Az alábbi cikket Immanuel Wallerstein (1930- ) Egyesült Államok-beli világhírű baloldali szociológus írta nemrégiben

A világgazdasági-  és pénzügyi válság közepette, amely napról napra rosszabbodik, folytatódnak a politikai és katonai csapások az egész Közel-Keleten és Obama elnökségének globális előrejelzései, de eközben nagyon kis figyelmet fordít a világ egy fontos geopolitikai eseménynek, amely 2008 december közepén folyt. Kuba visszatér! Négy latin-amerikai találkozó zajlott le sikeresen Salvador de Bahíában, Brazíliában.

Találkozót tartott itt a Mercosur, Unasur, a Grupo de Río és megtartották Latin-Amerika és a Karib-térség első csúcstalálkozóját (CALC – spanyol rövidítéssel). A brazil elnök, Luiz Inacio Lula da Silva volt a találkozók kezdeményezője, és Kuba pedig a „hőse”. Lula egy „ideológiai hurrikánnak” nevezte az eseményeket.

Nézzük át, mi történt. A Mercosur egy közös piac egyezmény Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay között, amihez Venezuela csatlakozott. Ennek az öt országnak az elnöke kijelentette, hogy átveszik Bolíviai összes exporttermékeit, amelynek az USA a kedvező árszabását szeptemberben törölte azzal a hamis indokkal, hogy Bolívia nem tett eleget drogkereskedelem elleni küzdelemben.

Ezt jóváhagyta az Unasur, amely a tizenkét dél-amerikai ország uniója (Mexikó és Panama megfigyelő). Ami még fontosabb, hogy az Unasur elfogadta azt a brazil javaslatot, amely létrehozna egy Dél-Amerikai Védelmi Tanácsot. Hozzáteszem még azt, hogy az Unasur ülésén ez a javaslat még tavaly májusban előterjesztésre került (amitől persze az Egyesült Államok nem volt boldog). A brazil külügyminiszter, Celso Amorim „kellemes meglepetésként” üdvözölte a döntést. Elmondta, hogy ez megtestesíti a Latin-Amerika a latin-amerikaiaké eszmét, ami teljes elutasítása a klasszikus Monroe-doktrína szlogennek, miszerint „Amerikai az amerikaiaké”.

Az igazi fő eseményre december 16-án került sor a Grupo de Río találkozóján. A Grupo de Río egy latin-amerikai politikai fórum, amelyet 1986-ban hoztak létre. Ennek 2008-ban 22 ország volt a tagja, melyek egyhangúan elfogadták Kuba tagságát. Mexikó elnöke, Felipe Calderón, aki e rész alatt elnökölt, álló ovációval üdvözölte Kuba „testvér népét”, amelyet Raúl Castro elnök képviselt. A fórum azonnal elutasította az USA embargóját Kuba ellen és annak haladéktalan megszüntetését követelte.

Calderón és Castro egy privát találkozót tartott, azzal a szándékkal, hogy leküzdjék a két ország kapcsolatában jelenlévő problémákat, amelyeket Vincente Fox, Calderón elődjének akciói gerjesztettek. A találkozó után Castro azt mondta, hogy a kapcsolat most „pazar” volt. Mindketten bejelentették, hogy 2009 folyamán hivatalos látogatásokat tennének egymás országában.

A fő találkozó a 33 latin-amerikai és karibi elnök csúcstalálkozója volt, amelyet most tartottak meg először. Csupán három elnök nem jött el személyesen, de mentségükként szolgál, hogy küldtek helyetteseket; Kolumbia Alvaro Uribét, Peru Alan Garcíát, és El Salvador Elias Antonio Sacát – ők az utolsó biztos barátai az Egyesült Államoknak Latin-Amerikában. Brazília mindent megtett a részvétel maximalizálása érdekében, katonai gépeket küldött a szegényebb közép-amerikai és karibi országok elnökeinek találkozóra való utazására.

Ennek a találkozónak az értelme a kirekesztésben volt. Sem az Egyesült Államok, sem a volt gyarmati hatalmak – Spanyolország és Portugália – nem voltak meghívva. Ecuador elnöke, Rafael Correa nyilatkozatában elmondta, hogy a találkozó eredménye Latin-Amerika bábkormányainak végével jellemezhető.

Ennek a találkozónak az időzítése nem volt véletlen. Amerika ötödik csúcstalálkozóját Trinidadba tervezik áprilisban. Ennek a találkozónak a szerkezetét még Clinton elnök építette fel 1994-ben. Ugyanazok az elnökök és miniszterelnökök vannak meghívva, mint a fent említett találkozóra, azzal a különbéggel, hogy ott lesz két másik – az Egyesült Államok és Kanada – és egy valaki nem kap meghívást, Kuba.

Valószínűleg, Obamának ott szembe kell majd néznie az egyezségekkel és javaslatokkal, amelyeket megszavaztak a brazil találkozón. Az első, hogy be kell vonni Kubát, azzal, hogy visszavonják felfüggesztését az Amerikai Államok Szervezetéből. Lula kijelentette, hogy ahhoz hogy megjavuljon a kapcsolat Kuba és az Egyesült Államok között, az USA-nak kell megtennie az első lépést, azzal hogy megszünteti az embargót. A második, hogy felülvizsgálja a kint lévő nemzeti adósságokat. Ecuador már fizetési haladékot jelentett be a további tartozások megfizetésére, mondván, hogy 28 évi tartozásfizetés után, még mindig ugyanazzal az összeggel tartozik – ez egy „lehangoló történet” mondta Correa elnök.

Castro elmondta, hogy kész közvetlen tárgyalásokra Obamával. „Ha beszélni akar velünk, akkor fogunk is. Egyre nehezebb elszigetelni Kubát.” Lula kicsit messzebb ment Obama felé való kihívásában. Azt mondta, hogy Obama elnöksége csak akkor lehet történelmi, ha felszámolja kubai blokádot. Időközben, ami az USA hátsó udvara volt – Latin-Amerika – most egyre jobban nyit más világhatalmak felé. Oroszország, Kína és Irán mind növelték szerepüket Latin-Amerikában.

Az utolsó belépő Franciaország. Nicolas Sarkozy elnök hivatalos látogatást tett december 22-23-ig Brazíliában. A két ország nem csak arról állapodott meg, hogy növelik a kereskedelmi kapcsolataikat, hanem katonai kérdésekben is megegyeztek. Franciaország segíteni fog a brazil haditengerészetnek, hogy öt „új generációs” tengeralattjárót építsen, beleértve egyet, amely nukleáris energiával is fel lesz szerelve, amely az első ilyen tengeralattjáró lesz Latin-Amerikában. Továbbá Franciaország beleegyezett, hogy átadja Brazíliának a szükséges technológiát, így a jövőben Brazília saját maga is több ilyen tengeralattjárót tud építeni. Franciaország szintén segíteni fog Brazíliának úgynevezett nehéz helikoptereket építeni, amivel Brazíliának az a célja, hogy azok exportőre legyen.

A kubai, az ecuadori és a brazil labda most mind Obama pályáján van. Áprilisig tudtunkra kell hozza, hogy hogyan reagál.