Határozottan kijelentette, hogy „nincs olyan bűntett, amit büntetlenül szabad hagyni, sem ezt sem bármely mást” és elmondta, hogy a Richard Gallardo, Carlos Requena és Luis Hernandez szakszervezeti vezetők elleni merényletet a sicariato követte el és politikai merénylet volt.

A kolumbiai tulajdonú tejüzemre, az Alpinára utalva azt mondta, hogy „egy bizonyos vállalatot ki kell vizsgálni. Ez egy külföldi cég ahol az aktivisták szembeszálltak a vezetőség támadásaival. Utasítást adtam, hogy ezt a céget ki kell vizsgálni.” Majd hozzátette, hogy azért kell így tenni, „mert vannak a világ más országaiban olyan vállalatok akik úgy félemlítik meg a munkások és parasztok vezetőit, hogy hivatásos merénylőkkel öletik meg őket, és ezeket most Venezuelában is be akarják vezetni gyakorlatban. Ezt mi nem engedhetjük meg Venezuelában és keményen kell harcolnunk ellene!”

Majd arra utalva, ahogyan az előző ellenzéki kormányzó, Didalco Bolivar használta Aragua tartomány rendőrségét a munkások ellen, a következőket mondta: „Isea, teljes támogatásomat élvezed abban, hogy radikálisan megváltoztasd Aragua tartomány rendőri és biztonsági erőit.”  

Később, ugyanebben a beszédben Chávez beszélt Aragua szociális és gazdasági konfliktusairól és kérte, hogy rendszeresen tájékoztassák a Sanitarios Maracay gyár dolgozóinak küzdelmeiről. „Minden cégnél, ahol a munkásoknak problémáik vannak, ahol nem fizetik ki a béreiket, ahol a munkáltatók kizsákmányolják munkásaikat, vagy ahol a gyárat bezárják, de a béreket nem fizetik ki, vagy ahol a cég eladósodik, és nem tudja kifizetni a béreket, ezekben a helyzetekben a vállalatokat meg kell menteni, államosítani, kisajátítani kell”. Hozzátette, hogy „ezt jelenti a szocializmus, a termelőeszközök köztulajdonba vételét”.  

Chávez elnök azt is hangsúlyozta, hogy ebben (a vállalatok kisajátításában és államosításában), „a munkásosztály szerepe kulcsfontosságú” és felhívást intézett „Aragua dolgozóihoz, a munkásosztályhoz”.

Nem ez volt az első eset, hogy Chávez nyílt felhívást intézett a munkásosztályhoz, arra ösztönözve őket, hogy foglalják el az üzemeket, hogy azok államosításra kerüljenek. Sajnos a múltban, az UNT szakszervezeti vezetők (vagy azért mert a munkásfelügyelet ellen voltak, vagy a kormányhoz szektáns módon viszonyultak) nem használták ezeket az alkalmakat arra, hogy komoly országos kampányt és küzdelmet szervezzenek a gyárak elfoglalására és a munkásdemokrácia, munkásfelügyelet bevezetésére.  

Csak egy venezuelai szervezet, az Elfoglalt Gyárak Forradalmi Frontja (Freteco) próbálta ezeket a felhívásokat megvalósítani korlátozott erőivel.  Egyes esetekben, mint az araguai Sanitarios Maracay küzdelmeiben, a munkások elfoglalták a gyárat és elkezdték a termelést munkásfelügyelet alatt folytatni. De az akkori munkaügyi miniszter, Ramon Rivero, nyilvánosan elutasította a cég államosítását és így szabotálta a dolgozók erőfeszítéseit.  Az UNT egyes szárnyai is negatív szerepet játszottak ebben a harcban, egyesek nyíltan támogatták a munkaügyi miniszter sztrájktörő tevékenységeit, mások (mint Orlando Chirino) ellenezték a munkásfelügyelet alatt lefolytatott államosítást, sőt olyan ötletekkel álltak elő, hogy a munkások más kapitalista tulajdonosokkal tárgyaljanak.

A Sanitarios Maracay munkásai küzdelmeiben megláthatjuk a venezuelai forradalom fő problémáit: a bolivári mozgalom vezetőségében található jobboldali bürokrácia szabotázsát és azt a tényt, hogy a régi, kapitalista államapparátus még mindig létezik és ezt a munkásosztály ellen használják valamint a munkásmozgalom vezetői között egy komoly alternatíva hiányát.  

Mindez teljesen szemben áll Venezuela munkásosztályának harcos, forradalmi szellemével. Ez a munkásosztály kedden, december 2-án hajnalban tömeggyűléseket szervezett a munkahelyeken és másutt, útlezárásokat és munkabeszüntetéseket tartott Aragua-ban, annak a regionális tiltakozásnak részeként, amely elítélte a három szakszervezeti vezető elleni merényletet. Az első jelentések szerint a következő vállalatok dolgozói tüntettek: Produvisa, Cervecería Regional, Vasos Selva, Cativen, Remavenca, HV Envases, Industrias Iberia, Alconca, Plumrose, Titán, Diablitos Underwood, Pepsi-Cola, Toronocas, Venezolana de Riego, Serviquim, Sindicato de la Alcaldía del municipio Zamora, Nestlé, Vasos Dixie, Tupaca, Manpa Higiénico, Sanitarios Maracay, Mom, Aluminios Reynolds, Galletera Puig, Central El Palmar, Cebra, Inica. A tömeggyűlések és közúti blokádok Villa de Curában, Caguában és Maracayban megbénították az egész tartományt.

Az egyetlen mód, hogy ezek a reakciós provokációk és gyilkosságok megszűnjenek az uralkodó osztály, a bankárok és a földtulajdonosok politikai és gazdasági hatalmának a megszüntetése. Ez a venezuelai munkásosztály feladata és csak így biztosítható a bolivári forradalom győzelme.