A NATO titkos alakulatainak részvevői, akik több ezer bűntettet követtek el a második világháborút követően ebben a régióban, kulcsszereplői voltak a dél-amerikai diktatúrák által koordinált Kondor-hadműveletnek is.

Ez alatt az értendő, hogy – ahogy a Kondor dokumentumaiból, tanúvallomásaiból, és az argentin igazságszolgáltatás vizsgálataiból kiderül –, a kezdetektől Augusto Pinochet diktatúrája, a Miamiban működő kubai terrorista csoportok, Vincenzo Vinciguerra, az olasz fasiszta Ordine Nuovo, és Stefano Delle Chiae, az Avanguardia Nacional vezetője, valamint más terrorcselekmények és a Gladio-hadművelet merényleteinek vezetői mellett állt. Ez utóbbi a NATO titkos szervezeteinek olaszországi modellje volt.

Ezek a „nyugati” országokban elkövetett terrorcselekmények a CIA és a brit MI irányítása, valamint a NATO felügyelete alatt álló antikommunista „piszkos háború” történetének részét képezik, melynek felelősei és végrehajtói soha nem kerültek az igazságszolgáltatás elé.

Daniele Ganser akadémikus, a Bale-i Egyetem (Franciaország) modern történelemmel foglalkozó kutatója, a „NATO titkos hadseregei: a Gladius-hadművelet és a nyugat-európai terrorizmus” című könyvében mutatja be az ebben a régióban nagyon sokáig „szőnyeg alá söpört” terrorizmust.

Az olasz katonai titkosszolgálat (SIFAR) 1959. július 1-i keltezésű „A SIFAR titkos egységei” című eredeti dokumentuma alapján Daniele Ganser nagyszabású munkát alkotott.

„Ez a dokumentum bizonyítja egy CIA-hoz és a NATO-hoz kötődő, Gladio („Kard”) nevű titkos hadsereg létezését Olaszországban a hidegháború alatt (…) olasz források alapján az is gyorsan kiderült, hogy ebben a periódusban az úgynevezett „stay-behind” (szerző fordításában „hátvéd” vagy „ötödik hadoszlop” – a ford.) a NATO mind a 16 tagállamában létezett. Utólagos vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy csak a hadsereggel nem rendelkező Izland, illetve a szovjet határoktól messze fekvő Kanada zárható ki” – írja Ganser.

A kutató továbbá azt is bebizonyította, hogy a NATO-hoz kötődő „stay behind” (titkos) hadseregek négy semleges országban, Svédországban, Finnországban, Ausztriában és a szerző hazájában, Svájcban is működtek.

1990-ben Giulio Andreotti olasz miniszterelnök „kénytelen volt elismerni, hogy Olaszországban és más nyugat-európai országokban létezett egy NATO részét képező titkos hadsereg”, melyet ezen szervezet „heterodox katonai szekciója” irányított, és az észak-amerikai CIA és a brit MI6 vagy SIS szervezett a kommunizmus elleni harcra, emlékszik Ganser.

Ezt követő vizsgálata – bírók, parlamenti képviselők, akadémikusok és újságírók által  –Európa szerte feltárta ezen titkos hadseregek országonként eltérő kódnevét: Olaszországban Gladio, Dániában „Absalón”, Norvégiában „ROC”, Belgiumban „SDRAS”, stb…

„Minden egyes országban az államon belül a katonai titkosszolgálat működtette a titkos hadsereget a CIA és az MI6 szoros együttműködésével a törvényhozás és a lakosság háta mögött”, idézi Ganser, miközben nemzetközi szinten az „Allied Clandestine Committee” (CAL) felelt a koordinációért, melyet „Koordinálási és Tervezési Bizottságnak” is hívtak.

A Gladiótól a Kondorig

A Kondor-hadművelet vizsgálata – mely a chilei exminiszter, Orlando Letellier (az 1973-ban a chilei hadsereg és a CIA által megdöntött Salvador Allende kormányának egyik legfontosabb tagja) meggyilkolását követően vette kezdetét –1992-ben kapott új lendületet, a paraguayi Stroessner-diktatúra (1954-1989) titkos, archivált dokumentumainak a felfedezésével.

Ezen dokumentumokban, a feltárt archívumokban, és különböző szerzők vizsgálataiban egyaránt felbukkantak olasz fasisztákra vonatkozó adatok, méghozzá nem akárkikre, hanem a NATO titkos hadseregeinek legfontosabb szereplőre, mint Delle Chiaie és Vinciguerra.

Delle Chiaie Spanyolországban élt Valerio Borghese („Fekete Herceg” vagy „Borghese herceg”) társaságában Francisco Franco diktatúrája alatt. Az Ordine Nuovo fasiszta terrorszervezetének ez a vezetőjét a második világháborút követően a CIA ügynöke, James Angleton mentette meg. Amikor az antikommunista „piszkos háború” ellenére 1968-ban „a szocialistákra és a kommunistákra leadott együttes szavazatok száma meghaladta az olasz kereszténydemokratákét (DCI), Borghese, a CIA-val szoros együttműködésben” ahogy Ganser jelzi, és a Gladio szervezetének embereivel 1970. december 7-én próbált másodszorra is államcsínyt végrehajtani. Az első puccskísérlet, a Piano-hadművelet, 1964-ben történt Olaszországban, melynek során meglepetésszerűen, tömegesen tartóztattak le olasz baloldali politikai és szakszervezeti vezetőket; 1970-ben szintén, a Gladio titkos szardíniai börtönébe hurcolva őket.

Ez a második puccskísérlet a Tora-Tora kódnevet viselte, „a Pearl Harbour-i hadihajók elleni japán támadásra emlékezve”.

Ganser kutatása bebizonyította, hogy négy évtizeden keresztül – az 1950-es évektől kezdve – hajtottak végre ezek a titkos hadseregek felforgatás-elleni terrorista akciókat, a Gladio-hadművelet, illetve más kódnevek alatt az európai országokban, ismert fasiszták alkották őket, és hogy Európán kívül, az „antikommunista harc” nevében, szintén ott álltak a Kondor-hadművelet legsúlyosabb bűntettei mögött, ami nem történhetett volna meg a NATO vezetőinek tudta nélkül.

Forrás: Granma

Fordította: Zolcsák Attila