Kedves Hugo!

Örülök, hogy visszatérhettél az amerikai föld darabjára, amelyet annyira szeretsz,és a testvéri néphez, amely téged annyira támogat.

1819-ben, majdnem száznyolcvan éve, csaták tüzében, a bolivári felhívás visszhangjaként az ágyútűz robajában, Angosturában, ahol a Független Alkotmányozó Kongresszus összeült, a következőket mondta a Szabadító: „Boldog az a Honpolgár, aki a parancsnoksága alatt álló hadsereg védőpajzsa alatt a Népfelséghez fordult, és felhívta, hogy gyakorolja korlátlan akaratát!”

DOKUMENTUM

2004. március 27-én a Vasas Szakszervezeti Szövetség székházában, 175 résztvevővel, Kuba: lehetséges egy igazságosabb világ? címmel konferenciára került sor.

Fáradságos, rögös útra léptünk az első évben, de elhatároztuk, hogy végighaladunk rajta, megteremtjük a jövőt. Az olyanoknak, mint én, akik érett politikai kultúrával nem rendelkeztünk, csupán tettvágyunk helyettesítette ezt a hiányt, rá kellett döbbennünk arra, hogy mennyire nehéz és milyen bonyolult feladatra vállalkoztunk.

Továbbra is kapcsolatban álltunk a Corralillóban, San Diegóban, La Esperanzában és Yaguajayban levő gerillacsoportokkal. Emlékszem, májusban vagy júniusban felkerestem a San Diegóban tartózkodó gerillaosztagot, ahol számomra mind az ideig ismeretlen helyzettel kellett szembenéznem: egy vadászgép bombázni kezdett bennünket. Egy guasimafa alatt kerestem menedéket, és így éltem át tűzkeresztségemet, hogy a félelemről ne is szóljak. La Esperanzán keresztül, a szükséges óvintézkedések megtételével, visszatértünk Santa Clarába. A Felkelő Hadsereg támadó hadműveletei során számos útra kellett vállalkoznom.

Alkategóriák