Emma Theissen de Molina tehetetlenül nézte, ahogyan egy katonatiszt betuszkolja tizennégy éves fiát, Marco Antoniót egy teherautóba, és elhajtanak vele. A hadsereg lányát, Emma Molina Theissent kereste. Emma politikai aktivista volt, akinek kilenc nap fogság után sikerült megszökni egy titkos katonai börtönből, ahol megkínozták és csoportosan megerőszakolták. Mivel neki nem akadtak a nyomára, helyette elrabolták az öccsét. Ez 1981-ben történt. Marco Antonio családja a mai napig nem tudja, hogy mi történt a fiúval.

A Molina Theissen család évtizedek óta küzd azért, hogy igazságszolgáltatás elé állítsa a guatemalai hadsereg felső vezetését azokért az atrocitásokért, amelyeket az ország harminchat évig tartó kegyetlen polgárháborúja idején követtek el. Ők és más áldozatok családjai tavaly májusban szimbolikus győzelmet könyvelhettek el, amikor egy történelmi jelentőségű ítélet kimondta, hogy négy magas rangú katonatisztet felelősség terhel az Emma és Marco Antonio ellen elkövetett bűncselekményekért, és ötvennyolc évig terjedő börtönbüntetést kaptak.

Szörnyű bűncselekmények nyerhetnek „megbocsátást” Guatemalában - Fotó: Johan Ordonez/AFP/Getty Images

Most azonban lehetséges, hogy ezek a katonák lehet szabad ki-bejárást kaphatnak a börtönbe.

Egy jelenleg a guatemalai kongresszus előtt lévő törvényjavaslat érvénytelenítené azt a 1996-os törvényt, ami tiltja, hogy amnesztiát lehessen adni olyan bűncselekményekért, mint a népirtás, a kínzás és az erőszakos eltüntetés. A tervezet a végső szavazás előtt van.

Mindenki, akit emberijog-sértésekért ítéltek el vagy tárgyalásra vár, huszonnégy órán belül szabadlábra kerülhet, ha a kongresszus megszavazza a törvényt. A jövőbeli nyomozásokat pedig felfüggesztik.

Amellett, hogy ez igazságtalan, bírálói attól tartanak, hogy a törvénytervezet, ami törvényként már kötelező érvényű lenne a bírókra nézve, semmissé teheti a büntetlenség elleni küzdelem évek alatt elért eredményeit Guatemalában.

„A bűncselekmények sorát elkövető személyek szabadon engedése súlyos veszélynek teszi ki az áldozatokat, tanúkat, ügyészeket és bírókat, akik elítélték őket” – nyilatkozta az AQ-nak Claudia Paz y Paz, aki főügyészsége idején hadjáratot hirdetett a büntetlenség ellen.

Megbékélés? Vagy büntetlenség?

A törvénytervezet támogatói azt állítják, hogy az összes háborús bűncselekmény megbocsátása kísérlet a megbékélésre. Eddig mintegy harminchárom katonatisztet és paramilitárist, illetve egy lázadót ítéltek el. Több mint egy tucatnyian várnak tárgyalásra, és több tucat más ember ellen folyik nyomozás.

A törvénytervezet támogatói között vannak olyanok is, akiknek indítékai őszintébbek. Estuardo Galdámez, egy egykori katonatiszt, most parlamenti képviselő és a kormányzó Nemzeti Konvergencia Front párt elnökjelöltje azt mondja, hogy a Molina Theissenéhez hasonló perek ideológiai indíttatásúak, és foltot ejtenek a hadsereg becsületén.

„Önök hálátlanok a hadsereggel szemben, amely megvédte Guatemalát” – mondta Galdámez egyik képviselőtársának, aki egy közelmúltbeli vita során megkérdőjelezte a törvény alkotmányos voltát.

A konfliktus áldozatai szerint a törvény a büntetlenség törvényessé tételére tett kísérlet, amellyel meg akarják védeni a félteke legvérlázítóbb emberijog-sértéseit elkövető egykori katonatiszteket.

„Gyalázat, hogy amnesztiát akarnak nekik adni, azok után, hogy sokan annyi áldozatot hoztak azért, hogy megvalósuljon az igazságszolgáltatás” – mondta Molina Theissen múlt hétfőn az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság meghallgatásán a Costa Rica-i San Joséban.

Valószínűtlen igazság

A konfliktus vége és a békemegállapodás aláírása óta kevés emberi jogi ügy jutott el a bíróságig. A demokratikus intézmények gyengék, az ügyészek és a bírók nem szívesen kockáztatják meg, hogy magukra vonják a hadsereg régi gárdájának haragját. A fegyverek elhallgatása után jóval is él a félelem.

Az elmúlt évtizedben Guatemala demokratikus intézményei azonban erősebbé és szilárdabbá váltak. Az ENSZ korrupcióellenes bizottságának segítségével az ügyészek és a bírók bátrabban mertek hozzányúlni a háború utáni Guatemala gordiuszi csomójához: a büntetlenséghez.

Bírók és ügyészek félelemtől nem terhelt új nemzedéke kezdte el vizsgálni a nagy korrupciós ügyeket és a háború alatt elkövetett atrocitásokat. A fiatalok pedig nyitottabb és demokratikusabb kormányt kezdtek követelni, ahogy ezt láthattuk a 2015-ös hatalmas korrupcióellenes tüntetések során, amelyek elérték, hogy korrupció vádjával letartóztassák Otto Pérez Molina elnököt, a hadsereg nyugalmazott tábornokát.

Ezek a változások fordulópontot jelentő ítéletekhez vezettek, amelyekkel a háború néhány legégbekiáltóbb bűncselekményéért vontak felelősségre embereket. A Molina Theissen-ügy volt azonban az az eset, amelyben évtizedeken át érinthetetlennek tartott magas rangú katonatiszteket vontak felelősségre. Egy bíróság bűnösnek mondta ki Benedicto Lucas Garcíát, a hadsereg egykori főparancsnokát, valamint hírszerző főnökét, Manuel Callejas y Callejast, és 58 évig terjedő börtönbüntetést kaptak.

Más magas rangú katonatisztek tárgyalásra várnak Latin-Amerika legnagyobb erőszakos eltüntetéses ügyében. Az eset középpontjában egy korábbi katonai bázison végzett exhumálás áll az Alta Verapaz-i Cobánban. A kihantolás során 565 emberi maradványt találtak, amelyek közül 145 esetében megerősítést nyert, hogy a fegyveres konfliktus áldozataihoz tartoznak. Edgar Justino Ovalle, a hadsereg nyugalmazott ezredese, korábbi kongresszusi képviselő és Jimmy Morales elnök közeli tanácsadója elmenekült a letartóztatás elől. Azóta is szökésben van.

Egy olyan ország, amely mert arról álmodni, hogy lehetséges az igazságszolgáltatás, most éppen amnesztiát akar adni olyan háborús bűnösöknek, akik, mondjuk ki nyíltan, nemcsak harc közben öltek gerillákat, ahogyan ezt Lucas García állította a Molina Theissen-per során. Gyerekeket téptek ki az anyjuk karjaiból. Könyörtelenül erőszakoltak meg nőket. Fegyvertelen civileket kínoztak és öltek meg tömegesen, amit az ENSZ által támogatott igazság bizottság „népirtó tetteknek” minősített.

Több ezer magánszemély és szervezet utasítja el az amnesztiatervezetet Guatemalában. A nemzetközi közösség, köztük az Egyesült Államok kormánya is, szintén széles körben elítélte a törvényjavaslatot.

Ennek ellenére nagy valószínűséggel megszavazzák. Ez egy hatalmas visszalépés lenne Guatemala számára. Nemcsak súlyos igazságtalanság lenne a konfliktus áldozataival szemben, de megtorlásoknak is kiszolgáltatná őket. Ez nem recept a megbékélésre, hanem katasztrófa Guatemala és a térség számára.

Írta: Jo-Marie Burt

Forrás: Americas Quarterly

Fordította: Latin-Amerika Társaság