Az amerikai külügyminisztérium éves jelentése Kubát az egyik olyan országként említi, ami akadályozza a vallásgyakorlást. Miközben a külügyminisztérium legutóbbi jelentése, az országgal kapcsolatban, azt állítja, hogy a kormány már jobban tiszteli a vallásszabadságot, azt is megjegyzi, hogy továbbra is jelentős korlátozások vannak érvényben.

Azonban sok szakértő jelezte, hogy növekedtek a vallási megnyilvánulások kubai közéletben. Az állam szekuláris jellegének 1992-es alkotmányba foglalása elősegítette a vallásszabadságot, és azóta két pápa és több más jeles külföldi vallási vezető látogatott el az országba.

Ezeknek a listáknak, amiket Egyesült Államok kormánya önkényesen és egyoldalú módon állít össze, mások felett ítélkezve, de maga fölött soha, politikai motivációi vannak, mivel, Kuba esetében, fel lehet használni őket a blokád igazolására.

Hogy hiteles véleményeket mutasson be, a Granma számos kubai vallási vezetővel készített interjút.

Nincs antiszemitizmus

A Havanna El Vedado kerületében lévő Beth Shalom Templomban David Prinstein, a zsidó közösség alelnöke megerősítette, hogy a kubai zsidókat soha nem üldözték.

„A forradalom első napjaiban volt némi távolságtartás a különböző vallások és az állam között; ha vezető pozíciót töltöttél be, akkor nem lehettél vallásos, de nem volt üldöztetés.”

Személyes élményeiről mesélve elmondta, hogy szülei a Kubai Kommunista Párt alapító tagjai voltak, amiben ő is aktív volt. „Soha nem felejtettem ki az önéletrajzomból, hogy a családom zsidó. A szüleim nem voltak gyakorló zsidók, de a nagyszüleim, akik a nácik elől menekülve érkeztek Lengyelországból Kubába mindig jártak a zsinagógába.”

Jelenleg, a kubai zsidó közösségnek körülbelül 1500 tagja van. 1959 előtt, amikor is a többségük az Egyesült Államokba emigrált, úgy 15 ezren voltak. Öt zsinagóga van Kubában, ebből három Havannában, egy Santiago de Cubában és egy másik Camagüeyben.

„Noha számszerűen ez egy kis közösség, de a tetteiben erős, számos projektje és programja van” – erősítette meg Prinstein.

Az egyik kihívás a kubai zsidók számára az étkezési szokásokhoz kapcsolódik, mivel nem ehetnek sertéshúst, kagylót, pikkely nélküli halat vagy hártyás lábú baromfit. Ezen szabályok tiszteletben tartását segíti, hogy engedélyezett számukra az ország egyetlen magán hentesüzletének működtetése. „1906-ban nyitották, és a forradalom győzelme után is tiszteletben tartották” – jegyzi meg Prinstein, aki kiválónak tartja közössége és a kubai kormány közötti kapcsolatokat.

„A jelenlegi kubai migrációs és utazási törvényt életbe lépése előtt is mindig el tudtunk utazni a nemzetközi eseményekre, amelyekre hívtak minket Latin-Amerikába, Izraelbe és az Egyesült Államokba.”

„A mi országunkban nincsenek antiszemita megnyilvánulások” – összegezte.

Új egyház Kubában

Az 1457-ben Kelet-Európában kialakult morva egyház a ’90-es évek végén kezdett működni Kubában. „Egy kis csoportként kezdtük, akik egy házban jöttek össze, mígnem 2003-ban testvérként csatlakoztunk a Kubai Egyházak Tanácsához” – tájékoztatta a Granmát Armando Rusindo, a 2013 januárjában bejegyzett kubai morva egyház vezetője.

Noha tevékenységüket már korábban is folytathatták Rusindo – aki hangsúlyozta, hogy senkinek nem a szóvivője, a saját tapasztalatait osztja meg – úgy véli, hogy a vallások és a születőben lévő forradalmi kormány közötti feszültségek 1959-ben a kölcsönös meg nem értettségnek voltak köszönhetőek. Mostanság „a hit ébredését észleli a kubaiak körében, amit abból lehet lemérni, hogy hány ember jár templomba.”

„A haladás üdvözlendő, mivel úgy gondolom, hogy ha évekkel ezelőtt azt mondták volna nekünk, hogy karácsonyi műsorokat sugározhatunk a televízióban, vagy színházakban tarthatjuk a nyilvános összejöveteleinket, azt hittük volna, hogy álmodunk, de ma mindez valóság.”

Azonban úgy hisszük, hogy van még hova fejlődni; „folyamatosan saját példánkkal demonstrálni, hogy mit adhat a vallás egy országnak, hitünkből eredő magatartást, elkötelezettséget és szolgálatot.”

Az első iszlám egyesület

Mindig is voltak muszlimok Kubában, de az elmúlt ötszáz évben nem volt muszlim vallási intézmény, mondja Pedro Lazo, a Kubai Iszlám Egyesület elnöke, amit hivatalosan 2007-ben hoztak létre, de az összejövetelek már évvel korábban kezdődtek. „A ’90-es évek óta gyakoroljuk a vallást, és soha semmilyen problémánk nem volt” – erősítette meg.

Lazo hozzáteszi, hogy jelenleg több ezer muszlim él az országban, köztük kubaiak és külföldi diákok egyaránt megtalálhatók. Noha mecsetek még nem épültek, mindannyian szabadon megtarthatják az olyan vallási szokásaikat, mint amilyen a ramadán.

Az Iszlám Egyesület jó kapcsolatokat ápol más vallásokkal. „Az alapelveink szerint ezeknek a kapcsolatoknak kiválóknak kell lenniük, ugyanúgy ahogyan a szomszédainkkal, tiszteleten, testvériségen és minden tekintetben együttműködésen kell alapulniuk.”

A 2001. szeptember 11-i támadások óta, az Egyesült Államok az iszlámot terroristák vallásának próbálja beállítani. Lazo szerint ez őket is le akarja járatni, főleg Irak megszállása után, de Kubában továbbra is normálisan dolgoznak, és képviselik az iszlámot országos és nemzetközi eseményeken.

„A kormányzó hatóságok az emberek teljes vallásszabadsága mellett vannak, ahogyan ez az alkotmányban és azok tetteiben is megnyilvánul.”

Lazo hangsúlyozta, hogy fontos, hogy az emberek tiszteletben tartsák egymást, ami csak akkor lehetséges, ha megértik a valóságaikat. „Allah arra tanít minket, hogy tiszteljük azt, amiben az emberek hisznek, még ha mi nem is osztjuk a hitüket. Amikor képessé válsz megérteni mások valóságait, tisztelni tudod őket és ők is tisztelni fognak téged.”

Egy egyház társadalmi felelősségvállalással

Tagjainak meghatározása szerint a Martin Luther King Emlékközpont (CMMLK) egy a kereszténység által ihletett makroökumenikus intézmény, amit Havanna Pogolotti kerületében alapítottak 1987-ben.

Kirena Criado Pérez, a központ Reflexió és Társadalmi-teológiai Képző Programjának igazgatója úgy gondolja, hogy az emlékközpont „segített lerombolni azt a gondolkodásmódot, ami még mindig ott él sok ember fejében, hogy a kubai társadalom egy dolog és az egyház egy másik.”

Véleménye szerint a CMMLK társadalmi befolyása nemcsak a bibliai, teológiai és lelkipásztori képzésből, de az oktatási projektjeikből is fakad, amiket a brazil pedagógus, Paulo Freire eszméi alapján végeznek. „Pártoljuk a részvételt. Úgy hisszük, hogy mindenkinek van bölcsessége, ami, ha megosztja a közösséggel, gazdagítja az akciókat.”

A központ a szolidaritás területén is dolgozik, kapcsolódva a latin-amerikai mozgalmakhoz, és a Caminos kiadóért is felelős. Ezenkívül egy lakásépítési programban is részt vesz Pogolottiban. A 2012-ben Kubára lesújtó Sandy hurrikán után a tagjai létrehozták „A Te Szolidaritási Számlálód” projektet, ami az egész országban mozgósította az embereket, akik nem csak anyagi felajánlásokat tettek, de a romok eltakarításában is és a házak újjáépítésében is segédkeztek.

Kirenia Criado úgy gondolja, hogy más intézményekkel együtt az emlékközpont segített az embereknek megérteni, hogy a „az egyház egy társadalmi szereplő, és mint ilyen, felelős a valóság megváltoztatásáért.”

„Nem hiszem, hogy az egyház bárminek is főszereplője lehet, sem pedig azt, hogy öncélú lenne, mert nem nagy egyházat, hanem egy jobb társadalmat akarunk.”

Noha a hangsúlyozta, hogy a kubai hatóságokkal való kapcsolatok mindig is nagyon tiszteletteljesek voltak, Criado véleménye szerint több teret kellene nyitni a párbeszédre.

„Kuba változási folyamaton megy keresztül. Mindenki azon gondolkozik, hogy hogyan kellene megváltoztatni az országot, de nem mindenki ugyanabba az irányba mozdulna. Ugyanez a helyzet az egyházakkal. Ezért fontos, hogy megértsük a másikat, beszélgessünk, és megszabaduljunk a régi előítéletektől.”

Dalia González Delgado