Francia Guyana, a Dél-Amerika északkeleti partjainál fekvő kis francia tengerentúli terület a bolygó egyik leginkább erdővel borított területe, ám törékeny ökoszisztémáját az illegális aranybányászat fenyegeti.

Vadim őrmester bal kezének felemelésével utasítja osztagát megállásra. Jobb keze továbbra is szorosan a fegyverét markolja.

„Itt tisztán látszik az aranybányászok ösvénye” – mondja, miközben a levelek alatt meghúzódó alig észrevehető nyomvonalra mutat. „Három vagy négy nappal ezelőtt jártak itt, és nehéz tárgyakat szállítottak.”

A Francia Idegenlégió katonáinak feladata az esőerdő védelme - Fotó: BBC

Vadim őrmester a Francia Idegenlégió, a francia hadsereg főleg külföldi katonákból álló elitalakulatának tagja, amelynek itt az a feladata, hogy a sűrű esőerdőben járőrözzön.

A dzsungel további tanulmányozása után rövid éles füttyöt hallat. Másodpercekkel később válasz érkezik valahonnan az aljnövényzet mélyéről. A közelben van egy másik egység is.

Egy harapófogóhoz hasonló műveletet hajtanak végre, hogy két oldalról körbezárva lecsapjanak mindenkire, aki az erdő kincseire pályázik. „Minden országnak meg kell védenie a határait, és megálljt kell parancsolnia az illegális kereskedelemnek” – mondja Vianney kapitány, a műveleti parancsnok, Vadim őrmester felettese.

„De itt, Francia Guyanában, egyedülálló értékkel rendelkezünk, a dzsungellel. A mi feladatunk az, hogy megvédjük.” Az amazóniai esőerdő alatt kincs van: az erdővel borított talaj alatt mindössze tizenöt méterrel aranyra lehet bukkanni.

Évszázadok óta érkeznek aranyásók ezekbe az erdőkbe, abban a reményben, hogy vagyonra lelhetnek. Egy évtizeddel ezelőtt azonban, amikor a 2008-as gazdasági válság az egekbe lökte az arany árát, valóságos aranyláz vette kezdetét mindenfelé az amazóniai dzsungelben.

Az arany ára azóta is szárnyal, és az elszabadult illegális aranybányászat hatalmas őserdővel borított területeket pusztít el Ecuadortól kezdve Perun, Kolumbián és Venezuelán át Brazíliáig. A kevesebb mint háromszázezer lakossal rendelkező Francia Guyanában a becslések szerint 8-10 ezren foglalkoznak illegális bányászattal.

Ahogy Dominick Plouvier környezetvédelmi szakértő és az Amazónia Megóvásáért Csoport vezetője elmondja, a problémát egy nagyon illékony vegyi anyag használata okozza. „A kitermelés során használt higany a nagy probléma. Ez beszennyezi a folyókat, amelyek így megmérgezik a halakat, amelyek aztán megmérgezik azokat az embereket, akik megeszik őket.”

A higany rendkívül toxikus és megsemmisíthetetlen anyag, ami mérgező az emberekre nézve is. Miután nagy mennyiségű földet termelnek ki, a bányászok higanyt adnak hozzá, hogy elválasszák a kis aranyszemeket a talajtól. A higany percek alatt magához ragasztja az aranyat, így egyszerűen le lehet mosni róla a földet. A higanyt ezután egyszerűen leégetik, és ott marad az arany.

Minden kitermelt gramm aranyhoz legkevesebb egy gramm higanyra van szükség. Az elhasznált higanyt ezután beleeresztik az Amazonas hatalmas folyórendszerébe, ahonnan a halakban felhalmozódva bekerül a táplálkozási láncba.

„A higany nagyon gyorsan fejti ki a hatását” – magyarázza Plouvier. „Megtámadja az idegrendszert, károsítja a tüdőt, a vesét és az agyat. Látjuk ezt azokon a helyi gyerekeken, akik kórházba kerülnek.” A tudósok úgy becsülik, hogy az egész bolygón az emberi tevékenységből keletkező összes higany egyharmada a kis léptékben végzett aranybányászatból származik.

Az aranyásáshoz használatos higany jelenti a legnagyobb problémát - Fotó: BBC

Francia Guyana és Brazília határán az aranybányászatot főleg „garimpeirók”, ezt a portugál szót használják a kisstílű aranyásókra, végzik, akik illegálisan termelik ki a nemesfémet. „Az esetek többségében a garimpeirók Brazíliából származó szegény férfiak, akik könnyű pénz reményében érkeznek, és hónapokon keresztül élnek az erdőben” – mondja Vianney kapitány. „Otthon fizikai munkából nyolcszáz reált (kétszáz dollár) keresnének egy hónapban. Az erdőben azonban ezt néhány nap alatt megkeresik.”

A Francia Idegenlégiónak az a feladata, hogy felkutassa a garimpeirókat, és elpusztítsa a táboraikat.

Vadim őrmester jelzi a csapatának, hogy indulnak. Óvatosan haladnak, és az erdőt fürkészik nyomok után kutatva. Mivel a sűrű erdei növényzetben nincs térerő, a garimpeirók az erdőben elszórva hagynak üzeneteket egymásnak. Szabálytalan machetenyomok egy fatörzsön, vagy a Marlboro cigarettás dobozon lévő piros nyíl elrejtve az aljnövényzetbe, mutatják az eldugott táboraik felé vezető utat.

Az itteni műveletekhez nagy kitartásra, és machetékre van szükség. Fekve várakozni a mérgező rovarok, békák, pókok és kígyók paradicsomának számító barátságtalan labirintusban. A szúnyogok maláriát, dengue-lázat, sárgalázat és zikát terjesztenek, a folyókban pedig kajmánok versengenek a pirájákkal. „A folyóban elektromos angolnák is élnek, amelyekben annyi feszültség van, amennyi egy lovat is képes megölni” – mondja Vadim őrmester fanyar mosollyal.

A naponta negyven kilométert átfésülő osztag hetekig is képes követni egyetlen nyomot, azt remélve, hogy rábukkan egy-egy eldugott táborra. Ezeken a küldetéseken egy helikopter segíti őket, amely minden nap élelemmel és ivóvízzel látja el őket. Esténként a folyóban mosakodnak meg, és függőágyakban töltik az éjszakát, hogy aztán másnap kora reggel újra útra keljenek.

De hiába vannak fegyvereik, helikopteres támogatásuk, dízelmotoros csónakjaik és GPS nyomkövető rendszereik, ritkán kapnak el bárkit is. Gyakran előfordul, hogy mire megérkeznek, az aranyásók már tudnak róluk, és elmenekülnek. „Egész álló nap figyelnek bennünket” – mondja Vianney kapitány. „Már azelőtt tudnak rólunk, hogy földet érnénk.”

Az Írország méretű területen működő négyszáz fős alakulat egyszerűen nem lehet ott mindenhol egyszerre. Dominick Plouvier környezetvédelmi szakértő szerint mind a garimpeirók, mind pedig francia kormányt képviselő hadsereg rövid távú megoldásokat hajszol.

„Amint a hadsereg távozik, a garimpeirók visszatérnek” – magyarázza. „Az aranyásás olyan fontos megélhetési forrás errefelé, hogy egyszerűen nem mondhatod azt, hogy »ne csinálják«”. „Sok helyi, valamint brazil ember függ ettől a tevékenységtől. Ha meg akarják állítani az erdő pusztítását, akkor törvényes és fenntartható alternatívákat kell ajánlani helyette.”

Írta Claire Press

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság