Kétszázhuszonöt éve, 1783. július 24-én született Caracasban Simon Bolívar dél-amerikai szabadságharcos, a latin-amerikai függetlenségi háborúk kiemelkedő alakja, akit hivatalosan is felruháztak a Felszabadító címmel és akiről országot, pénzt, várost és hegycsúcsot neveztek el.

bolivar.jpgSimón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar y Palacios gazdag, baszk eredetű hidalgó (spanyol nemesi) család sarja volt. Spanyolországban tanult, ott is házasodott, de felesége egy év múlva meghalt, ezután élete végéig magányosan élt. A felvilágosodás és az angol materialista gondolkodók hatására, a napóleoni háborúktól lenyűgözve tett esküt, hogy felszabadítja hazáját. 1810-ben Angliába utazott, s bár a londoni kormány támogatását nem sikerült megszereznie, rábírta a száműzött Francisco de Mirandát, hogy álljon a függetlenségi harc élére. A következő évben kikiáltották Venezuela függetlenségét, de mivel Miranda gyorsan letette a fegyvert, társai árulónak minősítették és kiadták a spanyoloknak.

 

Bolívar a mai Kolumbia területéről indított "csodálatos hadjáratával" 1813-ban felszabadította Caracast, ahol a nép diktátori hatalommal és az El Libertador (A Szabadító) címmel ruházta fel. A spanyol túlerő és a belső torzsalkodás mégis meghátrálásra kényszerítette, Jamaica szigetére szorult vissza.

 

Politikai gondolkodása itt a brit mintájú alkotmányos köztársaság felé fordult, választott alsó- és örökletes felsőházzal, egész életre szóló államfői tisztséggel.

 

1816-ban új sereggel szállt partra Új-Granadában. A hadtörténet legfényesebb lapjaira bekerült hadjárata során 1819. augusztus 7-én döntő vereséget mért Boyacánál a spanyolokra.

 

Győzelmei nyomán született meg a Venezuelából, Kolumbiából, Panamából és Ecuadorból álló, a spanyolok által is elismert Nagy-Kolumbia, amelynek elnöke és diktátora Bolívar lett.

 

1823 szeptemberében, miután a Perut felszabadító José de San Martin lemondott tisztségeiről, bevonult Limába, majd a következő évben a tiszteletére Bolívia nevet felvett Felső-Peruba is. Bolívar, fél Dél-Amerika ura, pályája csúcsára ért.

 

A földrész-dimenziókban gondolkodó államférfi álmait kicsinyes társai nem követték. Alvezérei egymás ellen fordultak, az egyes területek egyre nagyobb önállóságot követeltek maguknak. Az 1828-ban összehívott nemzetgyűlés megtagadta Bolívar elnöki hatáskörének növelését, a Felszabadító ellen még merényletet is megkíséreltek. Felkelések robbantak ki, Peru lerohanta Ecuadort, az ország ügyeibe Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok is beavatkozott, a recsegő-ropogó Nagy-Kolumbia 1830 nyarára szétesett.

Megromlott egészsége, politikai kudarca és a polgárháború miatt Bolívar lemondott tisztségeiről. Európába készülve, 1830. december 17-én végzett vele a tüdővész Santa Martában. Halálos ágyán elrendelte írásainak és levelezésének elégetését, de azt - a történészek nagy örömére - nem teljesítették. Nevét viseli város, félsziget, híd, hegycsúcs, egyetem, repülőtér, futballklub, róla nevezték el Bolíviát és a venezuelai pénzt.