvevő négy ország labdarúgó szövetsége 1916. július 9-én, az argentin függetlenség 100. évfordulóján létrehozta a CONMEBOL-t.

Ezzel Gómez régi álma valósult meg, ráadásul ő lett a szövetség első elnöke, ezt a posztot 1916-tól 1936-ig töltötte be.

1917-ben Uruguay rendezte a tornát, és be is söpörte a végsőgyőzelmet. 1918-ban Rio de Janeiro lett volna a házigazda, azonban egy influenzajárvány miatt tolódott a időpont, egészen a következő évig.

Ekkor lett először Brazília először a kontinens bajnoka. 1920-ban, Chilében fordul elő először, hogy vendégsiker születik egy Copa Américán, Uruguay szerezte meg a végső győzelmet.

A torna bővülése

1921-ben Paraguay is csatlakozik a CONMEBOL-hoz, azonban ekkor megint csak négy csapat vett részt a bajnokságon, ugyanis Chile kénytelen volt visszalépni a csapat körül kialakult problémák miatt. A tornát végül Argentína nyerte meg, amelyben nagy szerepe volt Julio Libonattinak, aki későbbiekben azzal szerzett magának hírnevet, hogy 1925-ben ő lett az első regisztrált futballista, akit Európába igazoltak, korábbi klubjától a Newell’s Old Boystól az olasz Torinóhoz kerül.

Az elkövetkező években a főszerepet Uruguay játszotta, amely ekkoriban a legjobb csapattal rendelkezett a világon. Talán azt se lenne merészség kijelenteni, hogy abban az esetben, ha részt vett volna a „Los Charrúas” (ez az uruguayi csapat beceneve) az 1934-es és 1938-as világbajnokságon, akkor ma ők lennének négyszeres világbajnokok, és nem az ezeken diadalmaskodó olaszok. 1926-ban Bolívia, 1927-ben Peru csapatai is csatlakoztak a küzdelmekhez, főszerep azonban egyiküknek sem jutott. Ekkoriban a világ legjelentősebb futball eseményének számított a dél-amerikai bajnokság.

1930-ban, Uruguay rendezésében sor került az első labdarúgó világbajnokságra, amelynek döntőjében két dél-amerikai csapat, a házigazdák és Argentína találkozott, amelyet az uruk nyertek meg, 4-2-re. A döntő és az utána kialakult helyzet azonban egy időre befagyasztotta a kontinentális vetélkedést. Az argentinok nem ismerték el a hazaiak győzelmét, sőt bundával vádolták meg őket. Ezt követően egészen 1935-ig nem rendeztek kontinensviadalt.

Végül győzött a józanész, és a sorozat folytatódott 1935-ben, Peru házigazdaságával. Csonka viadalra került sor, ugyanis Brazília, Bolívia és Paraguay visszalépett, így mindössze négy ország vett részt az „extra” tornán, amelyet végül Uruguay nyert meg. Az extraság azt jelenti, hogy ugyanúgy a CONMEBOL rendezte a versenyt, de a győztest nem jutalmazták trófeával.

Négy évvel később a peruiak ünnepelhették első kontinensbajnoki címüket. Ekkor először debütált Ecuador csapata is.

1941-ben Chile volt a házigazdája szintén egy „extra” tornának, amelyet Santiago de Chile alapításának 40. évfordulója alkalmából rendeztek. Az eseményt nagy előkészületek előzték meg, amely során a nemzeti stadiont harmincezerről hetvenezer néző befogadására alkalmassá tették. Azonban végül nem teljesedett be az ünnep, ugyanis végül Argentína diadalmaskodott és még Uruguay is megelőzte a házigazdát.

A visszaesés kora

1945-től kezdetét vette a bajnokság történetének egy kevésbé dicső periódusa. Ekkoriban sok tornát nem hivatalosan rendeztek meg (későbbiekben ezeket a CONMEBOL hivatalosnak minősítette), több, főleg kis ország nem küldte el csapatát az eseményekre, vagy egyszerűen nem a legjobb összeállításában játszott, de olyan is előfordult, hogy Brazília egyik államának válogatottját küldte el a nemzeti csapat helyett.

1963-ban Bolívia házigazdaként megszerezte első és ez idáig egyetlen bajnoki címét, majd a soron következő tornán, 1967-ben első meccsén vereséget szenvedett Venezuelától, amely ezzel a mérkőzéssel debütált a Copa América küzdelmeiben.

Hosszas hanyatlás és 8 év meg nem rendezés után, 1975-ben, megváltozott a helyzet, immáron Copa Amércia néven (a CONMEBOL ettől függetlenül a korábbi tornákra is alkalmazza ezt az elnevezést) indult újra a sorozat.

Azonban ezúttal nem egy torna keretében, hanem a Bajnokok Ligájához hasonló rendszerben, vagyis a térség 10 válogatottját csoportokba osztották (két darab hármas és egy négyes csoportba) majd azok egymással oda-visszavágós rendszerben játszottak, amely végén a négy legjobb csapat egyenes kieséses rendszerben küzdöttek meg a bajnoki címért.

A megújult Copa América

1986-ban a CONMEBOL úgy döntött, hogy megváltoztatja a kiírás módját. Újra egy országot bíztak meg a torna lebonyolításával, amelyet 1987-től kétévente rendeztek meg. Ezóta a házigazdaság rotációban jár körbe a CONMEBOL tagországai között.

1987-ben toronymagas esélyese volt a tornának a házigazda Argentína. Egy évvel korábban Maradonáék megnyerték a világbajnokságot, azonban a Copa Américán csalódást keltve, mindössze a negyedik helyen végeztek, miután az elődöntőben vereséget szenvedtek a uruguayiakkal szemben, akik megvédték ‘85-ben szerzett bajnoki címűket. 1989-ben Brazília végzett az első helyen, ami 1970-es világbajnoki aranyuk óta az első nemzetközi sikerük elérve. 1991-ben Argentína győzött, amelyben nagy szerepe volt Gabriel Omar Batistutá-nak, aki azóta sikeres lovaspóló játékossá lett.

1993-as tornától annyiban változott meg a kiírás, hogy immáron Dél-Amerikán kívülről is érkeztek csapatok. Az első ilyen tornára Mexikó és az Egyesült Államok csapatát hívták meg. Ez nem zavarta meg az argentinokat, és megvédték bajnoki címüket. Azóta már részt vett nem az amerikai kontinensről való csapat is a tornán (1999-ben Japán). A legutóbbi Copa Américát Venezuela rendezte, amelyen Brazília győzött.

Összegzés helyett néhány érdekes statisztika

Nyilván sok, a helyi futballban annyira nem járatos olvasó gondolná azt, hogy a Copa Américák történetének legeredményesebb csapata természetszerűleg az ötszörös világbajnok, a legutóbbi két kontinensviadalt megnyerő brazil válogatott. Pedig ez nem így van, ugyanis eddig tizennégy végső sikert tudhat magáénak az argentin és az uruguayi válogatott, miközben a brazilok "csak" nyolcat. Paraguay és Peru kettő-kettő, Bolívia és Kolumbia egy-egy bajnoki címet szerzett eddig.

A legtöbb második helyet az argentinok szerezték meg, tizenkétszer. Ebben a kategóriában az ezüst a braziloknak jutott, tizenegy alkalommal maradtak el egy hellyel az elsőtől. A chileiek mondhatják el magukról azt, hogy ők szerezték meg a legtöbb második helyet úgy, hogy közben aranyérmet még nem szereztek, négy ezüstöt tarthatnak vitrinjükben. Ecuador és Venezuela az a két, a CONMEBOL-hoz tartozó ország, amely eddig még nem állhatott dobogóra egyetlen Copa América végén sem, viszont Mexikó két ezüst és négy bronzérmével a legsikeresebb földrészen kívüli csapat.

Reméljük, hogy ezzel a cikkel is sikerült közelebb hoznunk olvasóink számára ezt a rendkívül érdekes és színvonalas labdarúgó tornát, amelynek házigazdája idén júliusában Argentína lesz.

Bakó András