A demokrata előválasztások miami vitája során Bernie Sanders többek között a Monroe-elvről is szót ejtett, amelynek értelmében az Egyesült Államok kormánya beavatkozhatott szerte a kontinensen, és megdönthette azokat a kormányokat, amelyek nem feleltek meg Washingtonnak.

„Az Egyesült Államok tévedett, amikor meg akarta szállni Kubát, ahogyan tévedett akkor is, amikor támogatni próbálta a nicaraguai kormány megdöntésén munkálkodó embereket, vagy amikor 1954-ben meg akarta buktatni a demokratikusan megválasztott guatemalai kormányt” – fogalmazott Sanders.

Sajnos a Sanders által felsorolt országok csak néhány példája volt annak a számtalan esetnek, amikor az Egyesült Államok kormánya más országok belügyeibe avatkozott, hogy kielégítse birodalmi ambícióit.

Az egyik ilyen gyakran feledésbe merülő eset volt a kis karibi állam, Grenada 1983-as amerikai megszállása.

Maurice Bishop Daniel Ortega és Fidel Castro társaságában - Fotó: Archív

A megszállás célja egy Amerika-barát rezsim megszilárdítása volt, miután megölték a karizmatikus miniszterelnököt, Maurice Bishopot.

Bishop 1979. március 13-án került hatalomra az Új Ékszer Mozgalom vezetőjeként, ami vértelen puccsot hajtott végre Eric Gairy Amerika-barát rezsimje ellen.

Bishop azon képessége, amellyel a grenadai emberekhez kötődött, nagy hasonlóságot mutatott Fidel Castro a kubai néphez fűződő szoros szálaihoz vagy Hugo Chávez a venezuelai tömegekhez való közelségéhez.

Emellett Latin-Amerika és a Karib-térség modern kori forradalmi folyamataihoz hasonlóan a grenadai forradalmi kormány igyekezett egy az emberek nagy többségének kedvező társadalmat létrehozni.

Iskolákat építettek, tömeges írás-olvasás kampányt indítottak, vidékfejlesztést próbáltak végrehajtani és munkát akartak adni az embereknek. Bill Bigelow egy 2013-as cikke szerint a forradalmi kormány erőfeszítéseinek köszönhetően a munkanélküliség négy év alatt 49 százalékról 14 százalékra esett vissza.

Bishop miniszterelnök sajtótitkára, Don Rojas 2004-ben a Democracy Now!-nak adott interjújában így beszélt a forradalmi kormány törekvéseiről:

„Maurice Bishop meg akarta erősíteni a grenadai népet, egy olyan népet, amely sokáig rabszolgaságban élt, ami után brit gyarmatosítás következett, végül pedig 1974-ben elnyerte a függetlenségét. (…) Maurice Bishop egy olyan Grenadáról álmodott, ami kis ország létére büszkén áll a Karib-térségben és a világ közössége előtt. Nagyon sikeresen tudta Grenada és a Karib-térség új útjának üzenetét közvetíteni a világ, az ENSZ, az el nem kötelezettek mozgalma stb. felé, és rendkívül nagy elismertségnek örvendett abban az időben.”

Bishop szilárdan internacionalista volt, és Grenadát éppen azért tekintette fenyegetésnek az Egyesült Államok akkori elnöke, Ronald Reagan, mert félt tőle, hogy más karibi államok is követik majd az szigetország példáját.

„Úgy vélem, hogy Washington attól fél, hogy példával szolgálhatunk a térség számára, ha forradalmunk sikeres lesz. A Karib-térségben kis országok vannak, csekély lakossággal és korlátozott erőforrásokkal, olyan országok, amelyek az évek során a neokapitalista függőség klasszikus példáivá váltak. Most itt vannak ezek az új kormányok, például Nicaraguában és Grenadában, amelyek más dolgokkal kísérleteznek” – mondta Bishop a New Internationalist magazinnak 1980-ban.

Amerikai tengerészgyalogosok grenadai foglyaikkal - Fotó: Archív

Internacionalista és integrációpárti elkötelezettségének megfelelően a Bishop-kormány szorosabbra igyekezett fűzni a kapcsolatait Fidel Castro forradalmi kubai kormányával is.

Bishop Fidel Castro nagy csodálója volt, és nagyra tartotta a kubai forradalmat, mint ami példaként szolgálhat régió számára.

„A forradalmatok, elvtársak, egy élő legendát is adott a térségnek és a világnak nagyszerű és csodálatra méltó vezetőtök, Fidel Castro személyében. Fidel nemcsak arra tanít minket, hogy hogyan kell harcolni, de arra is, hogy hogyan kell dolgozni, hogyan kell építeni a szocializmust, és hogyan kell vezetni az országunkat szerényen, őszintén, elkötelezetten és szilárd forradalmi irányítással” – fogalmazott Bishop egy 1980-ban a kubai fővárosban, Havannában mondott beszédében.

A kubai kormány több száz tanácsadót küldött Grenadába, és hogy megpróbáljanak véget vetni a szigetország elszigeteltségének, segítettek egy repülőteret építeni rajta.

Az Egyesült Államok kormánya erre a fejlesztési munkára ugrott, és Reagan kijelentette, hogy ezzel valójában a szovjet kormány próbálja egy újabb helyen megvetni a lábát a féltekén. Úgy fogalmazott, hogy ez egy „szovjet-kubai militarizáció” része, és a repülőtér „katonai erődként fog szolgálni a terror exportjához”.

Ez a fajta demagógia később segített igazolni az Egyesült Államok invázióját.

1983 októberében az Új Ékszer Mozgalmon belüli megosztottság drámai szakadáshoz vezetett, és letartóztatták, majd pedig meggyilkolták Bishopot.

A belső káosz ürügyet szolgáltatott az Egyesült Államoknak a mintegy 7.600 katonát mozgósító invázió elrendelésére, amely óriási túlerőnek számított a kis országgal szemben.

Az Egyesült Államok kormányának célja mindvégig Bishop megdöntése volt, és 1981-ben a Puerto Ricó-i Viequesben már tartottak egy hadgyakorlatot, amivel gyakorlatilag egy grenadai megszállást próbáltak el.

Az invázió szándékosan volt aránytalanul nagy, hogy ezzel is elrettentsék a térség forradalmi mozgalmait attól, hogy követni próbálják Grenada útját. Mindazonáltal Grenada rövid életű forradalmi kísérletére azóta is emlékeznek és fejet hajtanak előtte.

Írta: Lucho Granados Ceja

Forrás: teleSUR/Democracy Now! – Zinn Education Project

Fordította: Latin-Amerika Társaság