Ha mára már lehetőség van meghosszabbítani az életet, az egészséget és az emberek hasznos idejét, ha tényleg minden tökéletesen adott ahhoz, hogy az emberiség tudását a termelékenység, a kultúra és az emberi értékek fejlesztésének szolgálatába állítsák, akkor mégis mire várnak?
Tegnap meglátogatott a Venezuelai Bolivári Köztársaság elnöke, aki országának olajérdekei védelmében utazott külföldre. Kubában járva megragadta az alkalmat, hogy kapcsolatba lépjen velem és személyesen üdvözöljön, mint ahogy ezt, ezen év augusztus 13-án ígérte, amikor szerencsém volt 88. életévemet betölteni. Azon a napon kaptam tőle néhány gyümölcsöt, többek között néhány apró szeműt, amelyek úgy néztek ki, mintha gyöngyök lennének, és amelyeket eddig még sosem láttam és nagyon finomak. Szintúgy ajándékba kaptam venezuelai sportolóktól egy egyenruhát, akik számtalan babért aratnak saját országuk dicsőségére.
Elnök urak!
Annak a tizenöt népnek az érdekében, amelyek leginkább megszenvednék, ha a jenkik Nicaraguát Uncle Sam gyarmatává tennék, feljogosítva érzem magam, hogy jelen levelemmel hozzátok forduljak, nem álszent és csalárd diplomata-udvariassággal, hanem a katona keresetlen őszinteségével.
Az olyan ember, aki hazája földjéből egy tenyérnyit sem követel a sírjára, megérdemli, hogy meghallgassák, és nemcsak azt, hogy meghallgassák, hanem hogy higgyenek is neki.
Kedves Hildita!
Ma írok neked, de a levelet jóval később kapod meg. Azt akarom, hogy tudd, emlékezem rád, és remélem, hogy nagyon boldog vagy a születésnapodon. Már majdnem kész nő vagy, és nem lehet neked butaságokat és lódításokat írni, mint a gyermekeknek. Tudnod kell, hogy messze vagyok és még sokáig leszek távol tőled, s ahogy csak tudok, harcolok az ellenségeink ellen. Nem nagy dolog, de ez is valami, valamicske, s azt hiszem, mindig büszke lehetsz apádra, ahogy én is büszke vagyok rád.
Alkategóriák
Dokumentumok Cikkek száma: 27
10. oldal / 13
