Annak ellenére, hogy szinte minden bajtársukat megölték, börtönbe zárták vagy száműzetésbe kényszerítették, a kubai hősnők, Haydée és Melba rettenthetetlenül járták az utcákat, hogy előbbre vigyék a forradalmi ügyet a Moncada és a Carlos Manuel de Céspedes laktanyák elleni július 26-i támadások után.

Melba Hernández Rodríguez és Haydée Santamaría Cuadrado részt vettek a Moncada és a Carlos Manuel de Céspedes laktanyák elleni július 26-i támadásokban, amiért mindketten börtönbe kerültek.

Haydée (jobboldalt) és Melba (baloldalt) a börtönből való szabadulásukkor - Fotó: Constantino Arias

Raúl Valdés író és újságíró korábban „rettenhetetlen virágoknak” nevezte őket, felidézve azokat a hosszú éjszakákat, amelyeken át a két hősnő a Moncada laktanya alagsorában halállal körülvéve szenvedtek, hallgatták a megkínzottak sikolyait és a fegyverropogásokat, amelyek bajtársaik hidegvérű meggyilkolását jelezték.

Melba Hernández Rodríguez del Rey (született 1921. július 28-án Crucesben) a Machado-diktatúra ellen harcoló apjától örökölte lázadó természetét, és az igazságtalanságok elleni küzdelem iránti elkötelezettségét.

Haydée Santamaría Cuadrado születési dátumáról viták folynak. Egyes kubai intézmények 1923. december 30-ra teszik, míg más feljegyzések ugyanazon év január 21-éről tanúskodnak. Anyja, Joaquina Cuadrado szerint 1922. december 30-án született, reggel kilenc órakor.

Melba egy az Ortodox Ifjúság által szervezett rendezvényen találkozott Haydée bátyjával, Abel Santamaríával a Batista-diktatúra idején, 1952 májusában. Ő meghívta magukhoz, hogy, ahogy a hősnő később elmesélte, „meghallgassa Fidel eszméit. Éjjel volt. Fidel nem tudott eljönni. Ott találkoztam Haydée Santamaríával (…).”

A július 26-i események után a Batista féle önkényuralom a Guanajay női börtönbe záratta a két nőt. A legszörnyűbb dolog ott, ahogyan egyikük évekkel később elmondta, a csend volt.

1954. február 20-án szabadultak, és a családjuk és elvtársaik várták őket a börtön előtt. „És akkor mihez kezdtek?” – kérdezte tőlük egy újságíró. „Újrakezdtük, tartoztunk ezzel a halott testvéreinknek” – válaszolták.

Szabadulásukat követően a két nő a remény szimbólumává vált. Annak ellenére, hogy szinte minden bajtársukat megölték, börtönbe zárták vagy száműzetésbe kényszerítették, ők rettenthetetlenül járták az utcákat, hogy előbbre vigyék a forradalom ügyét.

Apránként elég pénzt gyűjtöttek ahhoz, hogy több mint tízezer példányban kinyomtattassák A történelem fel fog mentenit (Fidel Castro a támadás utáni bírósági tárgyalásán elmondott beszédét – a szerk.), amit egy bérelt autóból terjesztettek egész Kubában. Egészen addig folytatták a küzdelmet, amíg Fidelt és bajtársait ki nem engedték a Fenyők-szigetén lévő börtönükből.

Mindketten alapító tagjai voltak a Július 26. Mozgalomnak. Haydée részt vett az 1956. november 30-i felkelésben, és a mozgalom országos vezetésének tagjaként ő szervezte le újságírók, például Herbert Matthews útjait a Sierra Maestrába, akiknek Fidellel készített interjúi ellensúlyozták a diktatúra propagandáját.

Fidel utasítására Haydée a július 26. Mozgalom küldötteként külföldi emigrációba vonult, hogy összegyűjtse a forradalmi emigránsokat.

Melba ezzel szemben részt vett a Granma expedíció előkészítésében, és később csatlakozott a Juan Almeida vezette Marío Muñoz Harmadik Fronthoz.

A forradalom győzelme után Haydée a legfontosabb értelmiségieket, művészeket és a kontinens énekeseit, köztük a Nueva Trova Cubana mozgalom énekes-dalszövegíróit a szárnyai alá vevő központ, a Casa de las Américas vezetője lett.

Melba pedig a Vietnammal, Kambodzsával és Laosszal való Kubai Szolidaritási Bizottságban és az Ázsia Népeivel Való Szolidaritási Szervezetben (OSPAAAL) vállalt tisztségeket; kubai nagykövetként szolgált Vietnamban és Kambodzsában; és az Ázsiai és Óceániai Tanulmányok Központjának volt az igazgatója.

Haydée 1980. július 28-án hunyt el. Melba évekig elhárította, hogy válaszoljon a konkrétan a barátnőjére vonatkozó kérdésekre, jobban szeretett kettejükről beszélni a Moncada elleni támadásban, a forradalmi harcban. Az 1990-es években, amikor az UJC (Ifjúkommunisták Szövetsége – a szerk.) egyik fiatal tagja Haydée-ről kérdezte a szervezet kadétiskolájának egyik rendezvényén, Melba beszélni kezdett: „Yeyé… Yeyé olyan, mint egy hurrikán”, és számos történetet mesélt, végig jelen időt használva.

Melba 2014. március 9-én halt meg. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy hogy szeretnék rájuk emlékezni. Azt válaszoltam, hogy úgy, ahogy kiszabadultak a Guanajay börtönből, arra a pillanatra, amelynek nyilvánvaló okok miatt személyesen nem lehettem szemtanúja, de ami a jelenlévők és a fotók alapján kirajzolódik.

Ahogy egyszer egy újságírónak mesélték, Melbát és Haydée-t akkoriban egy dolog érdekelte, hogy addig folytassák a küzdelmet, amíg Fidel és bajtársai ki nem szabadulnak. És ahogy Fidel újra szabad lett, a harc felerősödött, és végig az életük középpontjában maradt.

Írta: Pedro Antonio García

Forrás: Granma

Fordította: Latin-Amerika Társaság