Miközben Kuba arra a nemzetgyűlési ülésére készül, amelyen a Raúl Castro helyére lépő új elnököt megválasztják, fontos áttekinteni az ország választási folyamatát, hogy eloszlassunk számos félreértést arról, hogy pontosan hogyan is működik a karibi szigetország választási rendszere.

Az új Nemzetgyűlés 605 a március 11-i népi demokratikus választásokon megválasztott képviselője szerdán ül össze, hogy megválassza a következő elnököt, első alelnököt, öt alelnököt és az Államtanács huszonhárom tagját.

A kubai választási rendszer széles körű részvételen alapul - Fotó: Archív

A kubai alkotmány értelmében az ország egyetlen politikai ereje az embereké, amelyet országos szinten a nemzetgyűlés képvisel. A Nemzetgyűlés képviselői nem hivatásos politikusok, mint sok más országban. Ellenkezőleg, a törvényhozásban javadalmazás nélkül végzett munkájuk mellett továbbra is az eredeti munkahelyeiken dolgoznak tovább. A kubai Nemzetgyűlés a világ összes parlamentje közül az egyik kiegyenlítettebb nemi szempontból, a mostani testület 48 százalékát alkotják nők.

A képviselők bármikor visszahívhatók.

A Nemzetgyűlés feladata az államtanács harmincegy tagjának, köztük az elnöknek a kinevezése, akinek a Nemzetgyűlés felé van beszámolási kötelezettsége az általa végzett munkáról. Ezért nem választották meg az elnököt közvetlenül március 11-én.

Az elnök jelentősen kisebb hatalommal rendelkezik Kubában, mint amennyire azt a mainstream média jellemzően beállítja. Nem dönthet egyedül, minden döntést az Államtanácsnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia, és az Államtanács elszámolással tartozik minden lépéséről a Nemzetgyűlésnek, amely pedig a helyi gyűléseknek számol be.

Részvételi választási folyamat

Az általános választások Kubában két szakaszban zajlanak:

Először a helyhatósági gyűléseket választják meg. A jelölteket jelölőgyűléseken választják ki minden egyes helyi körzetben, amelyeken jellemzően a választók 70-90 százaléka részt szokott venni. A helyi gyűléseket hivatalosan tavaly novemberben választották meg.

A helyhatósági gyűlések ezt követően minden helyhatósági körzetből jelölnek embereket, akiket tartományi képviselőknek választanak meg.

A folyamat következő állomása a Nemzetgyűlés 605 jelöltjét tartalmazó lista összeállítása.

A nemzetgyűlési jelöltek körülbelül ötven százalékát a korábban megválasztott helyhatósági gyűlések jelölik ki, hogy biztosítva legyen minden régió országos szintű képviselete.

Az nemzetgyűlési előjelöltek második felét egy olyan listából választják meg, amelynek tagjaira a tömegszervezetek és szakszervezetek gyűlésein tesznek javaslatot szerte az országban. A lehetséges előjelöltek száma jellemzően több ezer.

A 605 fős végső jelöltlistát a Nemzeti Jelölőbizottság állítja össze, amit társadalmi szervezetek, például a Kubai Munkásszövetség, a Forradalmi Védelmi Bizottságok, a Kubai Nőszövetség, az Egyetemi Hallgatók Szövetsége, a Középiskolai Diákok Szövetsége és a Nemzeti Kisgazda Szövetség alkotnak.

A 605 végső jelöltet ezt követően országos szavazásra bocsájtják, ahol a többség jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy bekerüljenek a Nemzetgyűlésbe. Ha nem sikerült legalább ötven százalékot szerezniük, akkor egy másik jelölt lép a helyükre. Erre került sor március 11-én.

A választójog minden állampolgárnak és tartósan Kubában tartózkodó személynek jár, aki betöltötte a tizenhatodik életévét, nincs közügyektől eltiltva és cselekvőképes.

A szavazás szabad, egyenlő és titkos, és az alkotmány értelmében minden választónak egy szavazata van. A szavazáson való részvétel önkéntes, és senkit sem lehet jogilag felelősségre vonni, ha nem vesz részt rajta. A szavazóknak azonosítaniuk kell magukat, és betegség esetén, vagy ha állapotuk miatt nem tudnak a szavazóhelyiségek valamelyikében szavazni, akkor lehetővé tehetik számukra, hogy a tartózkodási helyükön adják le a szavazatukat.

Hetekkel azután, hogy a Nemzetgyűlés megszilárdul, a képviselők megszavazzák az Államtanács tagjait. Az Államtanács tagjai között van az elnök, az első alelnök, több alelnök, titkár és más tagok.

Nincsenek pártok, pénz, lobbi vagy kampány?

Ha valaki a választások előtti hetekben Kubába látogat, olyasmire figyelhet fel, ami először nagyon furcsának hathat: nincsenek kampányhirdetések, nagygyűlések, figyelemfelkeltés, vagy bármi olyan dolog, amit a legtöbb ország a „választási időszakából” ismerős lehet.

Ennek az az oka, hogy Kubában a jelölteknek tilos pénzt gyűjteni vagy felhasználni saját maguk hirdetésére. A jelölteket kiválasztják és a közösség róluk szerzett tapasztatai és az ott végzett munka alapján szavazzák meg őket. Csak magukat és vezetői múltjukat képviselhetik, és bár lehetnek tagjai, de nem képviselhetnek semmilyen politikai pártot, beleértve a Kommunista Pártot is.

A mindenki számára ismerős pártközpontú modellel szemben Kubában a választások a jelöltek érdemein alapul. A Kommunista Párt, miközben az ország vezető, egyesítő pártja, nem bátoríthat vagy jelölhet egyetlen jelöltet sem.

Demokratikus folyamatok

A világsajtó nagy része magára vállalta, hogy szándékosan félrevezeti az olvasókat és ködösít a kubai demokráciával kapcsolatban, és olyan szavakat használ, mint „egypárti uralom” és „politikai dinasztia”, miközben kevés lényegi szót ejt a folyamatról.

Ezek a karikatúrák a politikai képviselet működéséről Kuba szocialista rendszerében azt a célt szolgálják, hogy elhallgassák a világ elől a modern világ egyik leginkább közvetlen részvételen alapuló eljárását, megakadályozva ezzel sokakat, hogy megértsék hogy hogyan mozdítják elő a néphatalmat a karibi szigetországban.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság