A 20. század közepének-végének guatemalai katonai diktátorai a kegyetlenségükről, a korruptságukról és hataloméhségükről voltak hírhedtek. A 91 éves korában meghalt Efraín Ríos Montt tábornok egy plusz összetevőt is adott ehhez az elegyhez: protestáns fundamentalista volt, aki küldetésének tekintette, hogy megmentse az országot – sőt, akár a kontinenst – Jézus számára.
„Egy kereszténynek két dolgot kell magánál tartania: a bibliáját és a gépfegyverét” – jegyezte meg egyszer. Prédikációit gyakorlatba is ültette abban a felkelésellenes hadjáratban, amelyben sok ezer embert öltek meg és több száz falut töröltek el a föld színéről 1982-83-as de facto kormányzása alatt.
Ríos Montt politikája nagy sikert aratott az Egyesült Államok vezető köreiben - Fotó: Bettmann
A nyugati felföldeken fekvő Huehuetenangóban született Ríos Montt negyven évvel korábban lépett be a hadseregbe, közvetlenül a diktátor, Jorge Ubico megdöntése előtt, amit egy évtizednyi demokratikus és szociális reformok követtek. Sajnálatos módon Washington és a United Fruit Company (amerikai transznacionális vállalat, amelynek érdekeit sértették a reformok) inkább kedvükre valónak találták a diktatúrát, és 1954-ben támogattak egy olyan jobboldali katonai puccsot, ami több mint harminc évre száműzte a demokráciát.
Számos latin-amerikai diktátortársához hasonlóan Ríos Montt is sokat hasznosított amerikai kiképzéséből, ami az ő esetében a Panama-csatorna övezetbeli Fort Gulickben és az észak-karolinai Fort Braggben történt. Ezeken kívül járt egy olaszországi katonai akadémiára is. A későbbi években katonai attasénak nevezték ki Guatemala washingtoni nagykövetségére, és ő képviselte Guatemalát az Amerika-közi Védelmi Testületben is.
Carlos Arana kormánya idején (1970-74) a hadsereg főparancsnoka lett. Megbízatásáról azonban 1974-ben lemondott, hogy a Kereszténydemokrata Párt (DCG) körül formálódó választási szövetség, a Nemzeti Ellenzéki Front (FNO) jelöltjeként induljon az elnöki posztért.
A katonai rezsim azonban még nem volt kész megfontolni a hatalom átadását, még egy közéjük tartozónak sem. Ríos Montt elől elcsalták a sokak által biztosra vett győzelmet, és a hivatalos jelöltet, Kjell Laugerudot kiáltották ki győztesnek. Hogy a pórul járt vesztes nehogy egy tiltakozó mozgalom vezéralakjává váljon sietősen visszahelyezték az aktív állományba, és kinevezték katonai attasénak Madridba, ahol 1978-ig ott is maradt. Két évvel a visszatérése előtt, a pusztító 1976-os földrengés után egy evangéliumi protestáns hittérítő csoport, a kaliforniai Eurekában alapított Gospel Outreach Guatemalába költözött. Az országba való visszatérésekor Ríos Montt gyorsan be is tért közéjük, és nem sokkal később már az egyik helyi szervezetük, az El Verbo (Az Ige) vezető tagja lett.
A Gospel Outreach a Bibliát szó szerint értelmező hittérítői nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint az egész amerikai kontinens megtérítését. Más fundamentalista csoportokhoz hasonlóan, ők is ádáz kommunistaellenesek voltak, és hasznos szövetségesnek bizonyultak Ríos Montt hadjáratában, amellyel fel akarta számolni a Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egységben (URNG) és civil támogatóikban megtestesülő „felforgatást”.
1982 márciusában fiatal tisztek reformista puccsot hajtottak végre, hogy megelőzzék, hogy az elnöki palotába Aníbal Guevara tábornok személyében egy újabb diktátor költözzön. Ríos Montt-ot felkérték, hogy vegyen részt a háromfős kormányzó juntában, ami azonnal visszavonta az alkotmányt, betiltotta a politikai pártokat és feloszlatta a kongresszust. Az amerikai nagykövet így örvendezett: „Guatemala a sötétségből a fénybe lépett.” Ríos Montt elnökké és védelmi miniszterré nevezte ki magát, és miután az országban „szükségállapotot” hirdetett rendeletekkel kormányzott. Kijelentette, hogy „felülről fogja erkölcsössé tenni az ország életét”.
Erkölcsi hadjárata során sortüzekkel végeztek ki embereket, amiért többek között a Vatikán is megfeddte. Rövid elnöksége azonban leginkább a felperzselt föld politikája miatt vált hírhedtté, amit a felföldi őslakos közösségek ellen alkalmazott, ahol az URNG támogatása a legerősebb volt.
A Győzelem 82 és a Puskák és Babok tervek égisze alatt az ország maja lakosságára az állam „belső ellenségeként” tekintettek, és a hadseregnek megparancsolták, hogy pusztítsa el azokat a falvakat, amelyeknél felmerült a gyanú, hogy gerillaszimpatizánsokat bújtatnak. Körülbelül négyszáznegyven falut töröltek el a föld színéről. Férfiakat, nőket és gyerekeket mészároltak le szisztematikusan, a túlélőket pedig stratégiai falvakba gyűjtötték, és átnevelték őket a „kommunizmus” ellen. Szent helyeiket meggyalázták, kultúrájukat, vallásukat és nyelvüket elnyomták.
A vélekedések szerint mintegy tízezer embert öltek meg, több tízezren pedig átmenekültek a szomszédos Mexikóba, vagy évekig a hegyekben bujkáltak.
Egy nagy hálózatot hoztak létre polgári önvédelmi járőrökből (PAC-ok), amelyeket egyes esetekben az El Verbo tagjai vezették, akik az állítólagos gerillaszimpatizánsok azonosításában is segédkeztek.
Mindez nagy sikert aratott az Egyesült Államok fundamentalista jobboldali köreiben: olyan emberektől kapott támogatást, mint Pat Robertson és Jerry Falwell. Ronald Reagan, aki különösen kedvelte, kijelentette, hogy „alaptalanul vádolták meg” az emberi jogokkal kapcsolatban.
1983 augusztusában azonban a hadsereg főparancsnokságának elege lett abból, hogy egy kiugrott evangéliumi tábornok parancsolgat nekik, és megdöntötték Ríos Montt kormányát. Ez azonban nem jelentette politikai karrierje végét. A demokrácia az 1986-os választásokkal kezdődő fokozatos helyreállításával a tábornok egy polgári politikus új szerepét öltötte magára, saját pártot alapított – a Guatemalai Republikánus Frontot (FRG) –, és indult az elnökválasztásokon.
Az 1985-ös alkotmány azonban eltiltotta a puccsok vezetőit attól, hogy betöltsék az államfői posztot, és Ríos Montt kísérlete, hogy ezt a tilalmat az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottsággal visszavonassa, kudarcot vallott. Mindazonáltal az FRG ereje nőtt, és az 1999-es választásokon elnökké választották a jelöltjét, Alfonso Portillót.
A népirtási vádak ellenére, amiket a Nobel-békedíjas Rigoberta Menchú terjesztett be a spanyol Nemzeti Törvényszék elé, Ríos Montt 2000 májusában a kongresszus elnöke lett. Gyakran tagadta nemcsak a mészárlásokra adott parancsait vagy a felperzselt föld politikáját, de még azt is, hogy jelentéseket kapott volna arról, hogy a hadsereg ilyen atrocitásokat követ el. Függetlenül minden különcségétől ebben a tekintetben Ríos Montt is csak egy átlagos zsarnok volt.
A kongresszus tagjaként az egykori diktátor mentelmi jogot kapott, ám ez megszűnt, amikor 2012-ben az utolsó parlamenti ciklusa is lejárt. A következő évben egy guatemalai bíró elítélte népirtásért és emberiség elleni bűncselekményekért, és nyolcvan év börtönbüntetést szabott ki rá. Az ügy középpontjában az El Quiché tartományban lévő úgynevezett ixil háromszögben elkövetett mészárlássorozat állt, amely során közel ezernyolcszáz őslakos férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg. Az ítéletet később visszavonták, bár nem sokkal a halála előtt új tárgyalás kezdődött.
A tábornokot túlélte felesége, María Teresa Sosa, lánya, a politikus Zury és fia, Enrique, aki katona volt, és volt védelmi miniszter is. Másik fia, Adolfo, aki szintén belépett a hadseregbe, és részt vett apja puccsában is, 1984-ben meghalt, amikor a lázadók lelőttek egy katonai helikoptert.
Írta: Phil Gunson
Forrás: The Guardian
Fordította: Latin-Amerika Társaság