Annyi bizonyos: a következő brazil elnököt nem Luiz Inácio Lula de Silvának fogják hívni. De ez csak azért biztos, mivel az ország alkotmánya tiltja az újraválasztást.

 

Ami viszont biztos, hogy Lula még most is, a második ciklusa végén is hatalmas népszerűségnek örvend a brazilok körében. Ez is biztosítja azt, hogy Lula nyolcéves kormányzását követő októberi választások után is a "Lula-rendszer" tovább működjön.

 

A brazilok többsége valóban sokkal jobban él, mint nyolc éve, mikor Lula megkezdte hivatali idejét. Erről viszont beszéljenek a konkrét számok: 2003 és 2008 között tíz és félmillió új munkahely létesült, a munkanélküliségi ráta 12,3 százalékról kevesebb mint 8 százalékra csökkent, 24 millió brazil kikerült a szegénynegyedből, hatékonyan visszaszorították a mélyszegénységben élők számát, bevezették a minimális nyugdíjat.

 

De mi is az alapja ennek a sikernek? Az ellenzék szerint az, hogy Lula gazdasági stabilitást örökölt elődjétől, Fernando Henrique Cardosótól, alapvetően igaz. Az is igaz, hogy a Lula-kormány, főleg a kormányzásának első időszakában hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a makrogazdasági egyensúlyt és támogatta a központi bank megszorító monetáris gazdaság-politikát.

 

Komolyan odafigyelt az infláció alakulására és fenntartotta a magas kamatlábakat is.

 

Milyen elemek jellemezték Lula gazda-sági rendszerét? Elsősorban a kormány véget vetett a privatizációs hullámnak. A nagyrészt állami kézben lévő Petrobras olajtársaság és az állami tulajdonú bankok, mint a Banco do Brasil és a Caixa Economica fontos piaci szereplőkké váltak, a kormánynak köszönhetően.

 

Az állam aktív szerepet vállalt a beruházási programokban. A brazil fejlesztési bank, a BNDES tőkeerős bankká vált, és ma a világ legnagyobb fejlesztési bankja a kontinensen. Ezzel a kormány fontos célja volt, hogy könnyebbé tegye a kis- és középvállalkozók hitelhez jutását.

 

Az infrastruktúra hatalmas mértékben fejlődött, különleges programokkal oldották meg a villamosítást, ami nagy szimpátiára talált a lakosság körében. Azt sem szabad alábecsülni, hogy milyen hatást gyakorolt a minimálbér rendszeres növekedése, természetesen a társadalom széles rétegeinek támogatását váltotta ki.

 

Az is biztos, hogy a brazil gazdasági rendszer túlélte komolyabb megrázkódtatás nélkül a gazdasági válságot, sőt, idén várhatóan öt százalék lesz a gazdasági fejlődés.

 

Viszont hamis lenne csak gazdasági eredményekkel megmagyarázni Lula népszerűségének titkát. A kormány működőképességének elengedhetetlen fel-tétele volt, hogy a kormány képes volt stratégiai szövetséget kötni a hagyományos politikai és gazdasági elittel.

Lula mindig is a rendszer alappillérének tartotta a mezőgazdaságot és ennek fejlődéséről is szép számokat lehet látni. A kormány megbízható szövetségesei és partnerei voltak a szakszervezetek, milliárdok kerültek be a társadalmi megelőzési programokba, ezért az érdekképviseletek részéről alig volt tiltakozó megmozdulás az elmúlt években.

 

A polgári ellenzék, élén a jobboldali Szocialista Párttal, és mostani elnökjelöltjével, José Serrával nagyon nehezen tudja támadni a kormány eddigi politikáját, de még nehezebben képes alternatívát felvázolni. Azt ígérik, hogy még nagyobb szakértelemmel fogják a kérdéseket kezelni, de ez még kevés a sikerhez.

 

A választáson az igazi kérdés, hogy új irányt vesz-e Brazília, vagy halad az eddigi úton. Lula utódjának, Dilma Rousseffnek, a kormánypárt, a Brazil Munkáspárt (PT) jelöltjének két kihívója van. Az egyik egy jobboldali technokrata, a másik egy radikális zöld jelölt. Az érdekesség az, hogy szavakban mindhárman Lula politikáját akarják folytatni, persze eltérő hangsúlyokkal.

 

A 62 éves politikus asszony, Dilma Rousseff a közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint a legesélyesebb. A katonai diktatúra évtizedei alatt a középiskolában kezdett politizálni, majd kommunista ellenálló lett, elfogatása után két évet ült börtönben, ahol kegyetlen kínzásoknak vetették alá. Politikai pályafutása során már energiaügyi államtitkárként is vett részt Lula kormányában, majd később miniszterként bizonyított. Eredményesen javította az ország áramellátottságát, megszűntek a korábban rendszeres, hatalmas területeket sújtó áramszünetek. Rousseff kampánya nem volt izgalmas, mivel Lula eddigi politikája éppen elegendő hatást gyakorol a lakosságra, hiszen a népesség többsége a saját bőrén is érezhette hazájának gyarapodását.

A jobboldali Brazil Szocialista Párt jelöltjének, José Serránák nagy nehézséget okoz, hogy meggyőzze a választókat, hogy sikeresebben tudja továbbvinni Lula politikáját, mint Lula utódja Rousseff. Támadni nem merik Lulát és a politikáját, mivel tudják, hogy ezzel csak szavazatokat veszítenének. Esélye igazából nincsen az elnök poszt elnyerésére, a kérdés az csak az, hogy sikerül-e megakadályoznia azt, hogy Rouseff már a választások első fordulójában megszerezze a szavazatok több mint felét, vagy szükség lesz második fordulóra.

 

A harmadik kihívó, Marina Silva, a Zöld párt aspiránsa. Ő is Lula környezetében kezdte a politizálást, 2008-ig környezetvédelmi miniszter volt a Lula-kormányban.

 

Fokozatosan távolodott el Lulától, mivel nem egyeztek elképzeléseik a gazdasági növekedést előtérbe helyező kormánnyal. 2008 májusában lemondott környezetvédelmi miniszteri posztjáról és kilépett a Munkáspártból is és egy évre rá lépett be a Zöld Pártba.

 

A felmérések szerint népszerűsége 8-10% körül mozog, ami a második fordulóba jutáshoz sem lesz elegendő, ellenben ha Rousseff nem nyeri meg az elnökválasztást már október harmadikán, Silva szavazói jelenthetik a mérleg nyelvét a második fordulóban.