Kuba humanista elkötelezettségének és komolyan vett internacionalizmusának megdöbbentő bizonyítékai azok az egészségügyi missziók, amelyek keretén belül az 1959-es kubai forradalom óta Kuba orvosi szakembereket küld a tengerentúlra, különösen Latin-Amerikába, Afrikába és újabban Óceániába, valamint orvostanhallgatókat és betegeket fogadnak Kubában képzésre és gyógykezelésre.

2007-ben 42.000 kubai egészségügyi szakember dolgozott nemzetközi együttműködésekben a világ 103 különböző országában. Kuba több egészségügyi személyzetet bocsát a fejlődő országok rendelkezésére, mint a G8 országok együttvéve, ráadásul, szemben a „csupán” főleg anyagi segélyezést folytató országok felajánlásaival, a kubai missziók közvetlenül fejtenek ki pozitív hatást azokra a közösségekre, ahol dolgoznak.

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy Kuba, a misszióit „békeidőben” is folyamatosan, állandó intenzitással fenntartja, amellett, hogy rendszeresen siet katasztrófa sújtotta területek lakosságának megsegítésére is, közvetlenül a természeti csapások után.

Fontosnak tartjuk, hogy erről a témával az újságunk részletesebben foglalkozzon, mert Magyarországon, a nyugati világ nagyobbik feléhez hasonlóan erről semmit sem lehet hallani. Nemcsak arról nem szólnak a hírek, hogy kubai orvosok évek óta folyamatosan dolgoznak valamelyik rendkívül szegény afrikai országban, de arról sem hallottunk/hallunk, hogy egy olyan, a magyar sajtóban egyébként felülreprezentált esemény, mint a 2010-es haiti földrengés, vagy az azt követő, már kevesebbet emlegetett kolerajárvány helyszínén jelenlevő segélycsapatok közül az egyik legeredményesebbek a minden hír szerint éjjel-nappal dolgozó kubai egészségügyi szakemberek.

Ahogy már említettük ez nemcsak a magyar sajtóban van így. Pedig a 2010. januári haiti földrengés után Kuba és orvosi csapatai vezető szerepet játszottak a földrengés áldozatainak ellátásában.

Közegészségügyi szakemberek elmondása alapján a kubaiak voltak az elsők, akik a romok között orvosi létesítményeket hoztak létre és kipofozták a kórházakat közvetlenül a földrengés után. Azonban az egészségügy terén végzett sarkalatos munkájuk ellenére kevés médiavisszhangot kaptak. „Megdöbbentő, hogy a média gyakorlatilag említést sem tesz arról, hogy már mielőtt bármilyen ország segélycsapatokat küldött volna Haitire, sok száz kubai egészségügyi szakember volt a katasztrófa helyszínén” mondta erről David Sanders, a dél-afrikai Western Cape Egyetem közegészségügyi professzora. A Haitin dolgozó kubai csapat koordinátora, Dr. Carlos Alberto García elmondta, hogy a kubai orvosok, ápolók és a többi egészségügyi személyzet megállás nélkül, éjjel-nappal dolgozott, a műtők napi 18 órán keresztül működtek. Mindemellett, noha a nemzetközi segélymunkáról részletesen beszámolt, a nyugati média általában Kubát nem sorolta a segítséget nyújtó országok közé. Az egyik nagy hírügynökség belevette ugyan az adományozó országok sorába, mondván, hogy 30 orvost küldött Haitire, míg a valós szám több mint 350 volt, köztük 280 fiatal haiti orvos, akik Kubában végeztek. A végső szám az összes kubai orvosi csapat mindegyik tagjával végül 930 főre rúgott, amivel a kubai orvosi kontingens volt a legnagyobb segélycsapat a helyszínen.

Összehasonlításképpen, a nemzetközi hírű Orvosok Határok Nélkül (MSF) segélyszervezetnek körülbelül 269 orvosa dolgozott ekkor Haitin. Pedig az MSF sokkal több anyagi forrással és orvosi felszereléssel rendelkezik, mint a kubai csapat. De míg az MSF és az ICRC képviselői gyakran szerepelnek a televízió kamerái előtt, az egészségügyi prioritásokról és szükséges dolgokról beszélve, a kubai orvosi csapatok hiányoznak a híradásokból. Richard Gott, a The Guardian korábbi külügyi szerkesztője és Latin-Amerika szakértője ezzel kapcsolatban elmondta, hogy „a nyugati média úgy van programozva, hogy közömbös legyen a váratlan helyekről érkező segítségeket illetően.

Haiti esetében a média nemcsak a kubai erőfeszítésekkel nem foglalkozott, de az összes latin-amerikai országéval sem.”

Ahogy a magyar sajtó sem. Itthon ezek a történetek teljességgel ismeretlenek. Mi most megtörjük a csendet, és az ezzel a cikkel kezdődő cikksorozatban igyekszünk bemutatni azt a felbecsülhetetlen áldozatvállalást, amivel az anyagi javakban maga sem bővelkedő kis ország (körülbelül akkora, mint hazánk), Kuba, a világ elmaradott és/vagy bajba jutott népein segíteni próbál.

Kuba humanitárius misszióinak rövid története

2007-ben, egy a kubai internacionalizmusról szóló tudományos munka áttekintette a program történetét, kiemelve annak széles spektrumát: „Az 1960-as évek elejétől kezdve 28.422 kubai egészségügyi szakember dolgozott harminchét latin-amerikai országban, 31.181 harminchárom afrikai és 7.986 huszonnégy ázsiai államban. A négy évtizedes időszak alatt Kuba 67.000 egészségügyi szakembert küldött együttműködési programokba, általában legalább két évre, 94 országba… átlagosan 3.350-en dolgoztak külföldön minden évben 1960 és 2000 között. A programot ezt követően, főleg 2003-tól kezdve rendkívüli mértékben kiterjesztették, és 2008-ra már több mint 37.000 kubai orvos dolgozott a világ 70 országában, mások mellett olyanokban, mint Botswana, Burkina Faso, Burundi, Csád, Eritrea, Gabon, Gambia, Ghána, Bissau-Guinea, Egyenlítői-Guinea, Mali, Namíbia, Niger, Ruanda, Sierra Leone, Szváziföld, Zimbabwe, Kelet-Timor, Belize, Bolívia, Dominika, Guatemala, Haiti, Honduras, Nicaragua, Paraguay, Venezuela.

A humanitárius missziók szükségességének ideológiája az volt, hogy Kuba nagyon sok támogatást kapott más országoktól és magánszemélyektől a forradalom kezdeti időszakában, és a forradalmi kormány úgy vélte, hogy humanitárius segítséggel tudja ezeket a gesztusokat a legjobban viszonozni. Emellett pedig a forradalom győzelmét közvetlenül követő években Ernesto „Che” Guevarának is nagy szerepe volt a „szociális orvoslás” latin-amerikai eszméjének gyakorlatba ültetésében. Az eredetileg orvos végzettségű argentin-kubai forradalmárra nagy hatást tettek a fiatalkori utazásai a déli kontinensen, és a széles körben megtapasztalt nyomor, amelyben ennek a földrésznek a lakói a legtöbb helyen élnek. A vidéken élő alultáplált gyerekek láttán így elmélkedett, hogy „mi történt volna, ha mondjuk, egy varázslat folytán két-háromszáz paraszt került volna ki az egyetemekről? Siettek volna a társaik segítségére”. Ezek az eszmék vezérelték őt és a többi kubai vezetőt.

Elsőként már közvetlenül a kubai forradalom 1959-es győzelme után, az 1960-as chilei földrengést követően utaztak kubai orvosok az áldozatok megsegítésére.

Ezután 1963-ban, Kuba, annak a külpolitikának a részeként, amely értelmében a forradalmi szigetország támogatta a gyarmatosítók elleni küzdelmeket szerte a világon, egy ötvenhat fős orvosi brigádot küldött a függetlenségét frissen kivívó, és ebből kifolyólag a francia orvosok tömeges kivonulásától szenvedő Algériába. Ezzel egy időben sérült katonákat és gyerekeket is szállítottak a szigetországba kezelésre. Kuba mindezt akkor tette, amikor a kubai forradalmat követően az ország orvosainak fele távozott az országból.

Később kubai orvosok jelentkeztek önkéntesnek Fekete-Afrikába. Che Guevara mellett is dolgoztak orvosok, amikor az titokban Kongóban harcolt az 1960-as években.

1966 és 1974 között kubai orvosok dolgoztak a kubai katonák mellett Bissau-Guineában is, amikor az ország a szabadságharcát vívta Portugália ellen.

Kuba legnagyobb külföldi katonai missziója Angolában volt, ahol a kubai katonák a forradalmi angolai kormányt támogatták a dél-afrikai apartheid és az Egyesült Államok által támogatott felkelők ellen. Természetesen a katonák mellett Angolába is érkeztek orvosok is. A misszió második évében, 1977-ben, a tizenhat angolai tartományból már csak egyben nem voltak kubai egészségügyi szakemberek.

A sandinisták 1979-es győzelmét követően Kuba erős kapcsolatokat épített ki Nicaraguával. Az 1979 és 1990 közötti időszakban, Nicaraguában kubai orvosok százai dolgoztak, és a közép-amerikai ország, kubai mintára, kialakított egy járási rendelőintézet-hálózatot. Nicaragua nagymértékben támaszkodott a kubai egészségügyi szolgáltatásokra. 1984-ben kubai orvosok látták el a nicaraguai rendelőkbe befutó 6 millió hívás egyharmadát, mondta erről Dr. Armando Pérez, a kubai orvosi brigád vezetője. Az 1980-as években, 166.543 nicaraguai beteget operáltak meg kubai orvosok.

A missziók korai sikereire alapozva 1984-ben Kuba bejelentette, hogy kész 10.000 új orvost képezni annak érdekében, hogy megkönnyítse Kuba nemzetközi segítségnyújtását. Ezzel Kuba lett az első ország a világon, amely kimondottan azzal a céllal képez orvosokat, hogy azok tartósan külföldön végezzenek humanitárius munkát.

Az 1990-es évekből két nagyon jelentős vállalást kell kiemelnünk, amelyet Kuba tett, és amelyekkel újságunk eme számában külön cikkekben is foglalkozunk.

Az egyik az, hogy 1990 óta Kuba a csernobili katasztrófa 26,000 áldozatának nyújtott közép és hosszú távú egészségügyi ellátást. A Havanna mellett lévő, az egykori José Martí Úttörő Tábor helyén működő, külön erre a célra létesített klinikán az ukrajnai gyerekek olyan betegségeit kezelik, mint a hajhullás, a bőrelváltozások, a rák különféle fajtái, a leukémia, és más, a radioaktivitásnak tulajdonítható betegségek.

A másik nagy esemény a ’90-es évekből, hogy az 1998-as, Közép-Amerika és a Karib-térség legszegényebb országaiban katasztrofális pusztítást végző Mitch és Georges hurrikánokra adott válaszként, Kuba létrehozta az „Escuela Latinoamericana de Medicina”-t (vagyis a Latin-amerikai Orvosi Iskolát, az ELAM-ot) Havanna mellett, egy korábbi haditengerészeti támaszpont területén. Az egyetem körülbelül 1.500 diákot fogad évente. Az ELAM egy széleskörű orvostani és képzési kezdeményezés része: Kuba, Venezuela segítségével, jelenleg több orvost képez, összesen körülbelül 70.000-et, mint az Egyesült Államok összes orvosi iskolája, amelyekben úgy 64-68.000-en tanulnak összesen. Itt meg kell jegyezni, hogy bár az ELAM óriási előrelépés volt ebben a kérdésben, Kuba nem 1999-ben kezdett külföldi diákokat képezni.

Már a kubai forradalom kezdeti időszakában, ahogy a független afrikai és Karib-térségbeli országok kiemelkedtek a gyarmati sorból, a forradalmi idők szellemétől átitatva Kuba szinte egyből elkezdett fejlődő országokbeli diákokat oktatni a sajátjaival együtt. „A nemzetközi egészségügyi segítségnyújtás ötlete kezdettől fogva a tevékenységünk és az elveink részét képezte,” mondta Dr. Francisco Durán, a kubai Egészségügyi Minisztérium Felsőfokú Orvosképzésének igazgatója. 1966 és 2004 között közel 4.000 külföldi diák végzett kubai orvosi iskolákban. Néhányan közülük ma fejlődő országok egészségügyi miniszterei és államtitkárai.

Kuba ugyancsak jelentős missziókat küld Bolíviába, különösen Evo Morales 2005-ös választási győzelme óta. 2007 decemberére már körülbelül 2.200 kubai egészségügyi szakember, köztük 1.553 orvos dolgozott Bolíviában segítve ezzel Evo Morales forradalmi kormányát.

Működtek kubai orvosok Dél-Afrikában is. Itt elsősorban az apartheid rendszer bukása utáni agyelszívást követően volt rájuk szükség, mivel rengeteg fehér orvos hagyta el az országot. Kuba az Afrikai Nemzeti Kongresszussal való kapcsolatának köszönhetően, sok száz kubai orvos dolgozott Dél-Afrikában, főleg az orvoshiánnyal küszködő vidéki területeken, illetve állami kórházakban. Különösen sebészekre volt nagy szükség. Ma is mintegy 128 kubai orvos dolgozik Dél-Afrikában. Ők az ország előírásainak megfelelően angol nyelven végzik a munkájukat. Kuba orvostanhallgatókat is fogad az afrikai országból, amelynek 264 diákja már be is fejezte a tanulmányait Kubában 1998 óta. Rajtuk kívül az ország további 400 diákja tanul jelenleg is a karibi szigetországban.

Az 1999-es kelet-timori konfliktus után, az egymilliós országban mindössze 35 orvos maradt. Az orvosok száma 2004-re 79-re emelkedett és Kuba további 182 orvost és technikust küldött, így gyakorlatilag az ország orvosainak döntő többségét kubai alkották. Kuba ezen felül vállalta 1.000 kelet-timori orvostanhallgató taníttatását. A kelet-timori-kubai együttműködési programról egy dokumentumfilm is készült a „Holnap orvosai” címmel. Filmben megszólaltatnak néhányat abból a 850 kelet-timori diákból, akik már ténylegesen is Kubában tanulnak, és akik 2010-es évtől kezdve, visszatérve Kelet-Timorba, átveszik az irányítást hazájuk egészségügyi rendszere felett.

Nem Kelet-Timor volt az egyetlen hely a világon, ahol az ország orvosainak jelentős részét a kubai orvosok adták.

Az afrikai Egyenlítői-Guineában, ahol a csecsemőhalálozási ráta 111 az 1.000-ből, a teljes lakosság 80 százalékának egészségügyi lefedése valósulhatott meg az országba érkező 139 tagú kubai egészségügyi csoport közreműködésével.

Az elmúlt évtizedek során Kuba kilenc orvosi fakultás létrehozásában is részt vett. 1976-ban, kubai orvosok alapítottak egy orvosi iskolát Jemenben, és Kuba 1963 és 2004 között, kétoldalú megállapodások alapján a másik nyolc orvosi iskolát alapított Afrika, Latin-Amerika és a Karib-térség olyan országaiban, mint Guyana, Etiópia, Bissau-Guinea, Uganda, Ghána, Gambia, a fent említett Egyenlítői-Guinea és Haiti. Ők hozták létre az „egyetem falak nélkül”-t Venezuelában. Ezen kívül kubai orvosok adták a gerincét a déli félteke más országai – köztük Angola és Dél-Afrika – orvosi iskoláinak.

Kuba legnagyobb és legkiterjedtebb orvosi segítségnyújtási missziója Venezuelában van. A Barrio Adentro Misszió (lásd róla önálló cikkünket) abból a sürgősségi segítségből nőtt ki, amit kubai orvosok végeztek az 1999. decemberi, Vargas állambeli, 20.000 emberéletet követelő földcsuszamlás után.

A kétoldalú együttműködés, nem hivatalos nevén az „orvosokért olajat” program alapján Kuba ellátja Venezuelát 31.000 orvossal és fogorvossal, továbbá 40.000 venezuelai diáknak nyújt orvosképzést Kubában. Cserébe Venezuela napi 100.000 hordó olajat szállít az energiahordozókban nem bővelkedő karibi szigetországba. A 2010. februári árakon, ez az olajmennyiség napi 7,5 millió dollárt ér, ami közel 3 milliárd dollár évente. Ez az összeg talán hihetetlennek tűnhet, azonban ha a fent említett számokhoz (a Venezuelában dolgozó orvosok és a Kubában ingyen tanuló venezuelai diákok számához) hozzávesszük azt a 45.174 venezuelai beteget, akiket a Kubai-Venezuelai Átfogó Egészségügyi Megállapodás 10 éve során Kubában térítésmentesen kezeltek, akkor már kezd kiegyenlítődni a szolgáltatások értéke. Jhonny Ramos, a két ország közötti együttműködési program koordinátora 2010. november 30-án, a megállapodás tizedik évfordulóján ugyanis bejelentette, hogy tíz év alatt 45.174 különböző betegségben szenvedő venezuelai beteg utazott Kubába, ahol kezelést kaptak az egészségügyi problémáikra. Ramos elmondta, hogy voltak köztük olyan esetek is, akiket Venezuelában gyógyíthatatlannak minősítettek. Ezek az emberek rákban, agyvérzésben és más, a létfontosságú szerveiket károsító betegségekben szenvedtek. Ők, miután Kubában megfelelő orvosi kezelést kaptak ma már tökéletes egészségnek örvendenek és sokat javult az életminőségük. Elmondta, hogy annak hátterében, hogy Venezuelában súlyos beteg emberekkel nem foglalkoznak az áll, hogy sok orvos pénzügyi szempontból tekint az orvoslásra. Magyarán az orvosok hazaküldik azokat a betegeket, akik nem engedhetik meg maguknak az orvosi ellátást. „Venezuela kiváló orvosokkal rendelkezik, orvosai legjobbak között vannak a világon. A különbség abban áll, hogy miként tekintenek az orvoslásra. A venezuelai orvosok úgy gondolnak rá, mint pénzkereseti forrásra, míg Kubában egy orvos feladata, hogy segítsen minden olyan emberi lénynek, akinek erre szüksége van”, fogalmazott Ramos. „Mi megértjük, hogy egy orvos azért tanult, hogy jobb élete legyen, de egy ember egészsége nem válhat árucikké, mint ahogy ez a mi egészségügyi rendszerünkben történik”, mondta. Azonban a venezuelai és a kubai kormány megállapodásának eredményeképpen az egészségről való gondolkodás megváltozóban van Venezuelában, köszönhetően az ELAM-ban végzett új orvosoknak. Az egy évvel ezelőtti adatok szerint 1.000 diplomás végzi posztgraduális tanulmányait Kubában és Venezuelában. Ezen továbbképzett orvosoknak egy része a két állam közötti egészségügyi együttműködés zászlóshajójának számító Barrio Adentro Misszióhoz fog csatlakozni. 2010. november 10-én, a megállapodás tizedik évfordulóján, Hugo Chávez Frías Venezuela, és Raúl Castro Ruz Kuba elnöke aláírt egy újabb egyezményt egy következő évtizedre.

Az egyik legújabb térség, amivel Kuba orvosi együttműködési megállapodásokat köt az az óceániai szigetvilág. A 2000-es években Kuba elkezdte kiépíteni és megerősíteni a kapcsolatait a csendes-óceáni szigetországokkal és orvosi segítséget biztosított számukra.

Ez az orvosi segítség is kétirányú, Kuba egyszerre küld orvosokat Óceániába, és fogad óceániani diákokat, hogy azok Kubában folytassanak orvosi tanulmányokat a karibi ország költségén.

Jelenleg tizenhat kubai orvos biztosít speciális egészségügyi ellátást Kiribatiban, és további tizenhat csatlakozása van tervben. A kubaiak képzést is felajánlottak a kiribati orvosoknak, amelynek nyomán húsz diák egyből Kubába utazott. A kubai orvosok a hírek szerint drámai fejlődést hoztak az orvosi ellátás terén Kiribatiban. A gyermekhalandóság aránya 80 százalékkal csökkent működésük nyomán, és ezzel elnyerték a csendes-óceániak szívét, elismerését és háláját.

Ennek nyomán, 2007 júliusában a Salamon-szigetek is bejelentette az igényét a kubai orvosokra. Amikor azok megérkeztek, ez óriási dolog volt a helyi lakosság számára. Ugyanis ebben a szegény csendes-óceáni országban, még öt évvel azután is, hogy évekig tartó polgárháborúját végül egy Ausztrália vezette politikai-katonai intervenció 2003-ban lezárta, mindössze egy orvos jutott 10.000 lakosra. 2008. június 12-én azonban, a közben megszületett egészségügyi együttműködési megállapodás értelmében két kubai orvos érkezett a Salamon-szigetekre. Dr. Cedric Alependava, az ország egészségügyi államtitkár-helyettese érkezésükkor úgy üdvöztölte őket, mint „áldást a Salamon-szigetek népének”. Az egyik orvos belgyógyász szakorvos, a másik pedig altató orvos. Dr. Alependava elmondta, hogy ezen a két területen küzd a Nemzeti Kórház nehézségekkel. A tervek szerint összesen negyven orvos utazik majd az országba. Az együttműködés alapján a Salamon-szigetekről is érkezett ötven diák az ELAM-ba.

Kuba 2008-ban nemcsak a Salamon-szigetekre küldött orvosokat, de Vanuatura, Tuvalura, Naurura és Pápua Új-Guineába is. Emellett tizenhét vanuatui és kettő naurui orvostanhallgató folytatja a tanulmányait Kubában, a kubai állam költségén. A hírek szerint Kuba talán fidzsi orvosoknak is nyújt majd képzést.

2009 júniusában a Prensa Latina számolt be arról, hogy a kubai orvosok „egy sor új egészségügyi szolgáltatást tettek elérhetővé Tuvalun”. Egy kubai orvos dolgozik Tuvalun 2008 októbere óta, és további kettő 2009 februárjától kezdve. A hírek szerint 3.496 beteget láttak el és 53 életet mentettek meg. Ultrahangos vizsgálatokat és terhesség- megszakítást végeznek, valamint speciális tanácsadásokat tartanak a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel, illetve a krónikus gyerekbetegségekkel kapcsolatban. Ilyesmi ott korábban nem volt. Bejárták az ország összes szigetét, és képzést tartottak a helyi munkatársaknak az egészségügyi alapellátásról, arról, hogy hogyan lehet megbirkózni a súlyosabb esetekkel és hasonló témákban.

2011 márciusában a The New Times, ruandai napilap írt arról, hogy kubai orvosok félmillió ruandait láttak el. 29 kubai önkéntes orvos ekkor fejezte be kétéves szolgálati útját Ruandában, ahol több mint félmillió beteget kezeltek különböző kórházakban szerte az országban. Az orvosok ruandai egészségügyi szakembereknek továbbképzést is tartottak. Dr. Richard Sezibera, az afrikai ország egészségügyi minisztere elismerését fejezte ki a kubaiak munkájával kapcsolatban. „Önök nagyon sokat tettek, és mi nagyon hálásak vagyunk. Nemcsak ruandaiak ezreit látták el, de lakossági felvilágosító programokat is tartottak, amelyek az egészséget propagálták az országunkban”, mondta. „Nagy elismerést érdemel az a mód, ahogyan önök a munkájukat végezték; még a szabad idejükben a ruandai kórházakban segítettek be”, mondta a miniszter. Sezibera köszönetet mondott a dél-afrikai és a kubai kormányoknak az ún. „Dél-Délnek Együttműködésért” Ruandában.

„Ez már a harmadik brigád volt, önök már számos más kollégájukat váltották, akik munkájuk végeztével hazautaztak. Az együttműködésnek ez a formája tényleg modellje lehet a dél-dél együttműködésnek”, mondta Sezibera. Megjegyezte, hogy a megállapodás, amit Ruanda Dél-Afrikával és Kubával kötött lejárt, de országának kormánya tárgyalásokat kezd a két országgal annak megújításáról. Dr. David Lazarus, kubai onkológus üdvözölte országa partnerségét Ruandával, és elmondta, hogy a ruandai tartózkodásuk alatt a csapat elkötelezetten dolgozott, és jelentős hatást hagynak maguk után számos ember életében.

A kubai orvosi brigádok széleskörű szakértelmét mutatja, hogy mindenhol abban segítenek, amire az illető országnak a legnagyobb szüksége van. Míg Haitin a kolera ellen harcolnak, addig a világ másik felén, Ghánában a malária visszaszorításáért küzdenek. A kubai laboratóriumi és gyógyszeripari vállalat, a Labiofam szakembereinek erőfeszítései 75 százalékkal csökkentették a maláriás esetek számát a ghánai fővárosban. A Ghánai Egészségügyi Minisztérium elismerően beszélt a Labiofam 22 kubai munkatársának munkájáról. José Antonio Fraga, a Labiofam igazgatója, aki a nyár folyamán azért érkezett az afrikai országba, hogy felmérje a kubai malária-elleni program eredményeit, elmondta, hogy mérlegelik a program az egész országra való kiterjesztésének lehetőségét. Kubai orvosok azonban nemcsak ebben a programban dolgoznak az afrikai országban. Itt is már évek óta működik egy 200 fős kubai orvosi brigád, aminek a létszámát Kuba ghánai nagykövetének, Dr. Miguel Pérez Cruz-nak szavai szerint 250-re terveznek emelni.

A kubai orvosi brigád felbecsülhetetlen szolgálatait, amit az elmaradott közösségekben végeztek, az ország elnöke, John Atta Mills is nagyra értékelte, és felszólította azokat a ghánai orvosokat, akik nem hajlandóak az ilyen szegény körzetekben dolgozni, hogy vegyenek példát a kubai orvoskollégáikról. Úgy fogalmazott, hogy a kubaiak hozzáállása az emberek iránt érzett mély szeretetet példázza. Ezt a következővel egészítette ki: „Az önök önfeláldozása és elkötelezettsége mélyen megérintett engem.” Azt is mondta, hogy Ghána évek óta Kuba barátja, és ígéretet tett, hogy elnöksége ideje alatt a már eddig is erős kapcsolatokat tovább erősíti a két ország között. Ghánai diákok is tanulnak Kubában.

Eddig 1.179-en szereztek végzettséget a karibi országban, közülük 540-en egyetemet végeztek és 630-an lettek technikusok. Jelenleg 46 ghánai diák tanul orvoslást, hárman pedig a Nemzetközi Sportiskolában folytatnak tanulmányokat.

Kubai orvosok katasztrófák helyszínén

Az hosszú távú humanitárius missziók mellett, amelyekkel Kuba „békeidőben” járul hozzá számos szegény ország lakossága életminőségének javításához, a karibi állam évek óta minden nagyobb természeti katasztrófa után nagyszámú, jól képzett és jól felszerelt orvosi segélycsapatokkal siet a bajba jutott emberek segítségére, legyenek azok bárhol a világon.

A korai időkben Kuba orvosokkal segítette a földrengés sújtotta Chilét, 1960-ban, Nicaraguát, 1972-ben és Iránt, 1990-ben.

Ezekben az akciókban nem játszott szerepet az a szempont, hogy a segítségre szoruló országban Kubával szimpatizáló kormány van-e, vagy sem. Ezt mi sem példázza jobban, mint egy nemrégiben történt eset: Kuba a 2005-ös Katrina hurrikán után kész lett volna egy 1.500 jól felszerelt orvosból álló missziót küldeni a katasztrófa sújtotta New Orleans-ba, de az Egyesült Államok kormánya elutasította a felajánlást. Végül néhány hónappal később a misszió Pakisztánba utazott az októberi kasmíri földrengés után segítséget nyújtani. Kuba összesen több mint 2.500 speciálisan katasztrófahelyzetek kezelésére kiképzett orvost, sebészt, háziorvost és más egészségügyi szakembert küldött az ázsiai országba, felszerelések és gyógyszerek társaságában. Jellemző, hogy az Egyesült Államok és Európa is küldött segélycsapatokat, akik azonban csak egy-egy alaptábort hoztak létre és a legtöbb orvos csupán egy hónapig maradt. Ezzel szemben a kubaiak hét nagyobb alaptábort hoztak létre, 32 tábori kórházat működtettek, és hat hónapig maradtak az országban. Kuba jelenlegi külügyminisztere, Bruno Rodríguez Parrilla vezette a missziót, és ő is több mint hat hónapig Pakisztán hegyeiben lakott.

Tehát Kuba már korábban is küldött orvosi gyorssegélyt konkrét természeti katasztrófák helyszínére, azonban a Mitch és Georges hurrikán által 1998-ban okozott döbbenetes károk ennek is nagy lökést adtak. A hurrikánok után kubai orvosok utaztak Guatemalába, Hondurasba és Haitire, hogy orvosi ellátást nyújtsanak a lakosságnak. Ezek a sürgősségi brigádok aztán hosszú távú egészségügyi együttműködésekké fejlődtek ezen országok és Kuba között.

Hondurasban az egészségügyi személyzetnek nagyon jelentős hatása volt: „A körzetekben, ahol dolgoztak, a csecsemőhalandósági ráta 30,8-ról 10,1-re csökkent 1.000 élve születésre, a szülési halálozási ráta pedig 48,1-ről 22,4-re csökkent 1.000 élve születésre 1998 és 2003 között.” Azonban, ahogyan ezt egy tudományos cikk megjegyzi, „az az elképzelés, hogy egy állam életeket mentsen és javítsa az életkörülményeket, idegen a hagyományos államvezetéstől, és éppen ezért különösen üdvözlendő a kubai hozzáállás.” 2004-ben a Guatemalában lévő 1700 fős orvosi személyzet megkapta a Quetzal Rendet, az ország legnagyobb állami kitüntetését.

Amikor 2005-ben Honduras megpróbálta hazaküldeni a kubai missziót, mondván, hogy elveszik a hondurasi munkahelyeket, a szakszervezetek és a közösségi szervezetek sikeresen meghiúsították ezt a próbálkozást.

Ahogy már említettük, Venezuelában a Barrio Adentro Misszió is egy egészségügyi gyorssegélyből nőtte ki magát, amely során kubai orvosok utaztak az 1999-es földcsuszamlás helyszínére, hogy egészségügyi ellátást biztosítsanak a helyi lakosságnak.

Később ez a sürgősségi segítség alakult át szervezett, máig tartó programmá.

A 2004-es dél-ázsiai cunamit követően, Kuba orvosi segítséget küldött az indonéziai Banda Acehbe és Srí Lankára. A kubai orvosok itt is jóval tovább maradtak, mint amennyire a sürgősen ellátandó feladatok elvégzéséhez szükség volt, és napi szintű orvosi feladatokat is végeztek.

2005. szeptember 19-én a Városi Sportközpontban Fidel Castro, Kuba akkori elnöke felavatta a Henry Reeve Nemzetközi Kontingenst, ami olyan orvosokból áll, akik kifejezettek katasztrófák utáni segítségnyújtásra, fertőző betegségekre és súlyos járványokra specializálódtak. A kontingensben 10.000 orvos, ápoló és egészségügyi technikus vesz részt.

Röviddel a 2006-es jávai földrengés után Kuba egy 135 fős orvosi brigádot (voltak köztük olyanok, akik a cunami után továbbra is Ázsiában dolgozó kubai misszióból érkeztek) küldött a helyszínre, minden szükséges felszereléssel két tábori kórház létrehozásához. A jávaiak arra kérték a kubaiakat, hogy miután a többi ország segélycsapatai alig egy hónap után távoztak, ők maradjanak még. A kubaiak hat hónapig maradtak is, és alapellátást nyújtottak a helyi lakosságnak. Dr. Ronny Rockito Indonézia akkori regionális egészségügyi koordinátora egy évvel később a BBC-nek elmondta, hogy „a kubai kórházak teljesen felszereltek és ingyenesek voltak. Mindez a kormányunk pénzügyi támogatása nélkül. Külön köszönetet mondunk Fidel Castrónak… Nagyon meg voltunk lepve, hogy orvosok jönnek egy szegény országból. Egy olyan országból, ami nagyon messze van, és amiről mi nagyon keveset tudunk.” A kubai orvosokat pedig így jellemezte: „Nagyra értékeltem a kubai orvosi teamet. Nagyon közvetlenek voltak. A szakértelmük pedig nagyon magas volt. Tanulhatunk a kubai egészségügyi rendszerből. Nagyon gyorsan tudnak ellátni sérüléseket és töréseket. Készítenek egy röntgenfelvételt és már műtenek is”, mondta.

2008-ban egy 35 tagú orvosi misszió utazott a kínai Chengdu városába a májusi földrengés és az azt követő áradások után, és 4,5 tonna egészségügyi felszerelést vittek magukkal.

Kuba segítségére sietett a 2010-es földrengés miatt egészségügyileg is válságos helyzetbe került Haitinek is. Már a földrengés idején is jelen volt 334 kubai szakember a karibi országban, hiszen a két ország már 1998-ban együttműködési megállapodást írt alá. Ennek értelmében mások mellett alapellátást és szemészeti szolgáltatásokat nyújtó orvosok dolgoztak Haitiben, az utóbbiak műtéti úton sok haiti lakosnak állították helyre a látását. Korábban Haitin Japán és a PHO pénzügyi támogatásával olyan védőoltási kampány is kezdődött hat gyerekbetegség ellen, ami a gyermekkorú népesség 800.000 tagjára kiterjedt. A kampány döntő részét kubai egészségügyi szakemberek képezték. Haiti fővárosában, Port-au-Prince-ben, a földrengés idején is tartózkodott egy 152 fős kubai orvosi és tanári brigád, akik szerencsére kisebb sérülésekkel túlélték a természeti csapást. A már a helyszínen lévő orvosokhoz röviddel a természeti csapás után újabbak csatlakoztak, amikor gyorssegélyként a Henry Reeve Orvosi Brigád kifejezetten katasztrófák utáni segítségnyújtásra kiképzett orvosai repültek a földrengés sújtotta területekre. A brigád tagjainak már nagy tapasztalata volt a földrengések utáni segítségnyújtásban, hiszen már részt vettek ilyen munkában Peruban, Kínában, Indonéziában és Pakisztánban. „A kubai orvosok gyorsan tudnak reagálni a természeti csapásokra, mivel katasztrófák kezelése integráns részét képezi a tanulmányaiknak”, mondta ezzel kapcsolatban Hamlin Zúniga, nicaraguai közegészségügyi szakember. „Teljesen tisztában voltak azzal, hogy csökkenteni kell a kockázatokat. Látszott rajtuk, hogy fel vannak készítve arra, hogy mit kell tenni egy katasztrófahelyzetben,” mondta. A kubai orvosok, venezuelai pénzügyi segítséggel egészségügyi létesítményeket szerveztek három kipofozott épített és öt tábori kórházban, öt diagnosztikai központban, összesen 22 különböző ellátó hellyel. Ezenkívül kilenc rehabilitációs központot működtetnek, amelyekben a haiti személyzet mellett közel 70 főnyi kubai fizikoterapeuta és rehabilitációs szakember dolgozik. A kubai csapatnak 100 fős venezuelai, chilei, spanyol, mexikói, kolumbiai és kanadai szakembergárda és 17 apáca segédkezik. Havanna 400.000 tetanusz elleni védőoltást is küldött a sérülteknek. A januári földrengés után októberben kitört kolerajárvány megfékezésében is élen jártak a kubai, illetve a Kubában képzettséget szerzett más nemzetiségű orvosok és orvostanhallgatók. Munkájuk jelentőségét mi sem jelzi jobban, hogy Haiti korábbi elnökének, Jean Bertrand Aristide-nek, aki hétéves száműzetés után, 2011 márciusában tért vissza a karibi országba, megérkezése utáni első dolga az volt, hogy már a repülőtéren köszönetet mondott az országában dolgozó kubai orvosi brigád tagjainak. „Szeretném megköszönni a kubai testvéreinknek, különösen azoknak az orvosoknak, akik küzdenek a kolera ellen”, mondta. Azon tűnődött, hogy vajon hány ember halt volna meg a segítségük nélkül és kijelentette: „Remélem a fényük másokra is ráragyog.” A kubai orvosi brigád ekkor már 12 éve dolgozott Haitin, de a kolerajárvány tavaly októberi kitörése után növelték a létszámukat. Köztük voltak az ELAM végzősei is. A kubai és az ELAM-ban végzett külföldi orvosok a kolerajárvány alatt végzett haiti munkájáról szóló cikkeinket lásd a következő oldalakon.

A külföldi missziók alapelvei

A külföldi missziók célja, hogy úgy nyújtsanak szolgáltatásokat, hogy ez a fogadó országoknak minél kevesebb pénzébe kerüljön. A betegeknek nem kell fizetniük az ellátásért, és a fogadó országoknak várhatóan csak a közös elhelyezést és az útiköltséget kell fedezniük, valamint korlátozott élelmiszer-ellátást és felszerelést, úgy, hogy ez nem haladhatja meg a havi 200 dollárt. Amíg a kubai orvosok külföldön vannak, továbbra is kapják az otthoni fizetésüket, és egy másik illetményt is külföldi pénzben.

A missziók hatásai Kubára

A humanitárius segítség mellett, az ún. „orvos diplomácia” komoly külpolitikai eredményeket hozott Kubának. A kubai orvosoknak nagy szerepük volt Kuba nemzetközi elszigeteltségének megszüntetésében. Abban, hogy Honduras 2002-ben újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat Kubával, Kuba a közép-amerikai országban működő egészségügyi misszióinak „kétségtelenül döntő súlyuk volt”. Guatemala 1998-ban állította vissza a kapcsolatait Kubával.

2009-ben, az Amerikák 5. Csúcstalálkozóján, Barack Obama, az USA elnöke azt mondta, hogy sokat hallott már a kubai orvosi internacionalizmus hatásairól. Úgy fogalmazott, hogy ez esetleg arra figyelmeztetheti az Egyesült Államokat, hogy a latin-amerikai államokkal való kapcsolatainak katonai és kábítószer-tilalmi kérdésekre való korlátozása az észak-amerikai állam befolyásának csökkenését eredményezheti.

Kubának a diplomáciai eredményeken, és az esetleges anyagi ellenszolgáltatásokon (például a Venezuelából érkező olaj) túl, a külföldi missziók nagyon komoly presztízst és tekintélyt adnak.

Azok az emberek pedig, akiknek kubai orvosok mentették meg az életét, adták vissza az egészségét, állították helyre a látását, örökre Kuba barátai maradnak.