Amikor Bruno befejezte a beszédét október 26-án déltájban, ahogyan ez lenni szokott, lehetőség volt a hozzászólni, mielőtt a határozatot szavazásra bocsátották. Az első hozzászóló Ronald D. Godard, az Egyesült Államok nagykövete volt, aki a nyugati félteke ügyeinek rangidős tanácsadójaként és országa delegációjának vezetőjeként volt jelen. A különös szavait nem szükséges elemeznünk, hogy bemutassuk, hogy a kubai külügyminiszter vádjai teljesen jogosak voltak.

Az ő saját megerősítései elegendőek arra, hogy tükrözzék ezen ország politikájának rideg cinizmusát.

"Az Amerikai Egyesült Államok […] határozottan elkötelezett az iránt, hogy támogassa a kubai emberek vágyát, hogy szabadon meghatározzák az országuk jövőjét."

"Az Amerikai Egyesült Államoknak […] szuverén joga, hogy irányítsa a gazdasági kapcsolatát egy másik országgal. Az Egyesült Államok gazdasági kapcsolata Kubával kétoldalú kérdés […], ami nyitottabb környezetre, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok növekvő tiszteletben tartására ösztönzi Kubát."

"Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a vitába a múlt retorikai érvei keverednek és taktikai különbségek kerülnek előtérbe - ez egy olyan vita, ami kicsit sem segít a kubai embereken."

"A delegációm sajnálja, hogy a kubai küldöttség évről évre, újra és újra helytelenül és inkorrekt módon az Egyesült Államok Kubával szemben hozott kereskedelmi szigorításait népirtásként minősíti. […] az USA nem hozott Kubába szállítandó humanitárius segélyekre vonatkozó szigorítást…"

"Az Egyesült Államok 2009-ben […] engedélyezett 237 millió dollárnyi magán humanitárius segítséget élelmiszert és más alapvető cikkeket tartalmazó postai küldemények, nem-mezőgazdasági humanitárius adományok és egészségügyi adományok formájában."

2009 áprilisában, Obama elnök azt mondta, hogy 'az Egyesült Államok keresi az új kezdet lehetőségét Kubával,' de 'hosszú utat kell még megtenni, hogy leküzdjük a sok évtizednyi bizalmatlanságot.' […] párbeszédet kezdeményeztünk a két ország közötti közvetlen postai szolgáltatás újraindításáról, és növeltük a művészeti és kulturális cserét…""Obama elnök nyilvánosan kijelentette, hogy a politikai foglyok elengedése és a gazdasági reformok pozitívak a kubai emberek számára. Az USA reméli, hogy látja ezen ígéretek a közeljövőben való teljesítését, ahogyan azt is, hogy a kubai kormány nagyobb készséget mutat arra, hogy építőleg dolgozzon együtt a saját népével. […] az Egyesült Államok álláspontja az, hogy addig nem lehetséges egy új korszak az USA és Kuba kapcsolataiban, amíg a kubai emberek nem élvezik azokat a nemzetközileg elismert politikai és gazdasági szabadságjogokat, amiknek más országokbeli védelméért ez a testület oly sokat tett."

"A delegációm a határozat ellen fog szavazni. Sőt, az Egyesült Államok úgy gondolja, hogy ez egy jó alkalom ennek a testületnek, hogy ráirányítsa az energiáit a kubai emberek támogatására a jövőjükről való szabad döntés lehetőségének a keresésében és megkerülje az eme határozat által képviselt a retorikai pózt."

"Köszönöm, Elnök úr."

Rögtön ezután, szavazási szándékát magyarázva a nicaraguai delegáció vezetője következett, akinek a népe átélte Ronald Reagan piszkos háborújának borzalmait, amely olyan sok vérontást okozott. Keményen és meggyőzően beszélt.

A szavazás megtörtént, és 187 ország voksolt a határozat mellett; ketten szavaztak ellene: az Egyesült Államok és Izrael, elválaszthatatlan szövetségesek a népirtó akciókban; és hárman tartózkodtak: a Marshall-szigetek, Mikronézia és Palau. Az ENSZ mind a 192 tagországa jelen volt.

A szavazás után, a belga képviselő - az Európai Unió és az USA egyik szövetségese részéről - nyitotta meg a vitát azon delegációk előtt, akik kommentálni kívánták a döntésüket.

Ezt követően 16, a nemzetközi politika szempontjából kiemelkedő szerepet játszó ország szólalt fel, hogy elmagyarázzák, hogy miért szavaztak a határozat mellett. A következő sorrendben hangzottak el a beszédek: Uruguay, Bolívia, Angola, Mianmar, Suriname, Fehéroroszország, Saint Kitts és Nevis, Laosz, Tanzánia, Líbia, Szíria, Szudán, Vietnam, Nigéria, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság.

Fontos emlékezni, hogy sok ország a mi saját delegációnk kérésére tartózkodott a felszólalástól, úgyhogy a szavazási procedúra nem húzódott túl sokáig a vita lefolytatásának ideális időbeosztásának kárára, de ez köszönhető volt a szép számú felszólaló komoly erőfeszítésének is. Ennek ellenére 37 delegáció beszélt nagyon is világosan és pontos kifejezésekkel az iménti határozat mellett, ami 19. alkalommal került elfogadásra az ENSZ közgyűlése által. Most, ez alkalommal volt a leghosszabb ideig tartó és leghevesebb vita ebben a kényes és fontos kérdésben.

Délután 4 óra 17 perckor, Kuba külügyminisztere ismertette országunk válaszát.
Mondandójának lényege, noha majdnem az egész szöveg lényeges volt, a következőképpen hangzott:

"Elnök Úr!"

"Szeretnék köszönetet mondani a három szónoknak a szavaikért, és a delegációknak, hogy jelen vannak ezen a váratlan kora esti ülésen."

"Tekintve azt, hogy mit mondott az Egyesült Államok és az Európai Unió: Ez a 19. alkalom, amikor az Egyesült Államok delegációja ugyanazokat a dolgokat ismétli nekünk."

"A blokád gazdasági háború és népirtó cselekedet."

"Lehetséges az, hogy a Külügyminisztérium nem csinálta meg a házi feladatát vagy nem tanulta meg az anyagot?"

"Tavaly itt olvastam a levelezési megállapodás cikkelyeit…"

"Ma már olvastam Mr. Mallory híres jegyzékét."

"Ezek nem "ideológiai viták" a múltból. A blokád egy öreg jégtábla, ami itt maradt a hidegháborúból. Ez nem retorikai kérdés, hanem agresszió Kuba ellen."

"Az Egyesült Államok célja nem az, hogy segítsen vagy támogassa a kubai embereket. Köztudott, hogy a blokád nehézségeket és szenvedést okoz. Nem halált, mert azt a kubai forradalom nem engedi.

Az itt elmondottak hogyan igazolhatják a kubai gyerekek büntetését? Ha segíteni akarnak vagy támogatni a kubai embereket, akkor az egyetlen teendő a blokád azonnali feloldása."

"Miért akadályozzák meg az amerikai állampolgárokat, hogy Kubába utazzanak, és első kézből informálódjanak? Miért szigorították az úgynevezett "ember-ember" kapcsolatokat?"

"A blokád ürügye változott az idők során. Először a kínai-szovjet tengelyhez való állítólagos tartozás volt az ok; aztán a forradalom feltételezett exportja Latin-Amerikába; majd a kubai csapatok jelenléte Afrikában, amelyek segítettek legyőzni az apartheidet, megőrizni Angola függetlenségét és kivívni azt Namíbia számára."

"Később, az emberi jogok manipulációja. De a blokád maga a kubai emberek emberi jogainak brutális megsértése."

"Mi készek vagyunk megvitatni az emberi jogok megsértését. Kezdhetnénk talán a guantanamói koncentrációs táborral, ahol gyakorlat a kínzás, és a habeas corpus nem létezik. Ez a "Katonai Bizottságok" királysága, ami kívül esik a törvények hatályán. Meg tudná magyarázni az Egyesült Államok delegációja, hogy mi történt az Abu Ghraib, a Bagram és a Nama táborokban?"

"Emeltek vádat ezeknek a felelősei ellen? Emeltek vádat azon európai kormányok ellen, amelyek engedélyezték a titkos börtönöket Európában és azokat a titkos CIA-járatokat, amik elrabolt személyeket szállítottak? Tudná az Európai Unió képviselője tisztázni ezt a kérdést?"

"Beszélhetnénk a WikiLeaks-ről is. Miért nem mondanak nekünk semmit azokról a rémtettekről és bűncselekményekről, amiket a 75,000 afganisztáni és 400,000 iraki dokumentum tárgyal?"

"A kubai változások a kubai emberek ügye. Meg fogunk mindent változtatni, amit meg kell változtatni a kubai emberek jólétéért, de nem fogjuk kikérni az Egyesült Államok kormányának véleményét. Szabadon választjuk meg a sorsunkat. Ezért csináltunk forradalmat. A változások szuverén változások lesznek, nem "gesztusok". Tudjuk, hogy az egyetlen dolog, ami kielégítené az Egyesült Államokat egy jenki-barát kormány beiktatása lenne. De ez nem fog megtörténni."

"Együttműködést szeretne az egyetemeink között? Szüntessék meg az akadémiai, diák, tudományos és kulturális cserékre vonatkozó szigorításokat és engedélyezzék számunkra, hogy egyezményeket kössünk ezen intézményekkel."

"Együttműködést szeretne olyan kérdésekben, mint a kábítószer-kereskedelem, terrorizmus, emberkereskedelem, természeti katasztrófák és postai szolgáltatások? Válaszoljanak legalább arra a javaslatra, amit előterjesztettünk, feltétel nélkül, több mint egy évvel ezelőtt."
"Az USAID egy magas rangú hivatalnoka megerősítette Tracey Eaton újságírónak, hogy a legutóbbi időkben 16,5 millió dollárt adott át (idézem) 'magánszemélyeknek Kuba területén'. Ezt hívják ők az ő zsoldjuknak."

"Az illegális rádió- és televízióadások folytatódnak."

"Az öt kubai antiterrorista harcos még mindig igazságtalanul börtönben van. Legutóbb, bármiféle ok nélkül Gerardo Hernández magánzárkába zárták és megtagadták tőle az orvosi ellátást."
"Az olyan bevallottan nemzetközi terroristák, mint Orlando Bosch és Posada Carriles szabadon sétálnak Miami utcáin, és még politikai tevékenységekben is részt vesznek."

"A blokád visszaélésszerűen területen kívüli, és mindenkit érint, aki most itt van. Ez nem kétoldalú ügy."

"Elnök úr!"

"Egy kis hozzátennivalóm van ahhoz, ami már elhangzott az Európai Unióról: Mi nem ismerünk el ettől a testülettől semmiféle morális vagy politikai hatóságot vagy bármit az emberi jogokkal kapcsolatban."

"Jobban tennék, ha maguk miatt aggódnának, a brutális bevándorló-ellenes politikájuk, a kisebbségek kitelepítése, a tiltakozók erőszakos elnyomása és a munkanélküliekkel és az alacsony jövedelműekkel szembeni társadalmi kirekesztés miatt."

"Szégyentelenül és szégyenletesen az Európai Parlament arra szánta el magát, hogy díjat adományozzon az Egyesült Államok kormánya fizetett ügynökének Kubában."

"De az Európai Unió álmodik, ha azt hiszi, hogy lehetséges normalizálni a kapcsolatokat Kubával, amíg az úgynevezett Közös Álláspont létezik."

"Nagyon szépen köszönöm."

Mindannyian arra számítottunk, hogy az Egyesült Államok válaszol Bruno válaszára. A legjobb dolog, amit az amerikai nagykövet és a delegációja egész élete során tett - és anélkül a lekicsinylő gesztus nélkül, hogy elhagyja a termet - az az volt, hogy ellenállt a cáfolhatatlan érvek záporának. Kuba válasza megbénította őket; olyan érzésem volt, hogy folyamatosan elhalványultak, mígnem eltűntek a forgatókönyvből.

A blokád 50 éve alatt a szuperhatalom nem volt, és nem is lesz képes legyőzni a kubai forradalmat. Nem szántam rá magamat, hogy számba vegyem a szavazatokat a "Határozat" mellett vagy ellen.

Ehelyett azoknak a szónokoknak a hevességét és meggyőződését figyeltem, akik ez ellen az igazságtalan és önkényes intézkedés ellen szólaltak fel. Hiba azt hinni, hogy ezt az intézkedést határozatlan ideig fent lehet tartani.

Ez felkelés volt. Az embereknek elegük van az agresszióból, a fosztogatásból, a visszaélésekből és a megtévesztésből.

A delegációk soha korábban nem fejezték ki ilyen erővel a tiltakozásukat az ellen, ahogyan megvetően figyelmen kívül hagyják a világ közösségének a véleményét az éppen elítélt népirtó cselekedetet ügyében, megcsúfolva ezzel a blokádot elítélő országokat. Tudatában vannak annak, hogy a legsúlyosabb tett a természeti erőforrásaik szisztematikus kirablása, ami hatással van a bolygó lakosságának többségére, a növekvő élelmiszerhiány, a környezetrombolás, a népek közötti népirtó háborúk növekvő száma, amelyeket a 75 országban jelenlevő katonai bázisokról támogatnak, és a világ minden népére nézve öngyilkos tűzész növekvő veszélye.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete nem létezhet azoknak a népeknek a jelenléte nélkül, akik követelik a blokád megszüntetését.

Mi haszna ennek az intézménynek, ami akkor jött létre, amikor a nagy többségünk még nem is volt független, nélkülünk?

Milyen jogon kell ez az intézmény nekünk, ha még egy kis országot sújtó blokád megszüntetését sem tudjuk követelni?

Így vagy úgy, de alá vagyunk rendelve az Egyesült Államok és a NATO érdekeinek, ennek a háborúpárti katonai szervezetnek, ami több mint egy billió dollárt herdál el minden évben háborúkra és fegyverekre, annyi pénzt, amely több mint elég lenne, hogy biztosítsa alapvető dolgokat minden embernek a földön.

Sok harmadik világbeli ország arra kényszerül, hogy megoldásokat keressen függetlenül attól, hogy a többiekkel mi történik; ez olyan, mint egy olyan liftbe szállni, ami nagy sebességgel az ellenkező irányba megy.

Amire szükség van, az egy valóban demokratikus ENSZ és nem egy birodalmi hűbérbirtok, amiben az államok nagy többsége nem számít semmit. Az ENSZ, amit a második világháború befejezése előtt alapítottak, kimerült.

Nem szabadna engednünk, hogy ennek az ülésnek a nevetséges színjátéka megismétlődjön egy év, azaz tizenkét hónap múlva.

Engedjék meg, hogy éreztessük a követelésünket, és védjük meg a fajunk életét, mielőtt túl késő lenne.

Fidel Castro Ruz

2010. november 1.