Már majdnem délután négy óra van, és a Buena Vista-i Ángel Albino Corzo Általános Iskola ötödikes tanulóinak negyede még egész nap nem evett semmit. A gyerekek nyugtalanok és figyelmetlenek, amikor a tanáruk a tizedes törteket magyarázza a táblánál.

Számolják vissza a perceket a szünetig, amikor kapnak egy kevés babot és tortillát – némelyeknek ez az egyetlen étkezésük aznap (Mexikóban a tanítási napok két műszakra van osztva; ezek a gyerekek délután fél kettőtől este hatig tanulnak).

„Hogyan tudnának tanulni, ha nem ettek és nincsenek megfelelő eszközeik?” – teszi fel a kérdést később a tanáruk, Juan Carlos. Szeretne interaktív online feladatlapokat használni, de a számítógépes labor zárva van, és nincs internet. „Annyi még a tennivalónk.”

A mexikói kormány oktatási reformja nem sokat javított a mexikói oktatás helyzetén - Fotó: Nina Lakhani

Buena Vista egy sivár hegyvidéki város, ami a fővárost körülölelő kiterjedt Mexikó állam ipari pusztaságára épült. A bűnözés mértéke olyan magas, hogy a téli hónapokban az iskola előbb véget ér, mivel sok gyerek egyedül jár haza. A rendőrség nem járőrözik a környéken.

Az iskolába járók aránya kiábrándító, sokan morzsolódnak le. Az ötödik osztályba járó harmincöt gyerekből ma tízen hiányoznak. Már csak hárman vannak az eredeti osztályból. „Nem tudjuk mi van a többiekkel, egyszer csak nem jöttek többet” – mondja Carlos.

Tanár kollégája, Angelica Rivera a tizennégy éves Pablo miatt aggódik, aki két hónappal ezelőtt maradt ki a hatodik osztályból. Pablo már háromszor ismételt osztályt, de jobban mentek neki a dolgok a bátyja meggyilkolása előtt, ami után beszippantották a kábítószerek és a depresszió. „Megígértettem vele, hogy visszajön, és befejezi az iskolát, de most már dolgozik” – mondja Rivera. Az, ha az innen kikerülő gyerekek tudnak írni és olvasni, már sikernek számít.

Enrique Peña Nieto mexikói elnök a politikája központi elemének az oktatásügyet nevezte ki. A 2012-es megválasztását követő évben ambiciózus reformot jelentett be, hogy megtisztítsa a korrupciótól a Mexikói Pedagógus Szakszervezetet (SNTE), javítsa az oktatás színvonalát, és egy a 21. századnak megfelelő méltányosabb oktatási modellt vezessen be.

A kormány minden tanár számára kötelező vizsgákat írt elő, és azt ígérte, hogy onnantól kezdve az előmenetelek és a fizetések a teljesítménytől függnek majd, és nem attól, hogy ki kinek a pártfogoltja. A valaha készített első oktatási cenzus feltárta, hogy több tízezer bért fizetnek ki illegálisan szakszervezeti dolgozóknak, ügyintézőknek, de még halott, nyugdíjas és „fantom” tanároknak is.

És bár volt némi előrelépés, több millió dollár még mindig pocsékba ment. Ma is kapnak tanári fizetést olyanok, akik soha nem jártak még az osztálytermek közelében sem, derül a szövetségi fizetési jegyzékek adataiból, amiket a Mexico Evalúa civil szervezet és a Monterrey Technológiai és Felsőoktatási Intézet elemzett. Ez törvénytelen, de a vizsgálatot vezető Marco Fernández szerint senkit sem vontak felelősségre.

„Az új oktatási modell sikeréhez pénzre van szükség” – mondja Fernández. „Hogyan fog a kormány több tanárt és technológiát finanszírozni, ha még mindig dollármilliókat fizet ki korrupt állásokért, és nem bünteti meg a felelősöket?”

„A minőség nem számít”

Mexikó az oktatás tekintetében az utolsó helyen áll a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) harmincöt országának sorában. A mexikói gyerekek fejezik be az iskolát a legrosszabb írás-olvasás tudással, matematikai és tudományos ismeretekkel, és körülbelül felük a legalapvetőbb szintnek sem felel meg. A legszegényebb vietnami gyerekek jobban teljesítenek, mint a legjobb körülmények között élő mexikóiak.

„Nem számít milyen gazdag vagy szegény vagy Mexikóban, az oktatás, amit kapsz, rossz vagy nagyon rossz. Az állásokat kapcsolatok, és nem érdem alapján adják, így a minőség nem számít” – mondja Alexandra Zapata, a Mexikói Versenyképességi Intézet (Imco) oktatási szakértője.

Ahogyan már sokan mások előtte, Peña Nieto is a számítógépes ismereteket és az információs technológiát helyezte az oktatási rendszerének középpontjába. Rivera osztálya Buena Vistában volt az egyik kiválasztott osztály, amelyik részt vehetett egy nagy publicitást kapott programban, amelynek keretében ötödik és hatodik osztályosok laptopokat és táblagépeket kaptak. Rivera hat hónapig minden este tanult egy online képzésen, hogy fejlessze a digitális oktatási készségeit.

A mexikói oktatási rendszer konzerválja és újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket - Fotó: Nina Lakhani

Azonban a táblagépek körülbelül kétharmada már nem működik, és a javíttatásukra szánt költségvetést lefaragták. A program során összesen egymillió eszközt adtak át hat szakaszban; az eredményességet azonban nem mérték.

Egy másik idén nagy hírveréssel bejelentett politika keretében angol anyanyelvi tanárokat kívánnak felvenni minden iskolába tíz éven belül, és azt szeretnék elérni, hogy húsz éven belül minden gyermek spanyol-angol kétnyelvű legyen.

A mexikói tanároknak mégis alig vannak eszközeik ahhoz, hogy a már eleve más anyanyelvűeket tanítsák: országszerte egymillió-háromszázezer iskolás beszél őslakos nyelveket elsődlegesen – olykor pedig csak azt. Az őslakos nyelveket beszélő 55 ezer tanár mindössze 60 százaléka tanít olyan osztályban, ahol a diákok ugyanazt a nyelvet beszélik.

„A rasszizmus mindig is jelen volt az oktatáspolitikában, ez a mostani pedig nem ismeri fel, hogy ez egy többnyelvű ország, ahol azonban minden gyereknek egyforma jogai vannak” – mondja Ivania de la Cruz Orozco, a Közgazdasági Kutató- és Oktatóközpont (Cide) kutatója.

„Az oktatás nem burokban működik” – mondja Orozco. „A mexikói őslakos gyerekek azok miatt a társadalmi-gazdasági körülmények miatt nem mennek egyetemre, amelyekben élnek. Nem azért, mert nem akarnak menni.”

Az őslakos iskolákba járó gyerekek teljesítenek a legrosszabbul; több mint 80 százalékuk marad el a fejlődéshez szükséges alapszinttől. Minden negyedik tizenöt éves őslakos nem tud írni és olvasni – ez négyszer magasabb az írástudatlanság általános arányánál. A szegénység növekszik az őslakos közösségekben.

Az egyenlőtlenség a Mexikói Főiskolán tanító egyik legnevesebb szakértője, Patricio Solís szerint az oktatás kétélű fegyver. „Egyrészt a társadalmi mobilitás eszköze lehet, vagy, mint Mexikóban, a tükrözheti és reprodukálhatja az egyenlőtlenségeket.”

Solís szerint az oktatási rendszernek kompenzálnia kellene a gyerekek egyenlőtlen hátterét a legszegényebb közösségekben szervezett nyári iskolákkal, és ösztönzőkkel kellene elérnie, hogy a legjobb tanárok a leginkább rászoruló iskolákban dolgozzanak. Ehelyett azonban az ellenkezőjét teszi.

„A[z oktatási] rendszerünket úgy alkották meg, hogy az újratermeli az egyenlőtlenségeket, ahelyett, hogy kiegyenlítené őket. A legrászorulóbb gyerekeknek jutnak a legrosszabb szolgáltatások, mint például a táv-középiskolák (olyan távoktatási modell, amelyben kevesebb tanár mozgóképes és hanganyagokkal tanítja a tananyagot). Semmilyen bizonyítékát nem látom, hogy a helyzet javulna” – mondja Solís.

Mexikó jelenleg az újonnan érkezett Chile után az OECD második legegyenlőtlenebb országa. Az iskolaelhagyók aránya, valamint a hiányzások és az osztályismétlések számai sokkal rosszabb képet mutatnak a szegényebb közösségeiben.

„Ahol az emberek a legrosszabb körülmények között élnek, oda az oktatás mindig utolsóként érkezik és minden tekintetben – a finanszírozásban, az oktatási anyagokban, a tanárok felkészültségében – a leggyengébb, ami azt jelenti, hogy az egyenlőtlenség továbbél” – mondja Sylvia Schmelkes, az Országos Oktatásértékelő Intézet távozó igazgatója.

„Tagadhatatlan, hogy vannak minőségbeli és egyenlőtlenségi problémáink. Mindkettő nagyon súlyos.”

A legszegényebb közösségekbe kellenének a legjobb tanárok, ám ez Mexikóban nem így van - Fotó: Nina Lakhani

Magukat démonizáltnak érző tanárok

Ahogyan Peña Nieto utolsó hivatali évét kezdi, a „zászlóshajónak” szánt oktatási reformprogramja lesújtó képet mutat. Bár az oktatási miniszter, az elnök közeli szövetségese, még mindig azt hangsúlyozza, hogy a kormány továbbra is elkötelezett az oktatási tervei iránt, és egy szóvivő azt mondja, hogy „minden elsőbbséget élvező program, ami ezt az oktatási átalakítást támogatja, megfelelően finanszírozott”, a számok árulkodóak.

Az oktatási költségvetést idén 11,4 százalékkal, 15,5 milliárd dollárra csökkentették – ami 2011 óta a legkevesebb –, mert a gazdaság megtorpant Donald Trump amerikai elnök határ menti fallal és a kereskedelmi szerződések felmondásával kapcsolatos fenyegetései miatt.

A tankönyvekre szánt költségvetést a harmadával; a tanárképzésre és az esélyegyenlőségi programokra szánt összegeket 40-40 százalékkal csökkentették; a gyerekek digitális hozzáférésének fejlesztésére fordítandó pénzeket pedig teljes egészében elvonták.

A kormányzat és a pedagógus-szakszervezet hatalmas vitája miatt sok tanár úgy érzi, hogy démonizálják őket, de Buena Vistában legalább megpróbálják kihozni magukból a maximumot a szörnyen nehéz körülmények között.

Rivera a saját számítógépére vásárol és tölt le interaktív feladatlapokat, és azokat vetíti ki a táblára, hogy ezzel igyekezzen ösztönözni az osztályát. Egy középiskolás önkéntes próbálja megjavítani az elromlott asztali számítógépeket, de nincs informatikatanár, így a számítógépes labor nem sokat ér.

A tanároknak nemcsak a technológiai hiányosságokkal kell megküzdeniük. Az iskola nem kapott elegendő tankönyvet a tanévkezdéshez, így a gyerekeknek csoportokban, fénymásolatokból kell dolgozniuk. A helyi önkormányzat ugyan felajánlott néhány olvasókönyvet – köztük a Gulliver utazásainak apró betűs, olvashatatlan példányait. „Melyik gyerek fogja ezt elolvasni?” – kérdezi Rivera rácsapva a képek nélküli könyvre. „Ez csak arra jó, hogy néhány politikus valahol eldicsekedhessen vele, hogy segített az iskolának.”

Amikor a szünetet jelző csengő délután fél ötkor végre megszólal, a gyerekek rohannak az ebédlő felé – mindenki, egy vidám hatodikos kislányt, Juliát kivéve, aki kint lézeng, és egy vézna kutyával játszik. Ő csak egy pohár tejet ivott reggelire, és nincs öt pesója (72 forint – a szerk.), hogy kifizesse az ebédet. Rivera kezébe nyom egy pénzérmét, és Julia mosolyogva rohan be.

„A szegénységi öv kellős közepén vagyunk” – mondja az iskola igazgatója, Norma Jiménez az irodájában egy impozáns mexikói zászló mellett. „Ebben a közösségben nincs orvos, se fogorvos, se víz, se rendőrség – ez itt maga a leszakadás.”

A szókimondó Jiménez megszállottja az oktatásban rejlő potenciálnak. „Minden egyes alkalommal, amikor egy új programot hirdetnek, belelkesülünk, és elküldöm a tanáraimat a továbbképzésre. Aztán az egészből nem lesz semmi, mi pedig csalódunk. Ez az egész hullámzó.

„Olyan sok jót tehetnénk itt, aminek ténylegesen van hatása” – teszi hozzá. „De nem mérik fel, hogy mire lenne szükség. A segítség soha nem tartós.”

Írta: Nina Lakhani

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság