Melvin A. Goodman Robert White az Egyesült Államok egykori El Salvador-i nagykövetének szerepét idézi fel, a diplomata január közepén bekövetkezett halála apropóján.

Az egykori nagykövet, Robert E. White 2015. január 13-án bekövetkezett halála emlékeztet minket arra, hogy mit tud egy amerikai diplomata tenni az [amerikai] elveinkért és hogyan tudja irányítani a külpolitikánkat. Az 1970-es és 1980-as évek paraguayi és El Salvador-i nagyköveteként White elkötelezettséget mutatott a társadalmi igazságosság és az emberi jogok iránt. Sajnálatos módon Alexander Haig külügyminiszter 1981-ben menesztette a külszolgálattól, mert a Reagan-kormányzat militarizálni akarta a közép-amerikai politikáját.

Bob White 1980 decemberében nagykövet volt El Salvadorban, amikor az Egyesült Államok támogatását élvező salvadori kormány fegyveres erői megerőszakoltak és meggyilkoltak négy amerikai apácát. A gyilkosságok előtti este a négy nő közül kettő vacsorán vett részt White otthonában, hogy megvitassák azokat a problémákat, amelyekkel a segélymunkások küzdenek El Salvadorban. Sírjuknál White újra és újra elismételte, hogy „ezúttal nem fogják megúszni ezt.”

White olyasvalamibe nyúlt bele, ami titkos merényletnek indult, és nemzetközi incidens lett belőle. Táviratokat küldött az amerikai külügyminisztériumba, és vallomást tett a kongresszus előtt. Haig külügyminiszter eltussolta White El Salvadorból küldött táviratait, William Webster FBI-igazgató pedig nem adott ki semmilyen dokumentumot a gyilkosságokról.

A Reagan-adminisztráció mindent megtett, hogy a meggyilkolt nők családjai biztosan ne férhessenek hozzá külügyminisztériumi, FBI-os és CIA-s dokumentumokhoz.

1989-ben még a CIA-t is beidézték Miamiba, a salvadori védelmi miniszter a gyilkosságokban való bűnrészességét vizsgáló eljárásra. Egészen a közelmúltig White aktívan tanúskodott Floridában a gyilkosságokban résztvevők tárgyalásain.

Kilenc hónappal az apácák meggyilkolása előtt White nagykövet tájékoztatta az amerikai külügyminisztériumot, hogy El Salvador vezető jobboldali politikusa, Robert D’Aubuisson adta utasításba San Salvador érsekének, Óscar Arnulfo Romerónak a meggyilkolását. Ebben az ügyben a CIA pontosan tudta, hogy ki húzta meg a ravaszt, hogy megölje Romerót, de nem tájékoztatta a kongresszusi hírszerzési bizottságokat. A CIA hírszerző igazgatóhelyettese, Robert Gates visszatartott minden hírszerzési információt a gyilkosságról, ahogyan az Ügynökség számos, az Egyesült Államok 1980-as évekbeli latin-amerikai politikájával kapcsolatos igazságot elhallgatott.

White nyilvánvalóan tudott ezekről az igazságokról, és 1980-ban egy sor kényes témájú táviratban ítélte el a gazdag földbirtokosokból, az ő magánhadseregeikből és magas rangú katonatisztekből álló szélsőjobboldali erőket. Figyelmeztetett, hogy nem lesz vége az egyházi személyek és a szegények elleni erőszaknak, ha az Egyesült Államok nem használja fel a befolyását a hivatalos hadseregben.

Haig külügyminiszternek és William Casey CIA-igazgatónak sajnálatos módon más elképzelései voltak egy olyan nagyméretű paramilitáris programról, amely megvédi a jobboldalt El Salvadorban, és kiképzi és felfegyverzi a nicaraguaiakat – a kontrákat – Hondurasban, hogy megdöntsék a sandinistákat. Ez jelezte az Irán-kontra-ügy kezdetét, amit White nagykövet soha sem fogadott volna el.

A Latin-Amerikáért felelős külügyminiszter-helyettesnél, Elliot Abramsnál White megpróbálta elérni, hogy cseréljék le a CIA San Salvador-i kirendeltségének vezetőjét, aki folyamatosan átpolitizálta a hírszerzési anyagot, hogy indokolja a kormány folyamatos katonai támogatását. White azt is felvetette a külügyminisztériumnál, hogy a Gates instrukciói alapján a CIA által összeállított „fehér könyv” azt a hamis képet festi le, hogy „ömlenek a fegyverek” Közép-Amerikába az olyan szovjet szövetségesektől, mint Vietnam, Etiópia és Bulgária.

A CIA műveleti igazgatósága különösen szembehelyezkedett Bob White szerepével, mert az ellenezte a programjukat, hogy titkosrendőrségi erőket állítsanak fel Közép-Amerika szerte. A CIA közép-amerikai kirendeltségeinek kapcsolata nem volt felhőtlen a nagykövetségekkel, mert a hírszerző ügynökség szorosan együttműködött a belügyminisztériumokkal és a rendőrséggel. White tudta, hogy az ebből az együttműködésből fakadó erőszak a felelős az Egyesült Államokba irányuló bevándorlási hullámért, hiszen az emberek a bizonytalanság elől menekülnek.

Végül White-ot megbüntették, amiért nem visszhangozta azt a hivatalos hazugságot, miszerint „komoly vizsgálat” folyik a gyilkosságok ügyében El Salvadorban. Ehelyett arról beszélt, hogy „nincs semmilyen oka arra, hogy elhiggye, hogy az El Salvador-i kormány komoly nyomozást folytat.” Ennek eredményeképpen felmentették nagyköveti tisztsége alól, és elmondták neki, hogy egyedül a Külszolgálat Ellenőrző Testületnél kaphat állást, ami hagyományosan a megbüntetésre kiszemelt karrierhivatalnokok szemétlerakója volt. Amikor Bob White elutasította ezt a feladatot, akkor elbocsátották a külszolgálattól.

Egy újabb jelentős kiszivárogtatót igazoltak teljes mértékben az események, amelyek az 1980-as években történtek Közép-Amerikában. White figyelmeztette a Reagan-adminisztrációt a militarizmus politikájának veszélyeire, de a kor neokonzervatívjai – Haiggel, Casey-vel, Gates-szel és Abramsszal az élen – ragaszkodtak a politikájukhoz és az azzal járó erőszakhoz.

Az Egyesült Államok egyértelműen profitálna belőle, ha több olyan diplomatája lenne, mint Bob White.

Írta: Melvin A. Goodman

Forrás: Counterpunch

A Latin America Bureau hozzáfűznivalói:

Mary-Jo McConachy ezt írja a National Catholic Reporterben:

Dorothy Kazel Orsolya rendi apáca és Jean Donovan laikus misszionárius Robert White amerikai nagykövettel és feleségével vacsoráztak 1980. december 1-jén San Salvadorban, és vendégeikként egész éjjel a nagykövetségen tartózkodtak. Másnap az apácák a nemzetközi repülőtérre mentek, hogy felvegyék Ita Ford és Maura Clarke Maryknoll apácákat. Amikor visszafelé tartottak a fővárosba, az elhagyott repülőtéri úton a négy nőt megállították a Nemzeti Gárda katonái.

December 4-én White ott állt a sírgödör fölött, ahol a megerőszakolt és meggyilkolt nők holttesteit kihantolták. Az akkor készült fényképek azt mutatják, hogy Bob nagykövet, ahogyan nevezték, gyűrött fehér ingben áll, bámul a sírba, keze csípőre van téve, feldúlt és dacos. A tudósítások idézik a szavait: „A gazemberek ezt nem ússzák meg.”

White egymás után küldte a táviratokat Washingtonba, amelyekben megírta, hogy a salvadori hatóságok, üzleti elitjük és a hadsereg terrorista szövetséget alkot. A centrista White tárgyalásos – nem katonai – megoldást sürgetett az országot feldúló polgárháborúra.

Korábban, „az egyik első látogatása, amelyet White azután tett, hogy nagykövetként 1980 elején megérkezett El Salvadorba, San Salvador érsekéhez, Óscar Romeróhoz vezetett. „Egyetértés volt abban, hogy le kell csendesítenünk Romerót, úgyhogy nyomást kellett gyakorolni a Vatikánra, hogy az tartsa távol Romerót a politikától” – mondta White 2013-ban a BBC riporterének, Mike Lanchinnek. „És én azt mondtam, hogy ez egy nagy hiba lenne.”

Romero, idézte fel White, a nagyon gazdagok és a katonaság „felső vezetése” közötti összefonódásról beszélt, és azt mondta, hogy lehet, hogy meg fogják ölni.

Március 23-án, amikor egy orvlövész golyója misézés közben leterítette Romerót, White egy katonatiszteknek adott fogadáson kapta a hírt. A katonák nem tűntek meglepettnek, mondta White a BBC-nek. „Az volt a benyomásom, hogy előre tudták, hogy mi fog történni.”

White részt vett Romero temetésén, és erőteljes üzenetet küldött a szélsőjobbnak.

Fordította: Latin-Amerika Társaság