1959. február 10-ének reggelén a rikkancsok a kubai utcákon teli torokból ezt kiabálták: „Che, kubai állampolgár!” Egy sajtóközleményre utaltak, amit a Revolución című újság keddi száma címlapon hozott le, és amelyben bejelentették a forradalmi kormány február 7-én kezdődött és másnap hajnalig tartó ülésén elfogadta a Sarkalatos törvényt.
Ez a törvény lényegében az 1940-es alkotmányon alapult, de az aktuális helyzetnek megfelelően belevettek tisztán forradalmi cikkelyeket is. A 12. függeléke így szólt: „…azok a külföldiek, akik a Felkelő Hadsereg soraiban két évig vagy ennél tovább szolgáltak a diktatúrát 1958. december 31-én legyőző harc során, és akik legalább egy évig parancsnoki rangot viseltek (…) született kubai állampolgárok.”
Che a kubai forradalomban való részvételével kubaivá vált - Fotó: Archív
A forradalmi kormány minisztertanácsának titkári posztját 1959 januárjától 1962 márciusáig betöltő Luis Buch elmondta, hogy a Sarkalatos törvény ez és más cikkelyeinek február 8-i elfogadása után azonnal intézkedett, hogy keressék meg Che-t és kérjék meg, hogy mihamarabb keresse fel az irodáját.
Amikor értesült a minisztertanács döntéséről Che kijelentette, hogy nem érdemli meg ezt az elismerést. Buch évekkel később elmesélte: „Szerinte ő csak éppen úgy harcolt Kubában, mint ahogy tette volna ezt a világ bármely másik pontján az emberek szabadságáért.”
Buch ezzel érvelt: „Egy ilyen nagyságrendű megtiszteltetést nem lehet visszautasítani; ez sértés lenne a kubai emberekkel és a forradalmi kormánnyal szemben.”
Che elérzékenyült, és megölelte Buch-ot. Együtt mentek át abba a terembe, ahol a minisztertanács még mindig ülésezett, és Che fogadta a jelenlévők gratulációit.
Voltak, akik szerették volna, ha szól néhány szót, de ő nem akart, mesélte Buch egy újságírónak évekkel később. „Egyszerűen ilyen szerény volt.”
A minisztertanács döntését a Hivatalos Közlöny különkiadásában hirdették ki 1959. február 7-én, de az információ csak 9-ének reggelén jutott el a sajtóhoz, és azóta is erre a dátumra szoktak hivatkozni.
1959 óta a kubai emberek sajátjuknak tekintik Che-t, és a hős gerilla is hasonlóan vélekedett róluk.
1965. októberi búcsúlevelében ezt írta Fidelnek: „Érzem, hogy teljesítettem a kubai forradalom iránti kötelességemet ebben az országban, s búcsúzom tőled, az elvtársaktól és a néptől, amely már az én népem is. Formálisan lemondok a pártvezetőségben viselt rangomról, miniszterségemről, őrnagyi rangomról és kubai mivoltomról. Semmi törvényes kapcsolat nem fűz Kubához, csak másfajta kötelékek, amelyeket nem lehet úgy félretenni, mint a kinevezéseket. (…) Ismételten kijelentem, hogy mentesítem Kubát minden felelősségtől, kivéve azt, ami példájából adódik. S ha más égtájak alatt eljön az utolsó óra, utolsó gondolatom ez a nép lesz, és elsősorban te.”
Írta: Pedro Antonio García
Forrás: Granma
Fordította: Latin-Amerika Társaság