Politikai felhangoktól kísért, évtizedes perben bukta el a világ legnagyobb rumpiacán, az USA-ban a Havana Club márkanevet a francia Pernod Ricard.
Új fehér rumot mutatott be Havanista néven a párizsi székhelyű Pernod Ricard, a világ második legnagyobb szeszipari cége a brit Diageo mögött. A forgalmazására azonban még bizonytalan ideig várnia kell. A Havanistát ugyanis Kubában gyártanák és palackoznák, és kizárólag az USA-ban árulnák – majd ha Washington feloldja a kommunista karibi szigetországgal szemben 1962-ben elrendelt kereskedelmi embargót. Erre azonban a Kuba irányításától már visszavonult Fidel Castro haláláig, illetve az attól remélt rendszerváltásig aligha van esély. A Havanista név amerikai lefoglalásának egyetlen értelme van: a Pernod Ricard és a kubai állami Cubaexport vegyesvállalata az USA-ban elvesztette a világ szinte minden más országában birtokolt Havana Club márkanevet. Az amerikai legfelső bíróság május közepén döntött úgy, hogy nem bírálja felül a francia–kubai kettős számára hátrányos alsóbb szintű ítéleteket.
A Pernod Ricard veresége csaknem két évtizedes amerikai jogi háborúnak vet véget a Bermudán bejegyzett Bacardi szeszipari céggel. A katalán kőművesek fiaként született Facundo Bacardi 1862-ben alapította meg új hazája, Kuba első modern rumgyárát, 16 évvel később pedig a Baszkföldről érkezett Ramón Arechabala is követte példáját saját üzeme beindításával. A karibi térségben kitalált, cukornád lepárlásából készülő ital idővel a szigetország szivarral egyenértékű jelképe lett. Míg Bacardi a saját neve alatt forgalmazta termékét, az Arechabala család 1935-ben kitalálta a Havana Club elnevezést a Santa Cruz del Norte kikötővárosban készülő rumfajtájára.
A két család virágzó üzletének a kubai forradalom 1959-es győzelme vetett véget: a rumfőzdéket egy évvel később államosították. A Bacardi családnak – bár eleinte támogatta Castróékat a Fulgencio Batista diktatúrája elleni küzdelmükben – menekülnie kellett. Puerto Ricóban lévő másik üzemükre alapozva építették újjá a vállalkozást, amely a rum piacán világelső, egyben a szeszipar legnagyobb, szigorúan családi kézben – a több mint 600 Bacardi leszármazott tulajdonában – lévő cége. Az Arechabaláknak nem volt ilyen szerencséjük. Miután az alapító dédunokáját, visszaemlékezése szerint, az államosításokat levezénylő Che Guevara emberei géppisztollyal kényszerítették a gyár átadására, a Kubán kívüli érdekeltséggel nem rendelkező família Floridában lelt otthonra, de a rumüzletbe már nem tudott visszatérni.
A Havana Club márkanév amerikai védelmét elmulasztották megújítani, és az 1973-ban jogilag megszűnt. Erre figyelt fel a kubai kormány, és a Cubaexport három évvel később a sajátjaként bejegyeztette a nevet az USA-ban. Az aktusnak az amerikai kereskedelmi embargó miatt nem sok jelentősége volt, a Kubában gyártott, kedvelt rumfajtával többnyire csak a szocialista tábor országaiban lehetett találkozni. A Bacardi és – Captain Morgan márkája révén – a Diageo által uralt rumpiacon pozíciókat szerezni akaró Pernod Ricard azonban 1993-ban létrehozta vegyesvállalatát a Cubaexporttal, és elkezdte felfuttatni a Havana Club termelését. Sikerére a Bacardi is felfigyelt, és – miután állítása szerint a márkanevet megvásárolta az Arechabala családtól – 1995-ben az USA-ban megjelent a Puerto Ricóban általa készített Havana Clubbal. A Pernod Ricard perrel válaszolt.
A gyorsan meghátráló Bacardi politikai megoldást talált. Az 1998-as amerikai költségvetési salátatörvénybe becsempészték a számozása után azóta már önállóan is 211-esként emlegetett szakaszt, amit az elfogadtatásra temérdek lobbipénzt áldozó szeszipari cég után a politikai szlengben „Bacardi-törvénynek” is neveznek. A passzus kimondja, hogy az USA-ban nem jegyeztethető be olyan márkanév, amit a kommunista kubai kormány államosítás útján szerzett. Bár a jogszabályt, megkülönböztető jellege miatt, a Kereskedelmi Világszervezet is kifogásolta, az amerikai bíróságok erre hivatkozva azóta sorozatosan a Pernod Ricard ellen ítéltek.
A 211-es szakaszra alapozott az amerikai pénzügyminisztérium is, amikor 2006-ban nem engedélyezte, hogy a Cubaexport meghosszabbítsa a márkanevet, amit az USA szabadalmi hivatala azonmód el is vett a kubaiaktól. A Bacardi – amely a nagy fogyasztók közé tartozó Spanyolországban megpróbálta elperelni a Havana Clubot riválisától, de háromszor is veszített az ottani legfelső bíróság előtt – hat éve korlátozottan, csak Floridában elkezdett az USA-ban jogilag senkihez nem tartozó Havana Club néven rumot forgalmazni. A Pernod Ricard hiába perelt a fogyasztók megtévesztéséért, amerikai bíróság mondta ki: a Bacardi a megkülönböztetésnek eleget tett azzal, hogy a másféle címkéjű üvegekre ráírta, az ital Puerto Ricóból származik. Míg a Bacardi floridai bevétele valószínűleg elhanyagolható, a francia cég és kubai partnere a világ 120 országában az idén már 4 millió, egyenként 9 literes kartonnal adhat el a Havana Clubból, amelynek forgalma a vegyesvállalalat megalakulása előtt nem érte el a százezer kartont.
Az USA pedig fájdalmasan hiányzik a Pernod Ricard-nak: az amerikaiak évi 40 millió karton rumot szürcsölnek el – például daiquiri, mojito vagy Cuba Libre koktél formájában –, és ezzel is ők adják a világpiac 40 százalékát. És vannak, akik arra fogadnak, hogy lesznek még perek az ügyben: a Havanista címkéje és betűtípusa ugyanis hasonlít a Havana Clubéra, az üvegébe a rumot pedig szintén a Santa Cruz del Norte-i üzemben főzik majd.
Szerző: Nagy Gábor
Forrás: hvg.hu