Ma reggel tíz órakor hallgattam a küldöttek vitáit a 6. pártkongresszuson. Annyi bizottság volt, hogy értelemszerûen nem tudtam mindenkit meghallgatni.

Öt bizottság alakult, hogy egy sor kérdést megvitassanak. Ezután, én is kihasználtam a szünetet, hogy szívjak egy kis friss levegõt és egyek egy kis tápláló ételt. Nekik biztosan nagyobb étvágyuk volt a munkájuk és az életkoruk miatt.

Nagy hatással volt rám ennek az új generációnak az iskolázottsága, ami hasonlóan magas szintû kulturális érettséggel párosul. Nagyon különböznek azoktól, akik 1961-ben tanultak meg írni és olvasni, éppen akkor, amikor a jenki merénylõk által vezetett bombázók megtámadták a szülõföldünket. A küldöttek többsége akkor még gyerek volt, vagy még meg sem született.

Nem igazán arra figyeltem, hogy mit mondtak, sokkal inkább arra, hogy hogyan mondják azt. Annyira felkészültek voltak, a szókincsük annyira gazdag volt, hogy szinte nem is értettem teljesen õket.
Megvitattak minden szót, még egy vesszõ megléte vagy hiánya a bekezdésben is vita tárgya volt.

Az õ feladatuk még nehezebb, mint amit a mi generációnk vállalt, amikor meghirdette a szocializmust 90 mérföldre az Egyesült Államoktól.
Véleményem szerint, ezért a fõ örökség, amit rájuk hagyhatunk, az az elkötelezettségünk a forradalmi elvek mellett. Az emberiség történetének ezen pontján nem lehet hibázni. Senki nem hagyhatja figyelmen kívül ezt.

A pártvezetésnek népünk legjobb politikai tehetségeibõl kell állnia, akik képesek konfrontálódni a Birodalom politikájával, ami veszélyezteti az emberi fajt és gengsztereket gyárt, olyanokat, mint azok a NATO-ban, akik képesek 4.000 légicsapást mérni egy afrikai országra mindössze 29 nap alatt, a szégyenletes Hajnali Odüsszeia megindítása óta.

Az a kötelessége a forradalmár férfiak és nõk új generációjának, hogy példaértékû vezetõk legyenek, szerények, szorgalmasak és a szocializmus kitartó harcosai.

A kapitalista termelési rendszernek, amely elõnyben részesíti és elõsegíti az emberek önzõ ösztöneit, meghaladása a fogyasztói társadalom barbár állapotában, nem kétséges, nagy kihívás.

Az új generáció feladata, hogy kijavítsa és habozás nélkül megváltoztassa mindazokat a dolgokat, amik javításra és változtatásra szorulnak, és továbbra is bemutassa, hogy a szocializmus a lehetetlen megalkotásának mûvészete: megalkotni és valóságossá tenni a szegények forradalmát, a szegények által és a szegényekért, és megvédeni azt egy fél évszázadon keresztül a valaha volt legerõsebb állammal szemben.

Fidel Castro Ruz
2011. április 17.