Amint Gustavo Petro alulmaradt Iván Duquéval szemben a 2018-as kolumbiai elnökválasztások második fordulójában, azonnal bejelentette, hogy 2022-ben újra indulni szeretne.

Petro, Bogotá korábbi polgármestere és az M-19 egykori gerillája, aki Kolumbiában, Spanyolországban és Belgiumban is szerzett diplomát, akkoriban a legegyértelműbb jelöltnek tűnt Kolumbia széles és egyre magabiztosabb baloldali ellenzéke számára. A rá leadott nyolcmillió szavazat messze a legtöbb volt, amit baloldali elnökjelölt valaha kapott, és a kolumbiai törvények értelmében második helyezettként bekerült a szenátusba, ami nagy lehetőség, hogy megerősítse Humane Colombia mozgalmának támogatottságát.

Gustavo Petro ellentmondásos figurája a kolumbiai baloldali ellenzéknek - Fotó: Juan Barreto/AFP

Ám ahelyett, hogy vezetné az ellenzéket – amihez lojalitásra lenne szükség esetleges szövetségesei felé –, Petro sokkal inkább a legnagyobb akadály egy egységes baloldali front megteremtése előtt.

Miközben mérsékelt baloldali politikusok váratlanul jól teljesítettek az októberi helyhatósági választásokon, Petro ideologikusabb Humane Colombia mozgalmának fontos megmérettetéseken nem sikerült jelentős győzelmeket aratnia. Nyílt érintettsége nepotizmusban – támogatta bátyja egy polgármesteri székért, illetve fia Atlántico megye kormányzóságáért folytatott sikertelen kampányait – nagy árat követelt tőle. Petróval azonban még így meggyengülve is számolni kell.

Valóban, az, hogy nem sikerült királycsinálóvá válnia az októberi választásokon, azt jelzi, hogy keserű erőfeszítésekre lesz szükség egy olyan balközép koalíció megteremtéséhez, amire az ellenzéknek szüksége lesz ahhoz, hogy mostani sikerét országos szintre emelje. Ebben pedig Petrónak kulcsszerepe lesz.

Petro azonban a jelek szerint csak egy olyan koalícióhoz kíván csatlakozni, amely köré épül, olyanhoz nem, ami közös értékeket és politikát vall. Az egykori polgármester és mérsékeltebb baloldali riválisai között valamiféle konszenzust lehetővé tévő taktikaváltás nélkül nehéz lesz az ellenzéki győzelem a 2022-es választásokon.

Petro, a kolumbiai ellenzék leendő vezetője

A jelenlegi politikai környezet Kolumbiában nem kedvez a hivatalban lévőknek, így aztán a baloldalnak egyedülálló lehetősége nyílhat megnyerni az elnökválasztást 2022-ben. Duque, akinek támogatottsága augusztusban mindössze 26 százalék volt, nehezen kormányoz, és pártja továbbra is kisebbségben van a kongresszusban. Duque mentorának, Álvaro Uribe korábbi elnöknek megvan a maga baja, mivel többek között tanúk befolyása miatt nyomoznak ellene. Még azt is belengette, hogy visszavonul a kongresszusi munkától.

De ki tudja-e használni a baloldal ezt az egyedülálló lehetőséget?

Amikor 2018-ban feltűnt a színen, Petróban sokan a Duque-kormány ellenzékének magától értetődő vezetőjét látták. A választások utáni egy évben azonban az olyan mérsékelt baloldali pártok, mint a Zöld Szövetség és a Demokratikus Pólus nem igazán akartak köré tömörülni a kongresszusban, helyette egymással működtek együtt, míg Petro inkább egy kellemetlen ellenzéki kolléga szerepét töltötte be, aki nem hajlandó a csapatmunkára a potenciális szövetségeseivel vagy közös törvényjavaslatokat támogatni. Sőt, esetenként más baloldaliakat is támadott. A Twitteren például Petro szüntelenül ostorozta Sergio Fajardót, Medellín korábbi polgármesterét és a tavalyi választások elnökjelöltjét. Miután Fajardo nem volt hajlandó Petrót támogatni a második fordulóban, Petro ellene fordult.

Petro az idei helyhatósági választásokra úgy készült, hogy ő lesz az ellenzék királycsinálója. A terve azonban úgy tűnik visszafelé sült el. Claudia López Bogotá polgármesterévé választása, amit Fajardo erőteljesen támogatott, azt mutatta, hogy az ellenzéknek nincs szüksége Petróra a győzelemhez, legalábbis regionális szinten. Fennáll azonban a veszélye annak, hogy a mérsékelt ellenzék téves következtetést von le ebből a tapasztalatból. Országos szinten a dolgok jelentősen eltérnek a helyi viszonyoktól, és Petro, kudarcai ellenére, továbbra is egy rátermett politikus, karizmatikus szónok és hatékony kampánystratéga egy rendszerszintű, széles alapokon nyugvó változáshoz.

A mexikói Andrés Manuel López Obrador elnökhöz hasonlóan Petro üzenetének is idő kell, amíg eléri a széles közvéleményt. De mivel szenátorként az országos figyelem középpontjában tölthet még három évet, van esély rá, hogy hallgatósága növekedni fog. Emiatt az ellenzékben két rivális tábor alakul ki, amelyek egyike sem tud egyelőre felülkerekedni a másikon. Közösen komoly esélyük lenne elnyerni az elnökséget 2022-ben. Petro és a balközép közötti megosztottság azonban már azt is veszélybe sodorhatja, hogy egyáltalán a második fordulóba bekerüljenek egy országos választáson.

A kolumbiai baloldal jövője

Az októberi helyhatósági választások után egy olyan vélekedés kapott lábra, hogy a kolumbiai mérsékelt baloldal egy olyan hullámot lovagol meg, amely végül az elnökségig repítheti. Végtére is Duque védelmi minisztere, Guillermo Botero lemondása óta küszködik, a munkanélküliség nő, a békemegállapodás pedig a jelek szerint kudarcot vallott. Ráadásul társadalmi mozgalmak országos sztrájkot hirdettek november 21-re. A tiltakozások rávilágítanak majd a kormánnyal való elégedetlenségre, és annak növekvő mértéke választ igényel majd a kormányzattól (mind politikai értelemben, mind pedig a biztonsági erők részéről).

A sztrájk egyedülálló lehetőség a baloldal számára, hogy egységes frontot mutasson fel, de Petro akadálya lehet ennek. Valószínűleg továbbra is ragaszkodni fog hozzá, hogy az általa képviselt ellenzéki nézetek elhalványítsanak minden mást, és még az a helyzet is előállhat, hogy a közelmúltban megválasztott balközép tisztviselők ellenzékévé válik.

Ahhoz, hogy a balközép kihívó lehessen 2022-ben, vagy kompromisszumokat kell kötni, vagy le kell győznie az olyan erős személyiségeket, mint Petro és Fajardo. Jelenleg egyik eshetőség sem tűnik valószínűnek, és a polgármesteri helyekért folytatott versenyben nyújtott erős szereplése ellenére az ellenzék esélye, hogy megnyerje a 2022-es elnökválasztásokat, egyelőre igen csekély.

Írta: Sergio Guzmán

Forrás: Americas Quarterly

Fordította: Latin-Amerika Társaság