Azóta, hogy Augusto Pinochet diktatúrájának 1990-es bukása után visszatért a demokráciához, Chile Dél-Amerika egyik legstabilabb és kiszámíthatóbb politikai rendszerével rendelkezik. Azonban úgy tűnik, hogy a Pinochet utáni korszak politikai stabilitása a végéhez közeledik. Ennek világos kifejeződése a november 19-ei elnök- és parlamenti választások voltak.

Az első helyen a korábbi elnök és milliárdos, Sebastián Piñera, a jobbközép Hajrá Chile (Vamos Chile – VC) koalíció jelöltje zárt, aki a szavazatok 37 százalékát szerezte meg, a közvélemény-kutatások szerinti a támogatottsága pedig 42 és 47 százalék között mozog.

Beatríz Sánchez kis híján bejutott a második fordulóba - Fotó: Green Left Weekly

Ugyanakkor a legnagyobb meglepetést Beatríz Sánchez, a Széles Front (Frente Amplio – FA) jelöltje okozta, aki 20 százalékot szerzett, és a felmérések szerint a második fordulóban a szavazatok közel felét szerezné meg.

Sánchez kis híján bejutott a második fordulóba, mindösszesen két százalékkal zárt Alejandro Guillier ismert televíziós személyiség és a jelenleg kormányzó balközép Új Többség (Nueva Mayoría – NM) koalíció jelöltje mögött.

Az FA – a januárban létrehozott baloldali koalíció – támogatottságának nagy részét a fiatalok és a társadalmi mozgalmak adták. Rendszerellenes politikai programmal indultak, mely társadalmi reformokat és az állam a gazdaságban betöltött szerepének növelését javasolja.

Elsődleges céljuk a Pinochet-érából megöröklött neoliberális rendszer meghaladása. Ennek érdekében egy alkotmányozógyűlés összehívását javasolják, amelybe az emberek megválaszthatnák a képviselőiket, hogy azok létrehozzák az új alkotmányt.

Az FA felemelkedését jobbára két tényezővel lehet magyarázni.

A 2006-os, középiskolások vezette „pingvin-forradalom” és az egyetemisták 2011-es lázadása után politikai változásokat óhajtó szavazók új generációja jelent meg Chilében.

Ez a generáció nagyobb egyenlőséget és mély társadalmi átalakulást szeretne. Ezek a fiatalok tették ki a FA aktivistáinak és szavazóbázisának jelentős részét.

A másik tényezőt a chilei választási rendszerben bevezetett változások jelentik.

A pinocheti alkotmány egy „kétmandátumos” választási rendszert hozott létre, mely bebiztosította a két meghatározó koalíció politikai dominanciáját.

Az elnöksége alatt Michelle Bachelet női kvótát és egy új, arányos képviseleti rendszert vezetett be, mely megnyitotta a teret a kisebb pártok előtt, és lehetővé tette, hogy új hangok jelenjenek meg a politikai arénában.

Ennek eredményeként a két meghatározó koalíción kívüli pártok aránya a Kongresszusban háromról tizenhét százalékra növekedett, és ennek az FA lett a legnagyobb győztese.

A koalíciónak jelenleg 20 képviselője (az alsóházi szavazatok 16,5 százalékával) és egy szenátora (a felső házi szavazatok 11 százalékával) van.

Mivel egyik koalíciónak sem sikerül többséget szereznie a 155 tagú alsóházban (a Hajrá Chile 73, az Új Többség 56 képviselővel rendelkezik), így az FA-nak kulcsszerep juthat a parlamentben a következő négy esztendőben.

Emellett döntő befolyásuk lehet az elnökválasztás Piñera és Guillier közötti december 17-ei második fordulójában.

A korai közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a szavazás kimenetele bizonytalan, és attól függhet, hogy a jelöltek mennyire képesek megszólítani más pártok szavazóit, és mennyien fognak elmenni szavazni, mivel a részvétel az első fordulóban 46 százalékkal az egyik legalacsonyabb volt az ország történetében.

Írta: Manuel A. González

Megjelent a Green Left Weekly 1163. számában.

Fordította: Latin-Amerika Társaság