A legutóbbi puccskísérlet a Bolivári Szövetség a Mi Amerikánk Népeiért (ALBA) országainak egyike ellen kísérlet, hogy akadályozzák a latin-amerikai integrációt és a forradalmi demokratikus folyamatok előrehaladását.

A jobboldal támadásba lendült Latin-Amerikában. A 2009-es hondurasi sikere Manuel Zelaya kormánya ellen felvillanyozta és erőt és magabiztosságot adott neki, hogy újabb csapást mérjen az emberekre és a forradalmi kormányokra Latin-Amerikában.

A szeptember 26-i választások Venezuelában, miközben a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt győzelmét hozták, teret engedtek a legreakciósabb és legveszélyesebb destabilizáló erőknek is, akik az imperializmus érdekeit szolgálják.  Az Egyesült Államoknak sikerült kulcselemeket elhelyezni a Venezuelai Nemzetgyűlésben, lehetőséget adott nekik, hogy tovább szőjék az összeesküvésüket a venezuelai demokrácia aláaknázására.

A venezuelai választások másnapján, Kolumbiában a béke legfőbb védelmezőjét, Piedad Córdobát, Kolumbia Főfelügyelője menesztette a Kolumbiai Köztársaság szenátori posztjáról, azzal az indokkal, hogy bizonyítékokat hamisított, és hamisan emelt vádakat. A Córdoba szenátor elleni támadás szimbóluma a haladó erők elleni támadásnak Kolumbiában. Ő volt ugyanis az, aki igazi és békés megoldást keresett a háborúra, amiben már több mint 60 éve élnek.

Szeptember 30-án, csütörtökön pedig Ecuador ébredt puccsra. Az engedetlen rendőrség számos létesítmény felett vette át a hatalmat a fővárosban, Quitó-ban, káoszt és pánikot okozva ezzel az országban. Állítólag az ellen a Nemzetgyűlés által szerdán elfogadott új törvény ellen tiltakoztak, ami, szerintük, csökkenti a juttatásaikat.

Kísérletet téve a helyzet megoldására, Rafael Correa elnök elment, hogy találkozzon a lázongó rendőrökkel, de azok nehéz tárgyakkal és könnygázzal támadtak rá, megsebesítették a lábát és könnygázmérgezést kapott. Egy quitói katonai kórházba szállították, ahol később foglyul ejtették és ott tartották akarata ellenére.

Ezalatt a népi mozgalmak kivonultak Quito utcáira, és az előző évben demokratikusan, hatalmas többséggel újra megválasztott elnökük szabadon engedését követelték. Ecuadoriak ezrei emelték fel a hangjukat Correa elnök támogatására, próbálták megvédeni a demokráciát a puccsistáktól, akik a kormány kényszerű lemondását akarták kiprovokálni.

Drámai fejlemény volt, hogy Correa elnököt a késő esti órákban a Különleges Erők művelete szabadította ki. Correa elítélte a puccsista rendőrség általi elrablását, és az államcsínyért a korábbi elnököt, Lucio Gutiérrezt tette felelőssé. Gutiérrez elnökjelöltként 2009-ben Correa elnök ellenfele volt, de alulmaradt a jelenlegi elnökkel szemben, mert az földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, a szavazatok 55%-át szerezte meg.

A puccs utáni napokban, Gutiérrez egy interjúban kijelentette, hogy "Correa zsarnokságának vége már közel van", és felszólított "a parlament feloszlatására" és "előrehozott elnökválasztást" követelt.

Bár a háttérben, a kulcsszerepet Gutiérrez játssza, vannak nyilvános elemek is, akik részt vettek a puccskísérletben, és ők újra próbálkoznak majd.

Beépülés a rendőrségbe

Jean-Guy Allard újságíró szerint, az ecuadori védelmi miniszter, Javier Ponce, egy 2008-ban kiadott hivatalos jelentése feltárja "hogy az amerikai diplomaták, hogyan szentelték magukat a rendőrség és a Fegyveres Erők korrumpálásának".

A jelentés megerősíti, hogy rendőri egységek "informális gazdasági függő viszonyt tartanak fenn az Egyesült Államokkal, amerikai pénzből finanszírozzák az informátorokat, a kiképzést, a felszerelést és a műveleteket."

A jelentésre válaszolva, az Egyesült Államok nagykövete, Heather Hodges megindokolta az együttműködést, úgy fogalmazott, hogy: "Mi dolgozunk Ecuador kormányával, katonaságával, rendőrségével, olyan területeken, amik nagyon fontosak a biztonság szempontjából." Hodges szerint a munka Ecuador biztonsági erőivel a "kábítószer-kereskedelem elleni harchoz" kapcsolódik.

A nagykövet

Hodges nagykövetet 2008-ban küldte Ecuadorba George W. Bush elnök. Ezt megelőzően sikeresen vezette a nagykövetséget Moldáviában, egy szocialista országban, ami korábban a Szovjetunió része volt.

Azután távozott Moldáviából, hogy elhintette a magjait egy "narancsos forradalomnak", ami be is következett, sikertelenül, 2009 áprilisában a parlamentben többségben lévő kommunista párt ellen.

1991-ben igazgatóhelyettesként Hodges vezette az USA külügyminisztériumában a kubai ügyekkel foglalkozó irodát. A hivatal feladata Kuba destabilizációjának elősegítése volt.

Két évvel később Nicaraguában küldték azért, hogy konszolidálja Violeta Chamorro kormányát. Chamorrót az Egyesült Államok választotta ki elnöknek a sandinista kormány elleni piszkos háborút követően, miután így sikerült elérni azok hatalomból való távozását 1989-ben.

Amikor Bush Ecuadorba küldte, Hodges azt az utasítást kapta, hogy kezdje meg Correa destabilizációját, mivel hogy az ecuadori elnök megtagadta, hogy alávesse magát Washington akaratának.

Hodges-nak sikerült elérnie, hogy növeljék az USAID és a NED (Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért) költségvetését. Ezek a szervezetek olyan szociális szervezeteket és politikai csoportokat irányítanak, amelyek az USA érdekeit képviselik, például az őslakos közösségekben is.

Szembesülve Correa elnök 2009-es újraválasztásával, a nagykövet destabilizálást kezdett ösztönözni.

Az USAID

Bizonyos haladó szociális csoportok elégedetlenségüket fejezték ki a Correa-kormány politikájával. Kétségtelen, hogy léteznek jogos panaszok és sérelmek a kormányával szemben. Nem minden Correa politikájával szembenálló csoport és szervezet imperialista ügynök. De egy részük pénzt és iránymutatást kap azért, hogy destabilizáció helyzeteket provokáljon az országban.
2010-ben, a Külügyminisztérium növelte az USAID költségvetését Ecuadorban, amely így több mint 38 millió dollár. A legutóbbi években összesen

5 640 000 dollárt fektettek támogatás formájában az ország "decentralizációjába". Az USAID programjainak egyik fő végrehajtója Ecuadorban ugyanaz a vállalat, ami a jobboldallal dolgozik Bolíviában: a Chemonics Részvénytársaság. Ugyanakkor, a NED egy 125 806 dolláros segéllyel látta el a Magánvállalkozás Központot (CIPE), hogy az támogassa a szabadkereskedelmi szerződéseket, a globalizációt és a regionális autonómiát az ecuadori rádióban, televízióban és sajtóban, az Ecuadori Gazdaságpolitikai Intézettel egyetemben.

Az olyan ecuadori szervezetek, mint a Participación Ciudadana és a Projusticia (Állampolgári Részvétel és az Igazságért), és persze a CODEMPE tagjai és ágazatai, a Pachakutik, a CONAIE, a Corporación Empresarial Indígena del Ecuador (Ecuadori Őslakos Vállalkozási Tanács) és a Fundación Qellkaj (Qellkaj Alapítvány) számára is rendelkezésre álltak USAID és NED pénzek.

A szeptember 30-i ecuadori események alatt, a Pachakutik, egyike azon csoportoknak, akik pénzeket kaptak az USAID-től és a Ned-től, kiadott egy sajtóközleményt, amelyben támogatásáról biztosította a puccsista rendőrséget és Correa elnök lemondását követelte, felelősnek tartva őt a történésekért. A csoport odáig ment, hogy "diktátori viselkedéssel" vádolja meg az elnököt. A Pachakutik 2002-ben szövetséget kötött Lucio Gutiérrez-szel, és a kapcsolatai az egykori elnökkel mindenki által jól ismertek:

"A PACHAKUTIK KÉRI CORREA ELNÖK LEMONDÁSÁT ÉS FELHÍV EGY NEMZETI EGYSÉGFRONT MEGALAKÍTÁSÁRA

141-es sajtóközlemény

Komoly politikai felfordulással és belföldi válsággal szembesülve, amit a diktatórikus attitűdű Rafael Correa elnök idézett elő, amikor megsértette a közszolgák és a társadalom jogait, a Pachakutik Mozgalom vezetője, Cléver Jiménez felhívja az őslakos mozgalmat, a szociális mozgalmakat és a demokratikus politikai szervezeteket, hogy hozzanak létre egy nemzeti egységfrontot Correa elnök távozásának követelésére az alkotmány 130-as cikkelye kettes pontja iránymutatása alapján, ami azt mondja: "A Nemzetgyűlés meneszti a köztársaság elnökét a következő esetekben: 2) Komoly politikai válságok és belföldi felfordulások miatt."
Jiménez támogatta az ország közszolgáinak küzdelmét, köztük a rendőri csapatokét, akik a rezsim tekintélyelvű politikája ellen mozdultak meg, ami megkísérli megszüntetni a megszerzett munkajogokat. A rendőrség és a Fegyveres Erők tagjainak a helyzetét egyszerűen úgy kell érteni, mint azoknak a közszolgáknak egy akcióját, akiknek a jogait sebezhetővé tették.

Ezen a délutánon a Pachakutik felhívja az összes szervezetet, továbbá az őslakos mozgalmat, a munkásokat, a demokratikus férfiakat és nőket, hogy teremtsenek egységet és készítsenek elő új akciókat Correa tekintélyuralmának elutasítására, minden ecuadori jogainak és biztosítékainak védelmében.

Sajtótitkár

PACHAKUTIK BLOKK"

A Venezuelában és Hondurasban használt forgatókönyv ismétli magát. Az elnököt és a kormányt próbálják felelőssé tenni a "puccsért", később kikényszerítik a hatalomból való távozásukat.

Az Ecuador elleni puccs a következő fejezet az ALBA és a térség forradalmi mozgalmai ellen irányuló folyamatos agressziónak.

Az ecuadori emberek a puccskísérlet elutasítására való mozgósítása még mindig tart, miközben a haladó erők a régióban együttesen fejezték ki a szolidaritásukat és támogatásukat Correa elnök és kormánya iránt.

Eva Golinger