Alí Primera, híres venezuelai komponista egyszer azt írta: “Korán kell forradalmat szerveznünk. Mert minél tovább késik, annál nehezebb lesz a siker.” Ezek a szavak valósak és tökéletesen ábrázolják a venezuelai forradalom mai problémáit.
Hugo Chávez 10 éve van hatalmon – ezalatt az imperialista erők és a venezuelai oligarchia többször megpróbálta megbuktatni őt és ezzel megakadályozni azokat a reformokat, amelyeket ő vezetett be. Mindannyiszor, a tömegek, a munkásság és a városi szegények megmozdultak, hogy megvédjék a forradalmat.
A tömegek határozottsága ellenére, tíz év majdnem állandó mozgósítása és osztályharca után, a kormánynak még mindig nem sikerült a társadalom alapvető problémáit megoldania. Bár az életszínvonal emelkedett és az egészségügy hozzáférhetősége jobb lett, Venezuela lakosságának a zöme még mindig szegénységben él, a szolgáltatások és a közlekedés a nagyvárosokban nem megfelelő, az ingatlanárak felfelé szökellnek stb. Ugyanakkor a bűnözés rekord szinten van. Caracasban, a bűnözésből eredő halálozások száma az 1998-as 70 per 100,000 lakos szintről 2007-re már hihetetlen 130-ra emelkedett.
Bár a tervgazdálkodási miniszter tagadja, hogy a világgazdasági válsága Venezuelára hatással lesz, a tények azt mutatják, hogy az ország teljesen importfüggő, kifejezetten az élelmiszeri termékekben. Így az infláció komolyan emelkedik Venezuelában. Az élelmiszerek ára 15.3%-kal ment fel. Caracasban az árinfláció 2007 júliusa és 2008 júliusa között 49.9% volt.
A kormány úgy próbálta ezt a problémát megoldani, hogy felszólította a kapitalistákat, hogy növeljék a befektetéseket. A válasz erre az volt, hogy tovább folyt a spekuláció és az élelmiszerek zárolása, hogy ezáltal hiányok legyenek és így az árakat még magasabbra lehessen korbácsolni.
Az olajár vad, kiszámíthatatlan fluktuációja is komoly hatással van Venezuelára. Bizonyos források úgy vélik, hogy a PDVSA, a venezuelai olajtársaság 40%-os csökkenést tervez jövő évi költségvetésében. Ennek elkerülhetetlenül az lesz a hatása, hogy sok szociális kampány, a missziók munkája, amelyeket vagy teljesen, vagy részben az olajbevételekből finanszíroznak, kénytelenek lesznek működésüket vagy visszafogni, vagy meg is szűnhetnek.
A venezuelai kormány hozott olyan rendelkezéseket, amelyek a munkás és szegény rétegeket védik és a gazdasági szabotázst ellensúlyozzák. Ennek egyik sikeres jele volt a SIDOR, a hatalmas acélmű államosítása áprilisban. Ezekhez még hozzá kell adnunk további államosításokat, mint a Banco de Venezuela-t, a „Lacteos los Andes” tejüzemet, a cementipar egészét, a Rialca alumínium gyárat és másokat.
Ezeket az államosításokat a munkásosztály és a fiatalság örömmel és lelkesedéssel fogadta, hiszen látják, hogy ezek a helyes irányba való lépéseket képviselik. Egy májusi közvéleménykutatás szerint 56% volt a cementipar államosítása mellett, míg csak 33% volt ellene. 53.1% volt a SIDOR államosítás híve, míg az ellenzők csak 30.9%-an voltak. Még ennél is jelentősebb volt erre a kérdésre adott válasz: „Egyetértene-e az élelmiszeripari lánc államosításával?” (ez még teljesen magánkézben van). Erre 50.1% felelt igennel, míg a nem csak 30.9% volt.
Államosítás
A marxistáknak teljesen támogatniuk kell ezeket az államosításokat. Ugyanakkor, az államosítás egymagában nem oldja meg a problémákat. Az államosítások csak egy szocialista tervgazdálkodás részeként működnének simán, zökkenőmentesen, csak így tudnák ellátni a lakosság igényeit minden fennakadás nélkül. De jelenleg Venezuelában az államosított szektor csak a gazdaság bizonyos részeire vonatkozik és sok hatalmas, kapitalista céget egyáltalán nem érint. Ezek a részleges intézkedések így nem képesek a problémák mélyére hatolni. Nem elég ezt vagy azt a gyárat államosítani, hanem az egész burzsoá uralkodó osztályt kellene kisajátítani és egy szocialista tervgazdálkodást bevezetni. Ennek részleteit a demokratikusan szervezett munkásosztály megvitatná, kidolgozná és felügyelete alatt tartaná.
Új összeesküvések a hadseregben
Hugo Chávez kétség kívül a világ egyik legkiemelkedőbb politikusa. A nemzetközi burzsoá sajtó azért támadja őt állandóan, mert szembe mert szállni az imperializmussal és a szocializmust, mint megfelelő alternatívát, emlegeti. Annak ellenére, hogy ő többször csak kérte a kapitalistákat, hogy növeljék befektetéseiket Venezuelában és annak ellenére, hogy eddig még nem tett határozott lépéseket arra, hogy megdöntse az uralkodó osztály hatalmát - az oligarchia és az imperialista erők egyre elszántabban próbálnak megszabadulni tőle. Õk értik, hogy Chávez puszta jelenléte is veszélyes számukra.
Az elmúlt pár hónapban több esemény megerősíti azt a tényt, hogy még mindig vannak komoly Chávezhez hűtlen erők a hadseregben, akik a forradalom ellenségei. Szeptember 10-én egy prominens aktív és nyugalmazott tábornokokból álló szervezkedő csoportot lepleztek le. Egy audió felvételről kiderült hogy hogyan akarták izolálni Chávezt, hogyan akarták erővel elfogni, és egy puccsot véghez vinni.
Szeptember 23-án egy titkos fegyverraktárt (köztük egy hosszú távú ágyút) lepleztek le Zulia tartományban, melynek kormányzója ellenzéki. Ezek a fegyverek állítólag egy Chávez ellenes puccs felkészülés részei voltak. Szeptember 27-én, ismét az a hír járta, hogy a venezuelai hatóságok ezúttal egy a légierőkhöz tartozó tábornokot tartóztattak le, aki szintén egy összeesküvés részese volt.
A PSUV és a PSUV ifjúsági szervezete
A venezuelai társadalom ellentmondásai még mindig olyan élesek, mint akármikor ezelőtt. Ezt talán legvilágosabban a PSUV (Venezuelai Egyesült Szocialista Párt) soraiban lehet látni. A január-februári alapító kongresszus után a párt elkezdte a novemberi regionális és helyhatósági választásokra kiválasztani a jelöltjeit. Júniusban 2.5 millió ember vett részt ezekben a választásokban, de a legtöbb alapszervezetben a helyi bürokraták pozíciójukat kihasználva saját jelöltjeiket kényszeríttették a választókra, míg egy igazi baloldali jelölt hiánya sok helyen befolyásolta az eredményt.
Míg a PSUV első évét a reformista jobboldal és a forradalmi baloldal állandó harca jellemezte, ez még inkább áll a PSUV ifjúsági szervezetének szeptemberi alapító kongresszusára, amelyet Puerto Ordázban tartottak. Venezuela minden sarkából 1300 fiatal volt jelen ezen a kongresszuson. A hangulat radikális és forradalmi volt, mindenki úgy érezte, hogy a forradalmat tovább kell vinni.
A kinevezett, nem választott, vezetőség megpróbálta a szabályzatot úgy kialakítani, hogy kizárólag nekik legyen joguk rendelkezni a tagság fölött, ezzel korlátozva a vitát és a szólásszabadságot. A jelenlevők olyan nyomást gyakoroltak a vezetőségre, hogy kénytelenek voltak változásokat eszközölni a szabályzatban, így a szervezet sokkal demokratikusabb lett és a vezetőséget végül is választani, nem kinevezni fogják.
A PSUV alapító kongresszusa hivatalosan 140,000 fiatalt képviselt. Országszerte ezek a fiatalok alapszervezetekben harcolnak a forradalom radikalizálásáért. A PSUV ifjúsági szervezetének kialakulása, fejlődése a venezuelai forradalom sikerének egyik alapvető tényezője lesz.
Regionális és helyhatósági választások
A forradalom egyik új tesztje lesz a november 23-ra kiírt polgármestereket és regionális kormányzókat választó szavazás. Az utolsó ilyen választások alatt az ellenzék csak két régióban győzött (Zulia, Nueva Esparta). Ezúttal komoly a veszélye annak, hogy további, fontos régiók ellenzéki kormányzókat szavaznak majd meg, sőt stratégiailag fontos polgármesteri posztok, mint Maracaiboban, amely az ország második legnagyobb városa, is az ellenzék kezébe kerülhetnek.
A Bolivári kormány még mindig a nép nagy hányadának a támogatását élvezi. De a tavaly decemberi alkotmányos népszavazás során elszenvedett vereség figyelmeztetés volt; 10 év forradalmi folyamata után a legfőbb problémák, amiket fent kifejtettünk, még mindig nem találtak megoldásra. A tömegek, melyek még mindig támogatják Chávezt, kezdenek belefáradni abba, hogy még mindig nem látnak alapvető szociális változásokat és hogy nincs egy világos, átlátható stratégia arra, hogy a forradalmat végig vigyék és eltöröljék az oligarchia hatalmát végleg és mindörökre. A vezetőségben mai napig sincsenek igazi változások és sok hivatalos PSUV jelölt már régen lejáratta magát a lakosság szemében.
Ez az oka annak, hogy a legvalószínűbb perspektíva az, hogy a novemberi választásokon sok helyen a forradalmi erők vereséget fognak szenvedni. A venezuelai forradalom keresztútnál áll. A társadalomban felhalmozódott ellentmondások – a munkásosztály és az uralkodó osztály közötti ellentmondások – nem maradhatnak örökre holtponton. Vagy így vagy úgy megoldás kell.
Még egy valódi nagy győzelem a novemberi választásokon is csak egy még élesebb, komolyabb konfrontációhoz vezetne az oligarchiával a jövőben. Chávez bejelentette, hogy ha győz, egy új népszavazást hirdet majd meg, hátha ezúttal a tavaly elvesztett alkotmányos népszavazás most sikeres lesz. Ez egy olyan kihívás, amelyet az oligarchia nem fog eltűrni.
Szocialista Forradalom
Az alapvető tény, melyet a marxistáknak meg kell érteniük, az az, hogy a szocialista forradalom sikeréhez minden objektív feltétel megvan jelenleg Venezuelában. Szóval, miért nem sikerült ez eddig? A reformisták a tömegeket hibáztatják, hogy „nem elég nagy az öntudatuk”. De ha kielemezzük az elmúlt 10 év forradalmi eseményeit, azt láthatjuk, hogy éppen ezek a tömegek védték és mentették meg a forradalmat minden esetben az oligarchiával szemben. Ez volt a helyzet 2002-ben a puccs idején, és később a kizárások idején is. Ugyanígy volt 2004-ben, amikor az visszahívásos népszavazás zajlott és 2006-ban az elnökválasztás esetében is.
Nem a nép „öntudata” hiányzik, hanem a vezetőség nem érti a jövőbe vezető utat; a vezetőség reformista elemei nem rendelkeznek egy világos, szocialista perspektívával. Az egyetlen megoldás a gazdaság kulcsfontosságú szektorainak a kisajátítása (bankok, termőföld, élelmiszeripari elosztási lánc és a többi ipar). Ezeket a kisajátított ipari, mezőgazdasági, pénzügyi és egyéb szektorokat a munkásosztály direkt demokráciája és egy szocialista központi terv alapján, a tömegek direkt felügyelete alatt kell szervezni. Ez, és csak ez oldaná meg a venezuelai forradalom sürgős megoldásra váró problémáit.
Írta: Patrick Larsen, megjelent a www.marxist.com oldalon.