2011-ben bejárta a világsajtót, hogy Haiti tegnap meghalt egykori diktátora január közepén váratlanul visszatért a karibi országba. Duvalier-t két nappal Haitira való visszatérése után rövid időre őrizetbe vették, és korrupcióval és hűtlen kezeléssel vádolták meg.

Később újabb személyek jelentkeztek a hatóságoknál, köztük Michéle Montas újságírónő, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár korábbi szóvivője, aki emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsította meg az egykori államfőt. Jean-Claude Duvalier ugyan szabadlábon védekezhetett, de nem hagyhatta el Haitit.

Papa Doc Duvalier

A hetvenes-nyolcvanas években az apja, Francois „Papa Doc” Duvalier és az ő nevétől volt hangos a sajtó, ismertek voltak szörnyű tetteik. Tehát kik is ők? François „Papa Doc” Duvalier 1907. április 17-én született Haiti fővárosában, Port-au-Prince-ben. Apja, Duval Duvalier békebíróként, anyja, Urita Abraham pedig egy pékségben dolgozott. Bár abban az időszakban a gyermekek 90 százaléka nem részesült semmi- féle oktatásban, Duvalier tanulhatott. A Lycée Pétion intézetben tanult, majd egy Action Nationale című napilapnak írt „Abcerrahman” álnéven. A rövid újságírói kitérő után beiratkozott a Haiti Orvosi Egyetemre, ekkori- ban ragadt rá beceneve: „Papa Doc”. 1939. december 27-én feleségül vette Simone Ovide Fain ápolónőt, akivel – bár házasságuk nem volt idilli – négy gyermekük született: Marie Denise, Simone, Nicole és végül Jean-Claude (a későbbi „Baby Doc” Duvalier). 1934 és 1946 között „Papa Doc” számtalan kórházban dolgozott, miközben amerikai pénzből trópusi betegségek gyógyításainak módjait kutatta. Hamarosan hírnevet szerzett magának, mint olyan emberséges orvos, aki a szegényekről sem feledkezett meg. Ennek köszönhette, hogy 1946 és 1950 között megválasztották a Nemzeti Közegészségügyi Szolgálat főigazgatójának, majd kinevezték közegészségügyi és munkaügyi miniszternek. Ez idő tájt lett tagja az írókból álló Le Groupe des Griots nevű csoportnak, amely a fekete nacionalizmust és a vudu vallást tartotta a haiti kultúra fő forrásának.

A diktátor 1957. szeptember 22-én Haiti népe megválasztotta az ország elnökévé. Kezdetben Duvalier ígéretet tett arra, hogy véget vet a felsőbb osztálybeliek uralmának. „Papa Doc” elsődleges célja a vudu kultúra teljes körben való elterjesztése volt, maga is vudu varázslóként tevékenykedett, és a félelem és erőszak korát hozta el Haitire.

A Tonton Macoutes

Miután 1958 júniusában katonai puccsot kíséreltek meg ellene, drasztikusan lecsökkentette a hadsereg létszámát, és bezáratta a katonai akadémiát. Ezt követően megszervezte saját magánhadseregét, a „palotaőrséget”, valamint létrehozta a 9-15 ezer tagot számláló vidéki milíciákat, melyek „nemzetbiztonsági önkénteseknek” nevezték magukat, ám a nép egyszerűen csak Tonton Macoute-oknak hívta őket. Hírhedtségük az általuk elkövetett embertelen gyilkosságokkal volt magyarázható, valamint azzal, hogy számos tagjuk aktív vudu vallásgyakorló is volt, így azt tartották róluk, hogy a sötét erők támogatását is élvezik. Mivel nem kaptak fizetést, önmagukról kellett gondoskodniuk, melyet aztán megvesztegetés, gyilkosság, zsarolás útján oldottak meg.

Miután megválasztották, Duvalier kíméletlenül megkopasztotta az országban működő vállalatok nagy részét, a vele szembehelyezkedőket pedig a hírhedt Dimanche-ba, gúnynevén Fort Mort-ba („a halál erődje”) záratta. 1959. május 24-én Duvalier szívrohamot kapott és kómába esett, felgyógyulása után, 1960. július 14-én 18 hónapra letartóztatta a betegsége idején őt helyettesítő Clément Barbot-ot, aki – miután kiszabadult – 1963. április 16-án megpróbálta elrabolni Duvalier gyermekeit, így kényszerítve az elnököt a lemondásra, ám terve nem járt sikerrel. Ezek után újra merényletet szervezett – ezúttal Duvalier ellen –, de 1963. július 14-én Duvalier emberei meggyilkolták.

Annak idején nem csak Barbot próbált meg véget vetni „Papa Doc” uralmának. A történelem egyik legbizarrabb elnökbuktatási kísérletének keretében három haiti férfi, két floridai seriff és három másik amerikai is meg akarta ölni, azonban mind a nyolcukat lelőtték.

Baby Doc az apjával

Az 1961-es elnökválasztás után – melyet természetesen „Papa Doc” nyert a szavazatok 100 százalékával – az Egyesült Államok beszüntette az ország segélyezését, melynek következtében 1964-re Haiti egy főre jutó nemzeti jövedelme történelmi mélypontra esett. Ennek ellenére Duvalier 1964 áprilisában módosította az ország alkotmányát, és magát örökös elnökké tette.

Az uralmának megdöntésére, illetve megölésére tett kísérletek 1967-re egyre sűrűbbé váltak, de nem jártak sikerrel. 1971. április 22-én, több hónapnyi betegeskedés után, végzetes szívroham következtében halt meg, két nappal későbbi temetése hat órán át tartott 101 ágyúlövés kíséretében.

Elnöki székét fia, Jean-Claude „Baby Doc” Duvalier vette át, aki legalább annyi kárt okozott, mint apja. 1971-ben Duvalier 19 évesen a világ legfiatalabb államfőjeként lépett apja, Francois Duvalier örökébe, és hozzá hasonlóan kegyetlen, diktatórikus módszerekkel kormányozta az országot. Terrorista magánrendőrsége minden ellenzéki megmozdulást elfojtott, ártatlan emberek tízezreit kínozta és gyilkolta meg, miközben az ország népe mérhetetlen szegénységben élt. A nyolcvanas évek közepén, Haitin népfelkelés robbant ki, amely során a hadsereg 1986. február 7-én elűzte Haitiról a Duvalier családot, akik Franciaországban telepedtek le. Onnan tért vissza 2011-ben „Baby Doc”, aki ellen végül Haitiben eljárás indult, de halála miatt elítélni már nem sikerült.

Írta: Latin-Amerika Társaság