Nagy valószínűséggel Nagy-Britannia és az Európai Unió politikáját a belátható jövőben a közszolgáltatások radikális csökkentése fogja jellemezni. Az indulatos görögországi tüntetések a népi tiltakozások előjelei lehetnek. Ezek a demonstrációk nagyon ismerősek lehetnek Bolíviában, ahol a 21. század korai éveiben tartós népi felkeléssel sikerült megdönteni a gyűlölt neoliberális rendszert, és hatalomba segíteni a MAS (Mozgalom a Szocializmusért) Evo Morales elnök vezette haladó és radikális kormányát.

A kubai forradalom fennállásának legnehezebb pillanatai előtt áll. A szigetországban általános vélemény, hogy társadalmunknak fontos változásokon kell átesnie. Ezen belül azonban vita folyik azok sebességéről, hatóköréről, tartalmáról és karakteréről. Fontosak a határok, melyek kijelölik, meddig mehetnek ezek a változások anélkül, hogy ellenőrizhetetlenné válva a rendszer, amelyet 50 éve védelmezünk, amelyért lelkünket, szívünket, életünket adtuk, eszméit és alapjait sértenék.

Rövid történelmi bevezető

A hős Nicaragua 15 éven át nem szerepelt a világ híreiben, mióta a sandinista kormányzatot, mely 1979-ben fegyveres népfelkelés útján jutott hatalomra, 1990-ben legyőzték az urnáknál.

A felszabadítási teológia az egyik legérdekesebb a keresztény gondolkodás utóbbi évtizedekben bekövetkező fejleményei közül.

 "Antonio azt álmodja, hogy a föld, amelyen dolgozik az övé. Azt álmodja, hogy verejtéke elhozza számára az igazságot; olyan iskolákról álmodik, amelyek gyógyítják a tudatlanságot, és orvosságok a halálos rémületre. Azt álmodja, hogy a házában világosság van, és terített asztal várja; azt álmodja, hogy a föld szabad és hogy a népe értelmesen kormányozza magát. Azt álmodja, hogy békében él magával és a világgal. Azt álmodja, hogy küzdenie kell, hogy megvalósítsa ezt az álmot…" (Részlet a Chiapas: A délkelet ellenszélben - Egy vihar és egy jövendölés című könyvből)