Evo Morales 2006. januári beiktatása előtt kijelentette, hogy „engedelmeskedve fog kormányozni” (mandar obedeciendo). Ez a kifejezést a mexikói zapatisták vezetőjétől, Marcos alparancsnoktól kölcsönözte. Azt a szándékot kívánta ezzel kifejezni, hogy elnöksége együtt fog működni az őt hatalomra segítő társadalmi mozgalmakkal. 2005. decemberi 53,7 százalékos választási győzelme a támogatói által évek óta a neoliberalizmus ellen folytatott intenzív küzdelemnek a kicsúcsosodásának tűnt. A Mozgalom a Szocializmusért (MAS) névre keresztelt pártját egy olyan politikai eszköznek szánták, amely a népi szervezetek érdekeit szolgálja, és új szemléletmódot visz a politikába.

Több mint egy évtizeddel később azonban a MAS sokkal inkább egy háborús gépezetre hasonlít, amelynek elsődleges funkciója Morales hatalmon tartása, ahogyan ez megmutatkozik a szervezet a bolíviai elnök 2019-es újraválasztásáért folytatott kampányában is. Ha azonban ezt a fejleményt egyedül Morales személyes ambícióinak tulajdonítjuk, akkor nem látjuk a nagyobb képet: A MAS strukturális kihívásokkal küzd a hatalmon maradás terén, miközben olyan mozgalmakat menedzsel, amelyek, a növekvő intézményesülés ellenére, még mindig készek utcára vonulni a tagjaik érdekeinek védelmében.

A MAS-nak még mindig Evo Moralesszel van a legnagyobb esélye nyerni 2019-ben - Fotó: AP Photo/Juan Karita

A Morales szűkebb hazájának, Cochabambának cocaleróit (kokatermesztőit) képviselő szakszervezetek hozták létre a MAS-t 1998-ban. Az volt a céljuk vele, hogy rajta keresztül őslakos és szakszervezeti vezetőket juttassanak be a kongresszusba azzal, hogy lehetővé teszik, hogy a társadalmi szervezetek kiválasszák a saját jelöltjeiket. A MAS kezdetben sokkal inkább társadalmi szervezetek föderációja volt, mintsem politikai párt; tagjai munkás és kisgazda szakszervezetekből, falubizottságokból és őslakos közösségekből kerültek ki, hogy ezzel garantálja, hogy ténylegesen a munkásosztályt képviseli egy olyan országban, amelyben a társadalmi szervezetek sűrű hálózata lefedi az élet minden területét. Szerkezete kitermelte a „korporativista demokráciát”: Azzal, hogy összeterelte a különféle szervezeteket, a MAS-nak sikerült elérnie, hogy tagjai részt vegyenek a választásokon, és közvetített is az alkotmányozó szervezetek egyre népesebb táborában.

A 2005-ös választási győzelme után, a MAS a politikacsinálás minden felelősségét a kormányra hárította, és csak a politikai tisztségekért és a pártbeli állásokért versengő szervezetek közötti közvetítő szerepet tartotta meg. A tagszervezetek a MAS-hoz való lojalitása változó, attól függ, hogy milyen szorosan integrálódtak a pártba. A tagok elsődlegesen a saját szervezeteikhez – a szakszervezetekhez, közösségekhez vagy falvakhoz – kötődnek, és csak azután a párthoz. Bolíviában nem ritka, hogy egy szervezet a támogatásáról biztosítja a kormányt, miközben helyi vagy országos szinten, a rétegspecifikus érdekek védelmében szembemegy vele.

Erős kötődés a bányászokhoz

Amikor a Morales-elnökség alatt fellángoltak a társadalmi konfliktusok, azokat gyakran az olyan, a MAS-hoz tartozó szervezetek váltották ki, mint például a Fencomin, Bolívia országos bányászszövetkezeti szövetsége, ami 2005 óta a MAS szövetségese. A bányászszövetkezeti tagok erősen kötődnek a párthoz, a kongresszushoz és a végrehajtó hatalomhoz – 2006-ban ők irányították a stratégiai jelenőségű bányászati minisztériumot –, ám két súlyos politikai válság mögött is ők álltak: az egyik ilyen eset a bányavállalati alkalmazottak és a szövetkezeti tagok összecsapása volt 2006 októberében Huanuniban, amely során tizenhatan haltak meg. A másik eset 2016-ban történt, amikor is (állítólag sztrájkoló bányászok) elrabolták és megölték Rodolfo Illanes belügyminiszter-helyettest a dél-La Paz-i Panurónál felállított útzárnál, miközben a bányászati tevékenységek tervezett szigorítása ellen tiltakoztak.

Hasonló ellentmondás mutatkozott más MAS-tagszervezetek esetében is, akik nem hagytak fel az utcai demonstrációkkal csak mert a „pártjuk” volt hatalmon. Ennek a gyerünk-az-utcára szemléletmódnak a hiányosságai világossá váltak, amikor a konfliktusokat kellett semlegesíteni, mivel a MAS-nak nincsenek belső tárgyalási mechanizmusai.

Eleinte a MAS-nak még sikerült kordában tartania a társadalmi szervezetek közötti feszültségeket. A hatalomban töltött első években a szakszervezetek ellenőrzésük alatt tartották az államapparátust, és tagjaikat nevezték ki új intézményi pozíciókba, így számos parlamenti és közszolgálati posztra. Az ellenzék neoliberális jobboldal volt, amely elszántan igyekezett működésképtelenné tenni a bolíviai Alkotmányozó Nemzetgyűlést. 2009-ig a MAS-nak sikerült fenntartania egy olyan népi egységet, amelyre nem volt példa a katonai diktatúrák elleni 1970-es és 1980-as évekbeli küzdelmek óta. Ennek azonban az új bolíviai alkotmányt jóváhagyó 2009. decemberi népszavazással vége szakadt. Bár a jobboldal megsemmisítő vereséget szenvedett az urnáknál, újra megjelentek a baloldal belső törésvonalai.

Ennek a megosztottságnak 2011 óta része egy vita a cochabambai kokatermesztők és a Beni régióban lévő Isidoro Sécure Őslakos Terület és Nemzeti Park (TIPNIS) lakói között. 2008-ban a kormányzat újra napirendre vett egy útépítési projektet, amely megnyitotta volna ezt a trópusi Cochabambával határos amazóniai régiót, ahol a projektet támogató cocalerók gazdálkodnak. A munkálatok megkezdését 2010-re tervezték, ám az őslakos közösségek ellenezték azt, amiben a Bolíviai Őslakos Népek Szövetsége (CIDOB) is támogatta őket. A környezeti károkon túl a kokatermesztés fokozódásától is tartottak, ami az ő területeiket is elérhette volna. Mindkét oldal a MAS-hoz tartozott. A helyi közösségek és a CIDOB, amelynek vezetése 2006-ban csatlakozott a MAS-hoz, megszervezték az őslakos népek tiltakozó felvonulását, hogy így gyakoroljanak nyomást a kormányra. Ez 2011 augusztusában indult Beni fővárosából, Trinidadból, és a több mint háromszáz mérfölddel távolabb lévő La Pazba akartak eljutni, de szeptember 24-én Yucumónál a rendőrség erőszakosan, könnygázt is bevetve feloszlatta azt. Ez sokkolta a közvéleményt otthon és külföldön egyaránt, és szimbolikus vereség volt Morales, Bolívia őslakos elnöke számára, aki nem sokkal később felfüggesztette az útépítési projektet.

Könnyű választási győzelmek

Ezek a kormány és történelmi szövetségesei – a bányászsszövetkezetek és az őslakos népek – közötti konfliktusok különböző következményekkel jártak a MAS-on belül. A kormány és a Fencomin közötti súlyos feszültség ellenére a kapcsolatuk végül stabilizálódott, miután a bányászok részlegesen visszakoztak. A TIPNIS területére tervezett út miatti konfliktus miatt azonban gyakorlatilag megszakadt a kapcsolat a MAS és a CIDOB között. Ennek a különbségnek az volt az oka, hogy az egyes szervezetek más-más pozíciót töltöttek be a MAS-on belül. A bányászoknak nincs közvetlen vetélytársuk, és 120 ezres tagságuknak köszönhetően könnyedén nyernek választásokat a körzeteikben. Így aztán a Fencominnak és a MAS-nak is az az érdeke, hogy viharos szövetségük működjön, még ha kevés ideológiai koherencia is van köztük: A bányászszövetkezeti szövetség nevével ellentétben a szabad vállalkozást részesíti előnyben tagjai jólétének védelmével szemben.

A CIDOB-nak nincs ehhez mérhető előnye. Az őslakos népek hozzáállása a földhöz, amelynek az ő szemükben termékenységétől függetlenül belső értéke van, ellentétben áll a kisgazdálkodók, különösen a cocalerók felfogásával, akik szerint a megműveletlen föld értéktelen. A cocalerók a MAS-on belüli befolyásukkal kiszorították az őslakos vezetőket. Bár ez a szakadás fájdalmas Morales számára, aki hatalomra kerülésekor hangsúlyozta ajmara gyökereit, a politikai ára elenyésző, mivel az őslakos népek a választópolgároknak csupán kis részét teszik ki.

A kormány nap mint nap kénytelen a döntőbíró szerepét játszani a mozgalmak között, de politikai pozícióit meghatározzák a szimbolikus párthierarchiák; ezeket pedig nemcsak a bolíviai munkásosztályon belüli megosztottságok szabják meg, hanem a párt, és annak vezetőjének története is. A TIPNIS-en át tervezett út nemcsak a kormány produktivista gazdaságpolitikáját illusztrálja: A tény, hogy Morales még mindig a cochabambai cocalerók névleges szakszervezeti vezetője, azt mutatja, hogy habár egy államfőről van szó, ő még mindig annak a szervezetnek az első számú védelmezőjének tartja magát, ahonnan érkezett.

Morales nélkülözhetetlen része ennek a belső demokráciának. A MAS a cochabambai kistermelői mozgalom és az ő pártja közötti szakítás következtében jött létre, és egy olyan politikai vállalkozás, amelynek akkor állt az élére, amikor a cocalerókat gyakorta vádolták azzal, hogy a bolíviai kábítószer-kereskedelem beszállítói. Azzal, hogy több – szakszervezeti, párt és intézményes – szinten is legitimációt követelt számára, Morales tűnt az egyetlen személynek, aki képes egyben tartani a széttartó szövetséget a bolíviai intézményekben, a társadalmi vezetők, értelmiségiek és politikusok között, akik közül sokakat személyesen kért fel a párthoz való csatlakozásra.

Moralesnek központi helye van pártjának komplex szerkezetében, és továbbra is ő tud a legtöbb szavazatot szállítani. A MAS 2005 óta dolgozik azon, hogy lehetséges jelölteket készítsen fel különféle posztokra, de helyi jelöltjei jóval alulteljesítenek az elnöknél. A legutóbbi általános választásokon, 2014-ben, Morales hárommillió szavazatot kapott, míg a MAS jelöltjeinek mind a hetven választókerületben összesen csupán kétmilliót sikerült szerezniük.

A baloldal ikonja

Ez részben a MAS politikai vezetésének gyengeségével magyarázható, különösen a nagyvárosokban, ahol a zűrzavaros helyi önkormányzatoknak gyakran nem sikerül megszilárdítaniuk a hatalmukat. De oka Morales erős személyi pozíciója is, mind külföldön – ahol továbbra is a globalizációellenes baloldal ikonjának számít –, mind pedig otthon, ahol minden kormányzati sikert neki tulajdonítanak. Központi helyet foglal el: Ő ellenőrzi a bolíviai népi mozgalmak centrifugális dinamikáját; továbbra is ő a fő szavazatszerző fegyverük a 2019-es választásokra, és vele van a legnagyobb esélyük megtartani privilegizált hozzáférésüket az állami forrásokhoz.

Mindez magyarázattal szolgál arra, hogy a MAS tagszervezetei miért szeretnék, ha Morales indulna egy negyedik ciklusért, noha az alkotmány ezt tiltja. A MAS 2016 februárjában megpróbálta feloldani ezt a tilalmat egy népszavazással. Akkor heves kampány után Morales első alkalommal vereséget szenvedett, mivel csupán 48,7 százalék szavazott a reform mellett. A MAS ezt követően egy sikeresebb jogi kiskaput talált: 2017 novemberében a bolíviai alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy mindenfajta mandátumkorlátozás ellentétes az 1978-as San José-i Egyezménnyel, vagyis azzal a nemzetközi emberi jogi dokumentummal, amelynek értelmében az amerikai kontinens állampolgárainak joguk van „választani és választhatónak lenni” (23. cikkely). És ezzel a joggal szemben semmilyen megkötésről nincs említés.

Az ellenzék számára ez egy nemzetközi szerződés nagyon széles értelmezése, és ellentétes az alkotmánnyal, ami csak tovább tüzeli azokat a vádakat, melyek szerint a kormány autoriter és a bíróságok a cinkosai. A bolíviai munkásosztály többsége meg van győződve arról, hogy sorsuk össze van kötve Moralesszel, és győzelemként ünnepelték a bírósági döntést. Tekintve, hogy az autoriter tendenciákat mutató neoliberális jobboldal visszatérőben van a térségben, az ideológiailag hasonló kormányok pedig válságban vannak Venezuelában és Ecuadorban, Morales magára kétségkívül Bolívia legjobb védekezéseként tekint a latin-amerikai ellenforradalmi hullámmal szemben.

A MAS eredetileg részvételi és egyenjogúsító korporatista demokrácia stílusának most kezdenek megmutatkozni a korlátai. Tagszervezeteinek vissza-visszatérő tüntetései megmutatják, hogy milyen mértékig képesek még mindig a MAS-vezetők összehangba kerülni a saját érdekeiket féltő választópolgárokkal. Azonban ez az agitáció a szűkebb szakszervezeti kereteken belül arról is tanúskodik, hogy a MAS nem képes egy olyan politikai projektet kidolgozni a teljes bolíviai munkásosztály számára, amely meghaladná az egyes csoportok saját érdekeit.

Moralesnek központi szerepe van az újraválasztásáért folytatott harcban: nélküle félő, hogy a MAS szétesik. Azonban az erre a célra való összpontosítással a MAS szerepe arra az egyetlen funkcióra korlátozódik, hogy elősegítse, hogy a tagszervezetei különbözőségeik ellenére összezárják soraikat. Ez pedig a MAS politikai jövőjét kizárólag az államgépezet feletti ellenőrzés megtartására korlátozza, mivel a kormány úgy véli, hogy csak ő képes garantálni ennek az új, plurális, egyenlőbb Bolíviának a fennmaradását, amelynek felépítésében segédkezett.

Írta: Hervé Do Alto

Forrás: The Nation

Fordította: Latin-Amerika Társaság