DOKUMENTUM

2004. március 27-én a Vasas Szakszervezeti Szövetség székházában, 175 résztvevővel, Kuba: lehetséges egy igazságosabb világ? címmel konferenciára került sor.

Fáradságos, rögös útra léptünk az első évben, de elhatároztuk, hogy végighaladunk rajta, megteremtjük a jövőt. Az olyanoknak, mint én, akik érett politikai kultúrával nem rendelkeztünk, csupán tettvágyunk helyettesítette ezt a hiányt, rá kellett döbbennünk arra, hogy mennyire nehéz és milyen bonyolult feladatra vállalkoztunk.

Továbbra is kapcsolatban álltunk a Corralillóban, San Diegóban, La Esperanzában és Yaguajayban levő gerillacsoportokkal. Emlékszem, májusban vagy júniusban felkerestem a San Diegóban tartózkodó gerillaosztagot, ahol számomra mind az ideig ismeretlen helyzettel kellett szembenéznem: egy vadászgép bombázni kezdett bennünket. Egy guasimafa alatt kerestem menedéket, és így éltem át tűzkeresztségemet, hogy a félelemről ne is szóljak. La Esperanzán keresztül, a szükséges óvintézkedések megtételével, visszatértünk Santa Clarába. A Felkelő Hadsereg támadó hadműveletei során számos útra kellett vállalkoznom.

Köszönhetően Brazília őslakos népeinek, aki vendégül látnak minket a földjükön, mi, a Földanya őslakos népei, összegyűltünk Kari-Oca I helyszínén, a szent Kari-Oca Púkun, Rio de Janeiróban, hogy részt vegyünk a Fenntartható Fejlődés Rio+20 ENSZ-konferencián.

"A háborút, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell."

(Szun-ce: A hadviselés törvényei)