Elérkezett hát február 23-a, és el is múlt. Egyesült Államok és helyi bábjai ezt a napot harangozták be D-napként, amikor a gonosz Maduro akarata ellenére bejuttatják a „humanitárius segélyt” az országba. Erről még a BBC tudósítója is elismerte, hogy nem sok köze volt a segélyhez, viszont nagyon is sok Maduro elnök hatalmának megtöréséhez.

Őrületében, Guaidó (a „Fehér Kutya”, ahogyan a venezuelaiak nevezik) a Venezuelai Fegyveres Erőkhöz fordult, magára ruházva a „főparancsnoki” címet! Mi lesz a következő? Ő lesz a pápa? Vagy Nobel-díjas?

Szombaton nem sikerült a nagy áttörés

Az események 22-én, pénteken kezdődtek, Richard Branson koncertjével a venezuelai-kolumbiai határon lévő Tienditas-hídnál. Igen, ez az a híd, amelyről Marco Rubio azt állította, hogy lezárta a „Maduro-rezsim”, még ha azt soha nem is adták át, és nem nyitották meg a forgalom előtt. A sajtó persze rosszullétig ismételgette ezt a hazugságot, és csak a CBC zavartatta magát helyreigazítással. Branson „Live Aid”-jére elvileg félmillió embert vártak, de végül inkább egy felejthető összejövetel sikeredett, legfeljebb húszezer résztvevővel.

Zenészek, akik soha a kisujjukat sem mozdították a szegényekért és az emberijog-sértések áldozataiért a saját országaikban, összegyűltek, hogy segítsenek a szegény venezuelaiakon, akik közül Guaidó szerint több százezren fognak meghalni, ha nem érkezik meg az amerikai hadsereg által kézbesített segítség.

Már pénteken történt halálos áldozatot követelő incidens, amelyre a világsajtó azonnal rávetette magát. A Bolívar állambeli Kumarakapayban fegyveres összetűzésben meghalt egy vagy talán kettő pemón (helyi őslakos – a szerk.). A kapitalista média azonnal címlapon hozta: „ketten meghaltak, amikor Maduro tüzet nyitott a segélyszállítmányra”, vagy valami hasonló hatást kiváltó szavakat használtak. Színtiszta hazugság. A kanadai CBC még arról is beszélt, hogy az incidensben tankok is részt vettek! Hogy valójában mi történt, még nem teljesen világos, de azt tudjuk, hogy a helyi városból (ami nyolcvan kilométerre van a brazil határtól) származó néhány pemón meg akarta állítani a Nemzeti Gárda a határ felé tartó buszkonvoját (nem tankokat). Az incidensben ketten meghaltak, az ellenzék állítása szerint a Nemzeti Gárda golyóitól.

Később Guaidó azt állította, hogy egy segélyt szállító kamion Brazília felől átkelt a határon. Ez megint csak színtiszta hazugságnak bizonyult. Guaidó és pártfogói, akik Cúcutában (nem Cucutában, ahogyan a külföldi újságírók nevezték) gyülekeztek, kétségbeesetten igyekeztek a sikernek valamilyen jelét felmutatni, mivel a nap nem a tervek szerint alakult.

A cúcutai összejövetel lenyűgöző volt. Piñera chilei elnök (Pinochet tábornok nagy csodálója), Almagro, az OAS főtitkára, Elliot Abrams elítélt hamis tanúzó és emberijog-sértő, Marco Rubio miami kubai maffiafőnök… mindannyian ott voltak, hogy fokozzák a nyomást, és esetleg összeálljanak egy kép erejéig a diktátor bukásának pillanatában. Csalódottak voltak, és nemcsak a Branson által felbérelt „művészek” miatt.

Pénteken egy komoly személy „dezertálásáról” szóltak a hírek: „Pollo” (Csirke) Carvajaléról, aki korábban magas rangú katonai és hírszerző tiszt volt. A New York Times vele készített interjújából kimaradtak olyan apró részletek, hogy már 2017 augusztusában átállt az ellenzékhez, vagyis ez egyáltalán nem volt igazi dezertálás, másrészt, hogy a DEA és az amerikai pénzügyminisztérium megvádolták mindenféle bűncselekménnyel (kábítószer-kereskedelemmel, a FARC-cal való együttműködéssel, illetve azzal, hogy a Hezbollah ügynöke volt), és valószínűleg ezért vádolja most a venezuelai kormányzati tisztségviselőket ugyanezekkel a dolgokkal.

Az igazság az, hogy a puccskísérlet kulcseleme, a Fegyveres Erőkben bekövetkező törés, nem valósult meg, és Guaidó (annak ellenére, hogy meg van győződve önnön nagyságáról) nem elnök, inkább csak egy ellenzéki képviselő (ahogyan még a CNN és a BBC is nevezte a napokban).

Olyan kétségbeesetten igyekezett a felszínen maradni, hogy illegálisan átlépte a határt, és részt vett Branson produkcióján, ahol hősként üdvözölték. Talán csak Iván Duque kolumbiai elnök aggódott kissé, hogy a tömeg láttán nehogy kinevezze magát elnöknek… Kolumbia elnökének! Trump „ügyvivő elnöke” számára most az lesz a probléma, hogy a határt lezárták, így egy „száműzetésben lévő elnök” lett belőle. De az is lehet, hogy így akarja elegánsan lezárni a puccskísérletet, ami nem a tervek szerint alakult.

A „segély” a határon való áterőltetésének kísérlete nem volt sikeres, az összegyűlt méltóságok legnagyobb csalódására. Reggel a Venezuelai Nemzeti Gárda három tagja eltérített két páncélozott járművet, és nekihajtottak velük az egyik határhídon lévő drótkerítésnek. Megsebesítettek egy rendőrnőt és egy chilei újságírót. Kiugrottak a járművekből és a kolumbiai határ felé futottak, ahol venezuelai ellenzéki politikusok üdvözölték őket.

Az egyikük egy olyan politikus volt, akit a Maduro-kormány korábban azért engedett ki a börtönből, hogy ezzel próbálja megbékíteni az ellenzéket, noha erőszakos zavargások szításával vádolták. Ez mindent elmond az ellenzék lecsillapítására tett kísérletekről. Végtére is a három nemzeti gárdista közül egy konyhán dolgozott, a másik kettő pedig adminisztrátor volt. Ez így aligha nevezhető egy kibontakozó katonai puccsnak.

A nap folyamán láttunk olyan képeket Guaidóról, ahogy az egyik, az USAID csomagjait szállító kamion mellett áll. Hősiesen pózolt a kameráknak, de ahogy a konvoj közeledett a határátkelőhelyhez, csendben eltűnt, követőire hagyva a ténylegesen hősies feladatot, hogy áttörjenek a rendőrsorfalon. Ők meg is próbálták, de néhány könnygázgránát és gumilövedék elegendő volt a szétzavarásukhoz.

A Nemzeti Gárda mellett több száz civil is védte a határt, akik az ország különböző pontjairól érkeztek, köztük az apurei Bolívar Zamora Forradalmi Áramlat küldöttsége az Hugo Chávez Népi Védelmi Brigádjaival.

Az elmaradt eredmények miatti idegességükben, és mert nem tudták áttörni a rendőrsorfalat, az ellenzék hívei felgyújtották az egyik segélykamiont. Úgy tűnik, hogy a segély mégsem volt annyira értékes! Most persze ezt a venezuelai határőrökre próbálják kenni. Légi felvételeken azonban látszik, hogy a határőrök távol voltak a kamiontól, a közeli képeken pedig látható, hogy venezuelai ellenzékiek borítják lángba azt. Erről se várjunk tisztességes tudósítást.

A nap folyamán összesen egy tucat nemzeti gárdista ment át a határon. A kolumbiai külügyminiszter azt állítja, hogy hatvanan, de ezt kezelhetjük némi fenntartással.

A nap mérlegét jól megragadta a CNN Spanish főcíme: „la entrega no se logró” („a szállítmány nem ért célba”). Valójában az összegyűlt társaságnak már a reggeli sajtótájékoztatón is voltak kétségei, és egy újabb összejövetelt jelentettek be hétfőre, hogy még több szankciót vezessenek be.

Közben Caracasban nagy chavista tüntetésen utasították el az imperialista beavatkozást.

Ez egy jelentős méretű demonstráció volt, bizonyítva, hogy az imperialista fenyegetés ellenreakciót vált ki, amelyen, még ha sokan ki is ábrándultak Maduróból vagy kritikusak vele szemben, összezárják soraikat az amerikai agresszióval szemben (ebből a PBS-riportból kaphatunk némi fogalmat erről). A tüntetésen Maduro bejelentette, hogy megszakít minden diplomáciai kapcsolatot Kolumbiával.

A New York Times a határra küldött tudósítója ezekkel a szavakkal foglalta össze a napot: „Úgy érzem, hogy a pillanat elveszni látszik a hídon. A tegnapi tömeghangulat elmúlt és a híd mostanra sokkal inkább frusztrált regionális vezetők sajtótájékoztatójává változott.”

A frusztrált a kulcsszó.

Ma az imperializmus nem érte el a céljait, ez a győzelem a mi oldalunké.

Írta: Jorge Martin

Forrás: marxist.com, 2019. február 24.

Fordította: Latin-Amerika Társaság